Augusztusban Mongólia fővárosában, Ulánbátorban rendezték meg az International Association for Mongolian Studies XIII. nemzetközi konferenciáját. A nagyszabású tudományos eseményen a Magyarságkutató Intézetet Tóth Zsolt, a Nyelvtörténeti és Nyelvtervezési Kutatóközpont segédmunkatársa képviselte.

Mónus József László (Farkas), a Magyarságkutató Intézet hagyományőrző íjász munkatársa messzebbre lőtt, mint valaha bárki a kategóriájában korábban. A nevadai Smith Creek kiszáradt tómedrében augusztus 29-én kezdődött távlövő íjászversenyen 1063,59 méterre juttatta nyílvesszőjét, ezzel 80 centiméterrel túlszárnyalva a 29 éve fennálló világrekordot.

A mai Kína területén, a Muu Us-homokföld peremén állnak Tongwancheng, az egyetlen feltárt, xiongnu néphez köthető főváros romjai. A több mint 1600 éves város története különleges betekintést enged a sztyeppei és letelepedett kultúrák találkozásába, miközben kutatása a hun–xiongnu örökség és az eurázsiai kapcsolatrendszerek vizsgálatához is fontos adalékokkal szolgál. Tanulmányunk a történeti források és a régészeti eredmények alapján mutatja be az egykori fővárost, amelynek feltárása 2025-ben új lendületet kapott.

A Magyarságkutató Intézet Nyelvtörténeti és Nyelvtervezési Kutatóközpontja 2026. szeptember 16–17-én nemzetközi konferenciát rendez Budapesten, amely az európai országok és a posztszovjet térség aktuális nyelvpolitikai folyamatait, kihívásait és jövőbeli lehetőségeit vizsgálja. A kétnapos tanácskozás hazai és külföldi kutatók részvételével többek között az állami nyelvpolitika, a kisebbségi nyelvek helyzete, a nyelvi jogok, az oktatás, a revitalizáció és a nyelvi standardizáció kérdéseit járja körül.

Ötszáz évvel a mohácsi csata után is élénk szakmai vita övezi az 1526. augusztus 29-én történteket. Elkerülhetetlen volt-e a vereség? Mekkora felelősség terhelte a magyar politikai és katonai elitet? Valóban késlekedett Szapolyai János? Jobb lett volna-e kivárni a további magyar csapatok érkezését? A Magyarságkutató Intézet Mohács 500 című podcastjában ezekről a máig vitatott kérdésekről beszélgetett Hidán Csaba régész, történész, a Hagyományőrző és Történeti Rekonstrukciós Kutatóközpont tudományos főmunkatársa és Illik Péter történész, a Történeti Kutatóközpont tudományos munkatársa Toót-Holló Tamás moderálásával.

Szeptember 10-én ismét a Szent Korona történetének egyik különleges fejezetét állítjuk pódiumbeszélgetésünk középpontjába. Ezúttal a XIX. század eseményeit, a Szent Korona sérüléseit, valamint az ezekhez kapcsolódó javításokat és átalakításokat vizsgáljuk.

A 130 éve született Márton Áron püspök életútját a hithez, az igazsághoz és az emberi méltósághoz való rendíthetetlen ragaszkodás határozta meg. Háború, kisebbségi lét, börtön és kommunista üldöztetés sem tudta megtörni: következetesen kiállt az üldözöttekért, elutasította a politikai és ideológiai megalkuvást, és egész szolgálatával azt hirdette, hogy az ember soha nem válhat a hatalom eszközévé. Erkölcsi öröksége éppen ezért ma is különös erővel szól hozzánk.

Százöt esztendővel ezelőtt, 1921. augusztus 28-án kirobbant a nyugat-magyarországi felkelés, amely megakadályozta, hogy Ausztria elfoglalja az 1919. szeptember 10-i saint-germaini békében neki ígért magyar területeket.

A Magyarságkutató Intézet Arisztokrata nők mint anyák és nagyasszonyok a XVIII. században című konferenciáján Restás Attila előadása a 17. századi erdélyi kéziratos halotti beszédek világába vezette a hallgatóságot. A kutatás két, eddig kevéssé ismert forrás – Bethlen Farkasné Ostrosith Borbála és Bethlen Elekné Nagy Klára temetésén elhangzott gyászbeszédek – elemzésén keresztül mutatta be, miként jelenítették meg a korszakban az erényes nő eszményét.

Augusztus 20-át hagyományosan az államalapítás ünnepeként tartjuk számon, ám a magyar állam létrejötte nem köthető egyetlen esztendőhöz, egyetlen döntéshez vagy akár egyetlen uralkodóhoz. A 10–11. század fordulóján lezajló átalakulás hosszú folyamat volt, amelynek előzményei a Magyar Fejedelemség koráig nyúlnak vissza. Szent István történelmi szerepe ettől a legkevésbé sem csökken, hiszen a korábbi politikai alapokra olyan államszervezetet épített, amely évezredes távlatokat nyitott meg.