Tegnap volt a magyar Sion gondolat reformkori építészeti megvalósítását bemutató kötet könyvbemutatója és az ahhoz kapcsolódó kerekasztal-beszélgetés a Magyarságkutató Intézetben. Az est középpontjában Esztergom szakrális és nemzeti szerepe, Rudnay Sándor öröksége, valamint a hagyomány és megújulás kérdése állt.

Hogyan segítheti egy ma is élő nomád társadalom megfigyelése az őskori és kora történeti közösségek értelmezését? Dr. Szabó Géza régész mongóliai terepkutatásai és személyes tapasztalatai révén mutatta meg, miként fonódik össze múlt és jelen Dzsingisz kán országában.

A kiegyezés utáni Magyarország kulturális elitje tudatosan törekedett a nemzeti identitás megerősítésére, amelynek fontos eszköze volt a magyar nyelvű színház és a nemzeti karakter színpadi megjelenítése. Blaha Lujza alakja ebben a diskurzusban a magyar nő eszményített képét testesítette meg: egyszerre volt népies, erkölcsös, érzelmes és tehetséges. A róla kialakított kultusz így nem pusztán személyes népszerűségén, hanem a korszak nemzetépítő narratíváin is alapult. Közismert elnevezése, a „nemzet csalogánya” kifejezi a róla kialakított kultuszt.

A Magyarságkutató Intézet és a Magyar Művészeti Akadémia stratégiai együttműködésében, az általuk létrehozott szakmai munkacsoport irányításával újabb fontos állomásához érkezett az abasári, Aba Sámuelhez köthető szakrális nemzeti emlékhely koncepciójának kialakítása.

Hodinka Antalt az tette világhírű nyelvésszé, hogy ő volt az első tudós, aki a Kárpátok térségének ruszin nyelvjárásait rendszeresen, történeti forrásokkal és élő anyaggal együtt vizsgálta, majd bizonyította önálló történeti alakulását, ezzel nemzetközi szinten is új kutatási irányt adott. Addig a ruszin nyelvet az orosz egyik változatának tartották vagy szlovák-ukrán peremjelenségnek tekintették.

Hiába telt el több, mint három és fél évtized a rendszerváltoztatás óta, az 1989 előtti osztályharcos klisék a mai napig makacsul tartják magukat a nemzeti emlékezetben. Minden év január 12-én előkerül a régi kérdés: mit kerestünk a Donnál?!

Az új év első napjától naponta hallható egy rövid, mégis tartalmas rádiós megszólalás, amely a magyar történelem, kultúra és szellemi élet kiemelkedő alakjainak gondolataiból merít. A Magyar útravaló című minisorozat a Magyarságkutató Intézet és a Kossuth Rádió együttműködésében valósul meg, és az év minden estéjén, kiemelt hallgatottsági idősávban jelentkezik, Dörner György tolmácsolásában.

István napokon víg mulatság helyszíne volt a XIX. század végén a tiszaszőlősi Elek ház. A földbirtokos vagyonának eredete dokumentumok és hiteles iratok hiányában máig kérdéses, adakozó kedvét, vendégszeretetét viszont megőrizte egy emlékirat és egy tréfás népballada.

Történelmünk egyik legkilátástalanabb karácsonya volt 1944-ben. December 24-én a „gépesített tatárjárás” gyűrűt vont Budapest körül és a „vörös áradat” hazánk nagyobb részét már uralma alá hajtotta. A magyar fővárosban rekedt mintegy 800.000 civil, valamint a Festung Budapest 70–79.000 magyar és német védője hiába fohászkodott az Istenhez… Azon a Szentestén a Mennyből az angyal és a Stille Nacht zenei kísérete angyali helyett pokolivá vált, hiszen azt a bosszúszomjas és zsákmányéhes Vörös Hadsereg lövegei és Sztálin-orgonái szolgáltatták.   

Különleges hangulatú zenei esttel folytatódott a Magyarságkutató Intézet keleti népeket bemutató programsorozata 2025. december 11-én. A „Dalok a fekete kalpagok alól” című koncert a karakalpak hagyományos zene világán keresztül mutatott rá a közép-ázsiai és a magyar népzene meglepően sokrétű kapcsolódási pontjaira.