535 évvel ezelőtt, 1490. április 6-án hunyt el Bécsben Hunyadi Mátyás, akinek síremlékét – a legtöbb XIV–XV. századi magyar király síremlékéhez hasonlóan – a törökök a XVI. század második felére elpusztították.

Köszönő és köszöntő szavak hangzottak el a Magyarságkutató Intézet munkatársainak minapi összejövetelén.

Az április elsejei bolondériák eredetére jónéhány magyarázat létezik, számos részigazsággal: ezek szerint antik római és / vagy ősi kelta tavaszünnepi hagyomány része a tréfálkozás, a becsapós feladatok, lehetetlen küldetések kitalálása, és más efféle játékok.

Bura László sokoldalú kutató volt, nyelvészettel, névtannal, helytörténettel, egyháztörténettel, néprajzzal és népköltészettel is foglalkozott. 

A latin nyelv évszázadokon keresztül meghatározó volt a magyarországi művelődéstörténetben, így izgalmas kérdés, hogyan és milyen tankönyvekből sajátították el eleink ezt a különleges nyelvet.

Igen sajátságos módon látták el a mandzsu dinasztia megalapítójának, Nurhacsinak súlyos sebeit annak idején. A szokatlan „gyógymódra” nálunk is több példa akadt.

A magyar néphagyományban a Gyümölcsoltó Boldogasszony napja fontos esemény volt, ugyanis nagyjából ebben az időben oltották a gyümölcsfákat.

Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter a törvényi előírások alapján meghosszabbította Prof. Dr. Kásler Miklós főigazgatói kinevezését. Az intézet tudományos főigazgató-helyettesének Dr. B. Szabó János történészt nevezte ki.

Első hallásra ennél nem is lehet egyszerűbben megválaszolható kérdést feltenni: a szavakat általában külön írjuk le egymástól. Néha pedig egybe. Néha. De általában mikor is? Ezúttal a különírás-egybeírás alapeseteit vesszük sorra.

Minden nemzet története egy tévésorozat, ami akkor képes fönnmaradni, ha valami különleges történik – a többi között ezt a gondolatot osztotta meg a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának igazgatója a Mandiner olvasóival.