A régi, sárgult lapú Csíziókban a „két asszony köze” néven emlegetett időszak augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján kezdődik és szeptember 8-áig, Kisasszony napjáig tart. A néhai fejkendős falusi öregasszonyok szerint különös, misztikus, már-már varázserejű időszak ez, amikor leginkább a gyógyfüvek szedésével, a lakásban lévő holmik, ágyneműk, ruhafélék szellőztetésével és például kotlóültetéssel érdemes foglalatoskodni. Mivel lassan Kisasszony havának közepén járunk, kezdjük egy picit korábban.

Ilyenkor gyümölcsérés idején érdemes fölidézni őseink meglátását, miszerint az elcsöndesedés gyümölcse az imádság. Indítsuk az előttünk álló időszak hagyományainak áttekintését e napok jeles szentjének, Szent Lőrincnek a mondatával, aki, amikor hóhérai felszólították, hogy áldozzon Róma isteneinek, így válaszolt: „Az én éjszakám nem ismer sötétséget, azok számára, akik a Világ Világosságát követik minden örök fényben úszik!”

A tipológiai elemzés a régészeti kutatás alapvető módszere, amely a leletek formai és technológiai sajátosságainak összehasonlítására épül. A tanulmány a Velem–Szentvidről előkerült késő népvándorlás kori és Árpád-kori kerámiaanyag példáján ismerteti e módszer alkalmazását és jelentőségét.

A Magyarságkutató Intézet munkatársa, Agócs Gergely 2026. június 22–26. között részt vett a III. International Maqom Art Forum Namangan – 2026 nemzetközi kulturális és tudományos fórumon Üzbegisztánban, ahol a magyar népdalok és a karakalpak zenei hagyomány párhuzamairól tartott előadást.

A Magyarságkutató Intézet Arisztokrata nők mint anyák és nagyasszonyok a XVIII. században című konferenciáján Hursán Szabolcs előadása a kora újkori Magyarország egyik legjelentősebb nőalakjának, Batthyányné Strattmann Eleonórának (1672–1741) eddig kevéssé kutatott levelezését mutatta be. Az előadás rávilágított arra, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár Batthyány Levéltárában fennmaradt több száz levél nem csupán egy arisztokrata asszony mindennapjait tárja fel, hanem a 18. századi magyar politikai, társadalmi és gazdasági élet működésébe is egyedülálló betekintést enged.

Az Arisztokrata nők mint anyák és nagyasszonyok a XVIII. században című konferencia második napján Kápolnás Olivér, a Magyarságkutató Intézet kutatója a kelet-ázsiai történelem egy különleges fejezetét mutatta be. Előadásában azt vizsgálta, milyen szerepet játszhatott egy erős jellemű, a forrásokban kedvezőtlenül ábrázolt mostohaanya egy későbbi birodalomalapító életútjának alakulásában.

Egy 774/775-ben bekövetkezett rendkívüli kozmikus esemény nyomai évszázadokkal később a késő avar kor régészeti időrendjének pontosításában is fontos szerepet játszhatnak. A radiokarbon-mérések eredményei ugyanis olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek új megvilágításba helyezhetik a Kárpát-medence 8–9. századi kronológiáját, és akár az avar kori temetők használati idejéről alkotott eddigi elképzeléseink felülvizsgálatát is szükségessé tehetik.

A július végi ünnepek egyszerre őrzik a keresztény hit, a magyar népi vallásosság és a paraszti élet rendjének emlékeit. Mária Magdolna és Szent Anna ünnepe ma is arra emlékeztet, hogy az év körforgása, a természet változása és az emberi élet eseményei elválaszthatatlan egységet alkotnak.

A török-magyar háborúk egyik máig legemlékezetesebb eseménye az 570 évvel ezelőtt, 1456. július 22-én kivívott nándorfehérvári diadal. Nándorfehérvár (ma Belgrád, Szerbia) a 15. században a Magyar Királyság déli határvédelmi rendszerének egyik kulcsfontosságú erődítménye volt: innen lehetett ellenőrizni az ország szívébe vezető konstantinápolyi–budai hadiutat. Nándorfehérvár elfoglalására éppen ezért az oszmán hadvezetés különös figyelmet fordított.