Szent Kinga, a női eszménykép alakítója

Szent Kinga IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária nemcsak termékeny, hanem gyermekeik révén a szentek és boldogok sorát különösképpen gyarapító házasságából született ma nyolcszáz évvel ezelőtt, 1224. március 5-én. 

Kinga vagy ahogyan lengyel területeken nevezték, Kunigunda - legendájának valamennyi változata szokatlan részletességgel mutatja be IV. Béla családját és a dinasztiát, amelyből Kinga származott, főként a rokonságába tartozó szentekre koncentrálva. A legendaírók célja ezzel nemcsak a magyar királylány előkelő származásának bemutatása, hanem a dinasztia jelentőségének és az általuk képviselt szellemiség hatásának hangsúlyozása is volt. 

Kinga legendáiban a családjába tartozó szentek között hangsúlyos szerepet kap Szent Erzsébet alakja. Ennek részben az az oka, hogy Kinga – testvérhúgától, Szent Margittól eltérően nem a domonkos, hanem – nagynénjéhez hasonlóan a ferences eszme követője volt. Személyüket az is összeköti, hogy mindketten jelentős szerepet játszottak a női szentekről való gondolkodás XIII. századi megváltozásában, és ezzel együtt hatással voltak a korabeli női eszménykép alakulására is.

A XIII. századot megelőzően elsősorban vértanú szüzeket láttak el a szentség glóriájával, őket állítva ezáltal példaképpé a társadalom számára. Erzsébet és Kinga azonban életszentségük, kegyes cselekedeteik, irgalmasságuk, a családi és a politikai életben betöltött szerepük, valamint saját vagyonuknak a közösség javára fordítása miatt váltottak ki mélységes tiszteletet a környezetükben. Persze a családi hagyományban elő- és példaképük már megvolt Szent László leánya, Szent Piroska személyében, akit ugyanilyen tulajdonságai és cselekedetei miatt tiszteltek az ortodox területeken, és tartották a legnagyobb császárnénak. Piroska alakja azonban a nyugati keresztény gondolkodásra nem volt nagy hatással, ebben a nyugati egyházban az általa is képviselt ideál elterjesztésében Szent Erzsébetnek és Szent Kingának volt szerepe. 

Azzal, hogy Kinga 1239-ben Boleszláv krakkói fejedelem felesége lett, a Kis-Lengyelországnak nevezett terület uralkodónéjává vált. Itteni tevékenységének konkrét példái jól mutatják azt az ideát, amelyet a dinasztia szent életű és egyben trónra jutott tagjai követtek. Férje politikáját támogató művelt feleségként részt vett a külkapcsolatok ápolásában, a német jogú hospesek letelepítésének támogatásával elősegítette a város- és iparfejlődést, magyarországi bányászok segítségével technológiai modernizációt hajtott végre a Krakkó környéki sóbányákban, amivel elérte azok fellendítését. Saját vagyonával jelentős szerepet vállalt a tatárok által feldúlt ország újranépesítésében és újjáépítésében, és az ószandeci kolostort megalapításával elősegítette a klarissza rend lengyelországi terjedését, amelynek végül maga is a tagjaként hunyt el. Irgalmas és kegyes cselekedetei miatt a lengyel nép anyjaként és országuk védőszentjeként tekint rá. 

Kingát 25 évvel ezelőtt avatta szentté a lengyel származású II. János Pál pápa.

Dr. Teiszler Éva, Magyarságkutató Intézet
a Történeti Kutatóközpont tudományos főmunkatársa