2025. december 1-jén hatodik alkalommal adott otthont a Magyarságkutató Intézet a Magyar Nyelvjárások Napja című konferenciának, amely az Anyanyelvápolók Szövetségével együttműködésben valósult meg. Az idei tanácskozás középpontjában a nyelvjárási revitalizáció lehetőségei, a közösségi megőrzés gyakorlata, valamint a nyelvjárás és irodalom kapcsolata állt.

A Magyarságkutató Intézet földszinti konferenciatermében megrendezett szakmai napon a magyar nyelvjárások kutatásának és megőrzésének aktuális kérdései kerültek fókuszba. A rendezvényt M. Lezsák Gabriella, az intézet főigazgatója; Nyiri Péter, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke; valamint Pomozi Péter, a Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpont igazgatója köszöntötte.

A délelőtti szekció a „Család–otthon–iskola” hármasának szerepét vizsgálta a nyelvjárási revitalizáció szempontjából. Az előadások rávilágítottak arra, hogy a helyi közösségekben zajló nyelvhasználat és az anyanyelvi oktatás miként járulhat hozzá a nyelvi örökség megőrzéséhez. A szakmai diskurzus kitért a 19. századi magyar és osztrák nyelvjárásterületek irodalmi példáira, a kárpátaljai magyar közösség identitásmegőrző törekvéseire, valamint a nyelvjárási adatok etimológiai kutatásokban betöltött – illetve háttérbe szoruló – szerepére.

A konferencia egyik hangsúlyos kérdésfelvetése az volt, hogy milyen eszközökkel lehet a nyelvjárási tudást visszavezetni a közoktatásba. A nyelvjárási ábécék és olvasókönyvek alkalmazhatóságának vizsgálata, valamint a szépirodalmi példák elemzése rámutatott arra, hogy a nyelvjárások nem csupán muzeális értékként kezelendők, hanem élő, közösségformáló erőként is jelen vannak.

A délutáni szekció a nyelvjárás és szépirodalom kapcsolatát állította a középpontba. Moldvai magyar példák, középkori szövegek és a dimenzionális nyelvészet módszertani megközelítése egyaránt szerepet kaptak az előadásokban. A program könyvbemutatóval zárult, majd Pomozi Péter összegző gondolatai keretezték a szakmai nap tanulságait.

A VI. Magyar Nyelvjárások Napja ismét megerősítette: a magyar nyelvjárások nem csupán történeti örökségünk részei, hanem identitásunk, kulturális önazonosságunk és irodalmi hagyományunk élő elemei. A konferencia a tudományos eredmények bemutatása mellett a közösségi felelősségre is felhívta a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a nyelvi sokszínűség megőrzése közös ügyünk.