Mit árulnak el múltunkról a honfoglalás és kora Árpád-kori sírok?
Elengedhetetlen a régészeti kutatás számára, hogy forrásbázisát – a feltárásokon előkerülő jelenségeket és leletanyagot – megismerje. Ahogy minden korszakban, úgy természetesen a honfoglalás és kora Árpád-kor esetében is különböznek egymástól a forrásbázis egyes elemei: a mindennapi élet színtereként szolgáló telepek, igazgatási központok, hitvilági és vallási jelentőségű helyek, temetők stb. Eltérő jellegük ellenére sem célszerű azonban ezeket elválasztani egymástól, hiszen együttesük adja meg számunkra – ma már szerencsés módon egyre gyakrabban kiegészülve egyes társtudományok eredményeivel – az egykori élet mind teljesebb rekonstruálásának lehetőségét.
Kutatásunk előzményeként Hampel József 19. század végi, 20. század eleji monográfiáit említhetjük, illetve Fehér Géza, Éry Kinga és Kralovánszky Alán a teljes Kárpát-medencére kiterjedő gyűjtést tartalmazó 1962-ben megjelent munkáját. A Magyarország honfoglalás kori és kora Árpád-kori temetőit bemutató sorozatban többségében területi egységenként összegyűjtve jelennek meg az egyes lelőhelyek. Több temetőről a Magyar Őstörténeti Témacsoport honlapján is olvashat az érdeklődő. Ehhez a forrásközlő és elemző munkához csatlakozik a Magyarságkutató Intézet által gondozott sorozat, amelyben most a Nyugat-Dunántúl honfoglalás és kora Árpád-kori temetőit ismerhetik meg az érdeklődők. A Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala vármegye területét felölelő anyaggyűjtés minden lelőhelyet természetesen nem tartalmazhat, de így is egy átfogó képet ad a Magyar Fejedelemség, illetve a későbbiekben megszülető Magyar Királyság nyugati régiójáról.
Az első kötet hat lelőhelyet mutat be, köztük a mai Szakony melletti kavicsbányában feltárt temetőt. Ennek esetében reális a lehetősége annak, hogy itt részben még a keleti területeken született személyek sírjai kerültek elő. Nem kevésbé fontos a kötet egy másik – sajnos csupán részben feltárt – temetője, amelyet Szakonytól keleti irányban, a mai Himod mellett találunk. Jelentőségét adja, hogy itt együtt kerültek elő Karoling-, illetve honfoglalás és kora Árpád-kori sírok. Teljes feltárása, reprezentatív mennyiségű mintát felvonultató archeogenetikai vizsgálata hozzásegíthet a jövőben a népcsoportok kapcsolatrendszereinek vizsgálatához, hiszen a lelőhely kapcsán az egyik legfontosabb kérdést már a temetőt feltáró Tomka Péter feltette: vajon ebben az esetben csak a temető, vagy az azt használó népesség folytonosságával is számolhatunk-e.
A második kötet a délnyugati régió harminc lelőhelyét tartalmazza, ezek döntően már a kora Árpád-kori, nagyobb létszámú közösségek hagyatékát mutatják. Sírjaikban ekkor már gyakrabban felbukkantak az egységesülő ékszerkészlet elemei mellett első királyaink pénzei is.
A négy kötetesre tervezett sorozat harmadik kötetének 13 lelőhelye között szerepelnek majd az 1870-es évek végétől több periódusban feltárt csornai lelőhelyek, de ebben kap majd helyet az egykori Sopron vármegye több, napjainkig közöletlen temetője is. A kötet a nyomdai előkészítés fázisában van, míg a negyedik rész megjelenése a jövő évben várható.
A sírok, temetők közlése összességében túlmutat az adott közösségek vizsgálatának lehetőségén, hiszen a régió forrásbázisának közreadásával – kitekintéssel a már korábban, hasonlóan monografikus formában közölt Zala, Vas és Győr-Moson-Sopron vármegyei, valamint burgenlandi lelőhelyekre – minden eddiginél alaposabban áttekinthetővé válik majd a nyugati régió településtörténete vagy az úgynevezett nyugati gyepű kérdésköre is.
„Többször megfigyelhető volt a csontok egymáshoz viszonyított szoros helyzete, mikor a karok a test csontjaihoz közel, a medence szélein vagy alatta feküdtek, a vállak csontjai pedig felhúzott helyzetben s a kulcscsontok a függőlegest közelítő módon helyezkedtek el. Ezt egyrészt okozhatta a gödör aljának teknős kialakítása […] A többség esetében azonban talán feltételezhető […] hogy a testet valamilyen szerves anyagba csavarhatták be […]”
Horváth Ciprián: Honfoglalás és kora Árpád-kori sírok, temetők és szórványleletek a Nyugat-Dunántúlon I–II. Budapest, Magyarságkutató Intézet, 2022; 2023.