Nagy érdeklődés mellett rendezte meg szeptember 25-én a Magyarságkutató Intézet a Kutatók Éjszakája programsorozatát. Az est folyamán a régészet, az archeogenetika, a történelem, a néprajz és a nyelvészet területéről hallhattak előadásokat az érdeklődők, emellett interaktív programok, laborlátogatás és kiállítás is várta a közönséget.

Mi történik, amikor ugyanazt a történelmi eseményt a történész forrásai és a művész érzelmi látásmódja felől közelítjük meg? A Magyarságkutató Intézet rendhagyó podcastbeszélgetésének apropóját a Budapesti Operettszínház Mindig itt leszünk – Mohács 500 című rockmusicalje adta. Toót-Holló Tamás vendégei Szomor György, a darab szerzője, Homonnay Zsolt rendező és Dr. Illik Péter, az MKI Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa voltak. 

A mobiltelefon fogalma jóval a mai készülékek megjelenése előtt foglalkoztatta a feltalálókat. A dualizmus kori Magyarország technikai fejlődésének kevéssé ismert fejezeteit tárja fel dr. Fabó Edit, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa. Tanulmányából többek között egy 1913-ban bemutatott, zsebben hordható magyar telefonkészülék története is kirajzolódik.

1063,59 méterre repítette nyílvesszőjét Mónus József íjász, az MKI Hagyományőrző és Történeti Rekonstrukciós Kutatóközpontjának ügyvivő szakértője, augusztus végén Nevadában, megdöntve egy 29 éve fennálló világrekordot. De mi kell egy ilyen teljesítményhez? Mennyit számít az íj, mennyit a nyílvessző – és mennyit maga az íjász? A beszélgetés során a rekordok mögötti technikától és tudástól indulva egészen a történelmi magyar íjak világáig, valamint egy különleges életút feltárásáig jutottunk.

Tizennégy ország huszonöt kutatója vett részt a Magyarságkutató Intézet szeptember 16–17-én megrendezett kétnapos nemzetközi nyelvpolitikai konferenciáján. Az Európa és Eurázsia különböző térségeiből érkezett szakemberek az államnyelvek és kisebbségi nyelvek helyzetét, a nyelvi jogokat, az anyanyelvi oktatást, a veszélyeztetett nyelvek megőrzésének lehetőségeit, a nyelvi standardizáció kérdéseit, valamint a globalizáció és a digitális világ nyelvhasználatra gyakorolt hatásait vizsgálták.

Az 1942. június 28-án megindított német offenzívában (Operation Blau) részt vevő magyar királyi 2. honvéd hadsereg július derekára elérte a Don folyó nyugati partját. Vele szemben a szovjet 6. hadsereg három hídfőállást épített ki, amelyekért július 18-tól kezdve véres harcok folytak. Augusztus 30-ig mindhárom hídfőállás (Uriv–Sztorozsevoje, Korotojak, Scsucsje–Perejeshaja) ellen két-két magyar támadás indult, de számottevő eredmény nélkül. A csata szeptember 16-ig tartott.

A dendrokronológia, mint ahogy neve is mutatja, fák kormeghatározásával foglalkozó tudomány, amely elsősorban régészeti, erdészeti, műemlékvédelmi, népi építészeti kutatások és műtárgyvizsgálatok során is alkalmazható. Ez az évgyűrű-elemzésen alapuló vizsgálat alapvetően arra ad választ, hogy mikor élt a fa, illetve mikor vágták ki a fát, amelyből pl. a kutat építették, vagy a festmény fatábláját készítették, vagy amelyet gerendaként beépítettek egy épületbe.

Milyen nyomokat hagytak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményei a Szent Koronán és a koronázási jelvényeken? Miért kellett feltörni a koronaládát, hogyan kerültek a jelvények az orsovai mocsárba, és milyen állapotban találták meg őket négy évvel később? A Magyarságkutató Intézet Beszélgetések a Szent Koronáról című pódiumbeszélgetés-sorozatának negyedik részében történészek és a műszaki tudományok képviselői együtt keresték a választ a magyar történelem egyik legfontosabb ereklyéjének máig tisztázatlan kérdéseire.

Szeptember 25-én a Magyarságkutató Intézet is csatlakozik a Kutatók Éjszakája programsorozatához. Az érdeklődőket 17 órától előadásokkal, kutatói beszámolókkal, kiállítással és látványos bemutatókkal várjuk az Andrássy úti székházban.

Augusztusban Mongólia fővárosában, Ulánbátorban rendezték meg az International Association for Mongolian Studies XIII. nemzetközi konferenciáját. A nagyszabású tudományos eseményen a Magyarságkutató Intézetet Tóth Zsolt, a Nyelvtörténeti és Nyelvtervezési Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa képviselte.