A trianoni békediktátum a magyar nemzet történelmének egyik legnagyobb tragédiája. Az első világháborús vereség következtében hazánkra mért büntetés súlyos következményeivel a kortársak is tisztában voltak, igaz a magyar társadalom bízott abban, hogy az 1919-es év végére egyre biztosabbá váló nagyhatalmi szándékok hazánkra vonatkozó elképzelései csak tiszavirág életűek lesznek.

Summa cum laude minősítéssel tartotta meg habilitációs előadásait nemrég a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán a Magyarságkutató Intézet László Gyula Kutatóközpont és Archívum igazgatója.

A trianoni békediktátum a magyar nemzet történelmének egyik legnagyobb tragédiája. Az első világháborús vereség következtében hazánkra mért büntetés súlyos következményeivel a kortársak is tisztában voltak, igaz a magyar társadalom bízott abban, hogy az 1919-es év végére egyre biztosabbá váló nagyhatalmi szándékok hazánkra vonatkozó elképzelései csak tiszavirág életűek lesznek.

185 évvel ezelőtt ezen a napon született Pozsonyban Széchenyi Ödön, gróf Széchenyi István másodszülött fia. Habár lelkes hazafiként tudását és tettvágyát hazája felvirágoztatása érdekében kívánta kamatoztatni, sorsa úgy alakult, hogy élete nagyrészét Magyarországtól távol, Isztambulban élte le.

1865. december 11-én ünnepi ülés keretében nyitották meg az újonnan épült Magyar Tudományos Akadémiát. 

Bár a ma 587 évvel ezelőtt elhunyt, Nagyváradon eltemetett Luxemburgi Zsigmond maradványai elvesztek, ám a hagyomány szerint az uralkodó sírmellékletei közül néhány, így például a halotti koronája is fennmaradt. 

A nyelvek közötti kapcsolat természetes velejárója, hogy hatnak egymásra. Történelmünk során nem csak mi vettünk át másoktól, de minden történelmi korban adtunk is a világnak kultúránkból, szavainkból egyaránt.

Több mint kétszáz esztendeje él a magyar történelmi tudatban és még a napi politikai csatákban is az a megjegyzés, amelyet Johann Gottfried Herder terjedelmes történelemfilozófiai munkájában elejtett.

„Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal üresebb legyen a múlt, a jelen, s kétségesebb a jövő.”

Hogyan lehet megbecsülni egy adott szó korát, egyáltalán: meg lehet-e pontosan becsülni a régiségben, vagy meg kell elégednünk az úgynevezett relatív kronológiával?