Bravúros sportteljesítményt jegyeztek fel 97 évvel ezelőtt, 1927. szeptember 17-én. A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület műhelyében 1925-ben készült Lampich L2 típusú könnyű repülőgéppel Kaszala Károlynak sikerült Mátyásföld és Monor között folyamatosan 650 kilométer kerülni. A pilóta a magyar polgári repülés megteremtőjeként vonult be a magyar történelembe.

Kaszala Károly (Nyitra, 1894. február 20. – Kétútköz, 1932. szeptember 4.) iskoláit Nyitrán végezte, géplakatosnak tanult. A repüléssel Dobos István, Prodám Guido és Kvasz András aviatikusokon keresztül került kapcsolatba, akik bemutatóikkal mágnesként vonzották a fiatalokat Rákosra, a magyar repülés bölcsőjéhez. A háború kitörésekor 1914-ben Kaszalát behívták katonának. Az alapkiképzés után jelentkezett repülőiskolára a Monarchia pilótaképző központjába, a Bécs mellett található Aspernbe. Itt a felderítőgépekre kapott kiképzést. Pilótaigazolványát 1915. október 7-én a magyarok közül huszonharmadikként kapta meg. Az első világháborúban vakmerőségével hamar kitűnt, 1915 karácsonyán a Monarchia pilótái közül elsőként ő hajtott végre sikeres éjszakai repülést. A Farman gépekkel négy légi győzelmet aratott az oroszok felett, ezért 1916-ban átképezték vadászgépek vezetésére. Piave és az Isonzo felett olasz, angol és amerikai pilótákkal csatázott és öt légi győzelmet aratott. 1917-ben már Albatros gépeket vezetett. Bátorságának mérlege nem csekély: több mint négyszáz alkalommal végzett az ellenség felett repülést, 72 légi harcban vett részt és 14 légi győzelméből 9-et igazoltak. 

Kaszala, a „szárnyas ember” a háború után egy öreg, szíjhajtásos Puch motorkerékpárral körbeutazta a történelmi Magyarország területét. A tanácskormány alatt a román királyi csapatok ellen vívott harcokból felderítő-repüléseivel, az ellenség hátországának zavarásával vette ki részét. 

A háború után Kaszala Károly beállt a román megszállás ellen harcoló szabadcsapatok tagjai közé. Bátorságával itt is kitüntette magát: a Kecskemétre küldött román fegyverszállítmány utolsó vagonjait lekapcsolta és Lajosmizsénél a román őrséget társaival lefegyverezte. Belépett a Rongyos Gárdába, az augusztus 28-án vívott első ágfalvi összecsapás idején a felkelők egyik parancsnoka volt.

A repülésről és a sebesség élményéről nem tudott lemondani. Gombos Gyula főhadnagy sofőrjeként járta az országot és buzgón agitált a repülésért. Versenyzett kerékpáron és motorkerékpáron, nélküle kevés motor- és autóversenyt, repülőnapot rendeztek akkoriban. Egy évvel a repülési tilalom 1921-es bevezetése után megalakult a József Nádor Műszaki Egyetem Repülő Egyesülete, amely új lehetőségeket nyitott a pilóta előtt. 1922. október 8-án az osztrák Alexander Kolowrat gróftól kölcsönkapott géppel győzelmet aratott a Svábhegyen. 1923-ban a repülésben szerzett érdemei elismeréseként oktatónak és berepülőpilótának nevezték ki. 

1924-ben elkészült az első magyar repülőgép, a „Mama kedvence” – Kaszala ismét vezethette a légi járművet.  Oktatott a Műegyetemi Repülők Egyesületében, ahol egyik tanítványa Horthy István volt. 

1927-ben világcsúcsot repült Mátyásföld és Monor között a kétszáz kilogramm alatti repülőgépek zártkörű versenyében. A hazai repüléstörténet legnagyobb bravúrja ezután következett: 1928-ban a kis L2-essel 517 kilométeres repülés után Pulában landolt és ezzel világcsúcsot döntött. Innen átrepülte az Adriát, majd Rómában száll le. Az extrém repülések ezután is folytatódtak: 1928-29 telén a Róma kisgépre sítalpakat szerelt, hogy bizonyítsa, a sportrepülést télen is lehet űzni.

Bármennyire is vonzó anyagi lehetőség volt a magánrepülés, Kaszala Károly nem kapcsolódott be az üzleti világba. Az 1930-ban végkielégítésként kapott öreg Brandenburg géppel inkább röpcédulákat szórt.  Egy alkalommal Szegeden reklámcédulák szórása után átrepült a Tisza-híd alatt, amivel nem kis riadalmat keltett a korzón sétálók közt. Büntetését a szegedi Tiszti Kaszinó fizette ki helyette. 

Kaszala Károly 1932. szeptember 4-én Kétútközre volt hivatalos a Graefl család vendégeként. Induláskor Brandenburg gépét megpakolta reklámanyaggal, amit útközben tervezett kiszórni. Vele tartott Urbaschek János szerelő (1898–1932) is. Kétútköz fölött azonban a gép sebességet vesztett, a helyzetet Kaszala már nem tudta korrigálni. Délelőtt 10 óra 50 perckor a vasúti töltés mellett lezuhantak, mindketten azonnal meghaltak. 

A két holttestet a kétútközi kastély kápolnájában ravatalozták fel, Kaszala mellére bőr pilótasapkáját és egy szál fehér rózsát helyeztek. A pilótát a Kerepesi úti temetőben helyezték végső nyugalomra, temetési szertartásáról a Magyar Aero-Szövetség gondoskodott.