A Horthy-korszak politikai, diplomáciai és társadalmi történetének kevésbé ismert összefüggései, a korszak meghatározó személyiségei, valamint a történelmi események máig vitatott értelmezései álltak a Magyarságkutató Intézet október 13-i tudományos konferenciájának középpontjában. A tavasszal megkezdett konferenciasorozat második rendezvényén neves történészek mutatták be kutatásaik eredményeit, számos esetben új forrásokkal és megközelítésekkel árnyalva a két világháború közötti Magyarországról kialakult képet.

Egy háromszáz éves kegyszobor története, évszázadokig fennmaradt nőnevelési hagyományok, elfeledett imádságok és a magyar történelem meghatározó Mária-kultusza is megelevenedett azon a kétnapos tudományos konferencián, amelyet október 8–9-én rendezett meg a Magyarságkutató Intézet és a Kortárs Női Reflexiók Fóruma. A hét tematikus szekcióban elhangzott előadások Szűz Mária tiszteletének történeti, művészettörténeti, vallási és társadalmi vonatkozásait vizsgálták, különös tekintettel a női nevelés hagyományaira és a magyar kulturális örökségben betöltött szerepére.

Különleges keleti esttel várta az érdeklődőket a Magyarságkutató Intézet. A „Lovak és sárkányok” című rendezvény középpontjában a kínai és nomád népek történeti kapcsolatai, a Selyemút világa, valamint Dunhuang és Xinjiang kulturális öröksége állt. A tudományos előadásokat zene, vers és tánc egészítette ki.

Az október 6-i gyásznap az aradi vértanúké, gróf Batthyány Lajos mártír miniszterelnöké és mindazoké, akik 1849-ben a császári bosszú áldozataivá váltak. Habár nem végezték ki, mégis az aradi vértanúk között tartjuk számon Lenkey János honvédtábornokot, aki a fogságban megtébolyodott és a fejét szétverte cellája vasrácsán. Róla és huszárjairól írt 1848-ban költeményt Lenkei százada címmel Petőfi.

Nagy érdeklődés mellett rendezte meg szeptember 25-én a Magyarságkutató Intézet a Kutatók Éjszakája programsorozatát. Az est folyamán a régészet, az archeogenetika, a történelem, a néprajz és a nyelvészet területéről hallhattak előadásokat az érdeklődők, emellett interaktív programok, laborlátogatás és kiállítás is várta a közönséget.

Mi történik, amikor ugyanazt a történelmi eseményt a történész forrásai és a művész érzelmi látásmódja felől közelítjük meg? A Magyarságkutató Intézet rendhagyó podcastbeszélgetésének apropóját a Budapesti Operettszínház Mindig itt leszünk – Mohács 500 című rockmusicalje adta. Toót-Holló Tamás vendégei Szomor György, a darab szerzője, Homonnay Zsolt rendező és Dr. Illik Péter, az MKI Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa voltak. 

A mobiltelefon fogalma jóval a mai készülékek megjelenése előtt foglalkoztatta a feltalálókat. A dualizmus kori Magyarország technikai fejlődésének kevéssé ismert fejezeteit tárja fel dr. Fabó Edit, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa. Tanulmányából többek között egy 1913-ban bemutatott, zsebben hordható magyar telefonkészülék története is kirajzolódik.

1063,59 méterre repítette nyílvesszőjét Mónus József íjász, az MKI Hagyományőrző és Történeti Rekonstrukciós Kutatóközpontjának ügyvivő szakértője, augusztus végén Nevadában, megdöntve egy 29 éve fennálló világrekordot. De mi kell egy ilyen teljesítményhez? Mennyit számít az íj, mennyit a nyílvessző – és mennyit maga az íjász? A beszélgetés során a rekordok mögötti technikától és tudástól indulva egészen a történelmi magyar íjak világáig, valamint egy különleges életút feltárásáig jutottunk.

Tizennégy ország huszonöt kutatója vett részt a Magyarságkutató Intézet szeptember 16–17-én megrendezett kétnapos nemzetközi nyelvpolitikai konferenciáján. Az Európa és Eurázsia különböző térségeiből érkezett szakemberek az államnyelvek és kisebbségi nyelvek helyzetét, a nyelvi jogokat, az anyanyelvi oktatást, a veszélyeztetett nyelvek megőrzésének lehetőségeit, a nyelvi standardizáció kérdéseit, valamint a globalizáció és a digitális világ nyelvhasználatra gyakorolt hatásait vizsgálták.

Az 1942. június 28-án megindított német offenzívában (Operation Blau) részt vevő magyar királyi 2. honvéd hadsereg július derekára elérte a Don folyó nyugati partját. Vele szemben a szovjet 6. hadsereg három hídfőállást épített ki, amelyekért július 18-tól kezdve véres harcok folytak. Augusztus 30-ig mindhárom hídfőállás (Uriv–Sztorozsevoje, Korotojak, Scsucsje–Perejeshaja) ellen két-két magyar támadás indult, de számottevő eredmény nélkül. A csata szeptember 16-ig tartott.