Régi rigmus anyanyelvünk napjára

1999-ben nyilvánította az UNESCO közgyűlése február 21-ikét az anyanyelv nemzetközi napjává, hogy felhívják a figyelmet a Föld nyelvi sokszínűségére. Ma Kárpát-medence-szerte méltatják a magyarok saját anyanyelvüket, szép versekkel, előadásokkal készülnek az iskolai rendezvényekre legkisebbtől a legnagyobbig. 

Az alábbiakban egy olyan iskolai versecskét mutatunk be Kárpátaljáról, amit a tanító bácsi tanított meg egykoron talán nagyszüleinknek. Ezt hallották az utcán elmenők, ahogy bent az osztályteremben fennhangon, kórusban mondják:   

Kis igyenes egy punktummal: i 
Kis igenyes gácséfarkkal: r 
Igenyes a szára, jobbra a pofája: b 
Hogyha aztán hátrafordult: d 
Fejtetőn áll a kis asztal: k 
Tekerőzik a kis kígyó: s 
Kis karika két kis ponttal: ö 
Ha lenyalod a két pontot: o 
Kiharapod az oldalát: e 
Szeme nő, oszt farkat ereget: g 
Püspök botja, lelógatja: t 
Hogyha majd ez talpra áll: f 
Rektor uram meggyfabotja: i 
Hátatokon összetörve: z.

A betűvetés tudományára való tanítás száz éve is nagy feladatot jelentett a falusi tanítónak. Zatlukál Elemér, a múlt század első felében élt munkácsi tájkutató iratai között fennmaradt egy korabeli vers a betűvetés oktatásáról. „Az iskolai versecske – írja a kutató – érdekesen mutatja, hogy mi módon tanították hajdan a beregi rektorok a magyar iskolában a gyerekeket az olvasás tudományára”.

Az anyanyelvet megfelelő mértékben elsajátítani illő, de nem mindenkinek adatik meg a lehetőség rá. Nem szabad hát elfelednünk az anyanyelvű oktatás biztosításának a fontosságát ma sem.

Dr. Zékány Krisztina, Magyarságkutató Intézet
a Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpont tudományos főmunkatársa