A 130 éve született Márton Áron püspök életútját a hithez, az igazsághoz és az emberi méltósághoz való rendíthetetlen ragaszkodás határozta meg. Háború, kisebbségi lét, börtön és kommunista üldöztetés sem tudta megtörni: következetesen kiállt az üldözöttekért, elutasította a politikai és ideológiai megalkuvást, és egész szolgálatával azt hirdette, hogy az ember soha nem válhat a hatalom eszközévé. Erkölcsi öröksége éppen ezért ma is különös erővel szól hozzánk.

Százöt esztendővel ezelőtt, 1921. augusztus 28-án kirobbant a nyugat-magyarországi felkelés, amely megakadályozta, hogy Ausztria elfoglalja az 1919. szeptember 10-i saint-germaini békében neki ígért magyar területeket.

A Magyarságkutató Intézet Arisztokrata nők mint anyák és nagyasszonyok a XVIII. században című konferenciáján Restás Attila előadása a 17. századi erdélyi kéziratos halotti beszédek világába vezette a hallgatóságot. A kutatás két, eddig kevéssé ismert forrás – Bethlen Farkasné Ostrosith Borbála és Bethlen Elekné Nagy Klára temetésén elhangzott gyászbeszédek – elemzésén keresztül mutatta be, miként jelenítették meg a korszakban az erényes nő eszményét.

Augusztus 20-át hagyományosan az államalapítás ünnepeként tartjuk számon, ám a magyar állam létrejötte nem köthető egyetlen esztendőhöz, egyetlen döntéshez vagy akár egyetlen uralkodóhoz. A 10–11. század fordulóján lezajló átalakulás hosszú folyamat volt, amelynek előzményei a Magyar Fejedelemség koráig nyúlnak vissza. Szent István történelmi szerepe ettől a legkevésbé sem csökken, hiszen a korábbi politikai alapokra olyan államszervezetet épített, amely évezredes távlatokat nyitott meg.

A millenniumi évre évek óta készült az ország vezetése. Az Ezredéves Kiállítás 1896. május 2. és október 31. közötti programjai közé esett a korábban mindig is nagy tömegeket vonzó Szent István-nap a Szent Jobb-körmenettel. A központi ünnepséget jelentő fővárosi ünnepség mellett kiemelt figyelmet kapott a székesfehérvári augusztus 20-i megemlékezés azért, mert a pápa nem sokkal korábban kegyhellyé nyilvánította a székesegyházat az ott őrzött Szent István-ereklye miatt.

Imádták diákjai beszédhibás kisiskolásoktól a színművészeti főiskolásokig. Ő volt Eperjes Károly felfedezője. Kiváló könyveket írt a magyar nyelv szebb művelése, ahogy egyik műve címében fogalmazott, a „beszédművesség” tárgykörében. Montágh Imre 91 éves lenne, ám egy felfoghatatlan baleset miatt immár 40 éve nincs közöttünk.

Milyen hasonlóságok fedezhetők fel a hevszurok és a magyarok harci hagyományaiban? Hogyan maradhat fenn évszázadokon át egy közösség fegyveres tudása? És mit ér a történeti forrás, ha a kutató nem indul el a helyszínre, hogy saját szemével is ellenőrizze annak állításait?

Az 1867. évi kiegyezés utáni korszak első nagy újjáépítési vállalkozása volt a budavári Nagyboldogasszony-templom, közkeletűbb nevén a Mátyás-templom rekonstrukciója. Ebben az időszakban először I. Ferenc József 1867. június 8-i magyar királlyá koronázása alkalmával került az országos figyelem középpontjába, ugyanis itt helyezték az uralkodó fejére a Szent Koronát. Majd az augusztus 20-i Szent István-napi ünnep során rendre itt tartották a szentmisét és a szónoklatot egészen 1875-ig. Az egyházi szertartást 1876-tól csaknem húsz évig a helyőrségi templomban bonyolították le.

A régi, sárgult lapú Csíziókban a „két asszony köze” néven emlegetett időszak augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján kezdődik és szeptember 8-áig, Kisasszony napjáig tart. A néhai fejkendős falusi öregasszonyok szerint különös, misztikus, már-már varázserejű időszak ez, amikor leginkább a gyógyfüvek szedésével, a lakásban lévő holmik, ágyneműk, ruhafélék szellőztetésével és például kotlóültetéssel érdemes foglalatoskodni. Mivel lassan Kisasszony havának közepén járunk, kezdjük egy picit korábban.

Ilyenkor gyümölcsérés idején érdemes fölidézni őseink meglátását, miszerint az elcsöndesedés gyümölcse az imádság. Indítsuk az előttünk álló időszak hagyományainak áttekintését e napok jeles szentjének, Szent Lőrincnek a mondatával, aki, amikor hóhérai felszólították, hogy áldozzon Róma isteneinek, így válaszolt: „Az én éjszakám nem ismer sötétséget, azok számára, akik a Világ Világosságát követik minden örök fényben úszik!”