2026. március 12-én a Magyarságkutató Intézetben folytatódott a „Beszélgetések a Szent Koronáról” című pódiumbeszélgetés-sorozat. Az est középpontjában ezúttal magának a Szent Koronának a fizikai felépítése, szerkezete és művészeti részletei álltak. A beszélgetés során a résztvevők arra vállalkoztak, hogy a történeti és szellemi értelmezések mellett a tárgy anyagi valóságát hozzák közelebb a hallgatósághoz.

A beszélgetést Toót-Holló Tamás moderálta, aki már a bevezetőben rámutatott arra, hogy a Magyarságkutató Intézetben párhuzamosan két beszélgetéssorozat fut. Az egyik a Szent Korona-tan eszmei világát vizsgálja, a másik, most induló pedig magát a koronát, mint történeti tárgyat állítja a középpontba. Az est éppen ezért egy különleges szellemi találkozást kínált, ahol a bölcsész szemlélet a természettudományos és a mesterségbeli tapasztalattal találkozott.

A pódiumbeszélgetés résztvevői Németh Zsolt, a fizika tudomány kandidátusa, nyugalmazott tudományos főmunkatárs, valamint Papp László ötvösmester voltak. A beszélgetést Toót-Holló Tamás, irodalomtörténész, folklorista és népmesekutató vezette, aki hangsúlyozta, hogy a Szent Korona megértéséhez nem elegendő pusztán elméleteket alkotni. A tárgy anyaga, szerkezete és készítéstechnikai sajátosságai ugyanúgy a kutatás részei, mint a történeti források vagy a szimbolikus jelentések.

Németh Zsolt előadásában a Szent Korona alapvető szerkezetét ismertette. A korona tömege 2 kilogramm és 59 gramm, ami már önmagában is jelzi, hogy egy jelentős súlyú, összetett tárgyról van szó. A fizikus kutató hangsúlyozta, hogy a Szent Korona nem pusztán történelmi jelképként vizsgálható. A szakrális jelentés a tárgy fizikai valóságában is megjelenik. A korona arányrendszere, az ékkövek elhelyezése, a zománcképek rendszere és a rajtuk látható személyek mind olyan tudatos kompozíció részét alkotják, amely egyszerre hordoz művészeti és szimbolikus üzenetet. A beszélgetés célja éppen ezért az volt, hogy a résztvevők sorra vegyék mindazokat az elemeket, amelyek a koronán megtalálhatók, és amelyek később a keletkezésről vagy az átalakításokról szóló viták alapját képezik.

A korona anyagi felépítésének részleteit Papp László ötvösmester ismertette. Megszólalásaiban arra hívta fel a figyelmet, hogy a tárgy vizsgálata során az ötvösművészet szempontjai kulcsfontosságúak. Sok olyan részlet fedezhető fel a koronán, amely csak közvetlen vizsgálattal érthető meg. Az arany, mint alapanyag különleges tulajdonságai lehetővé teszik az újraolvasztást, az átalakítást és a formálást, ezért egy ilyen tárgy története gyakran több korszak nyomait őrzi magában. Az ötvösmester részletesen beszélt a zománctechnikákról is. A korona abroncsán bizánci típusú süllyesztett rekeszzománc látható, míg a pártázaton hordozó aranylemez nélküli, s így átvilágítható úgynevezett ajour zománc díszítés jelenik meg. Ezek az apró művészeti részletek nem csupán esztétikai szerepet töltenek be. Németh Zsolt szerint a mintázatok mögött szimbolikus jelentések is rejtőznek. A Krisztust ábrázoló képmás környezetében például olyan motívumok jelennek meg, amelyeket a feltámadás és a paradicsomi remény jelképeként is értelmeznek.

A beszélgetés ezek után a pántokra terelődött: Papp László a szerkezetüket, filigrán- és gyöngydrótdíszítéséről és azok készítési technikájáról beszélt, Németh Zsolt pedig a telizománc technikával ábrázolt apostolképeket ismertette. Az üreges keresztről és annak jelenlegi rögzítéséről az ötvösmester tett megállapításokat. Az abroncsról lelógó láncokról és csüngőkről pedig Németh Zsolt osztotta meg a hallgatósággal kutatási eredményeit, amelyek szerint kezdetben öt-öt lánc és csüngő díszítette a koronát, amelyek száma később kilencre emelkedett, s ez az eltérő rögzítéstechnikákból következtethető ki. Azt is elmondta, hogy a láncok és csüngők rendszerét még ismeretlen időpontban alaposan felforgatták: a korábban készült láncok végén egyes helyeken már a későbbi csüngőket találjuk, és egyes láncok szintén nem az eredeti helyükön vannak.

A pódiumbeszélgetés végén Toót-Holló Tamás egy gondolatébresztő megjegyzéssel zárta az estét. Rámutatott arra, hogy a Szent Korona értelmezésében gyakran elméletek és történeti magyarázatok kerülnek előtérbe, miközben maga a tárgy is számtalan kérdést tesz fel a kutatóknak. Amikor az ötvösök a koronáról beszélnek, sokszor többes szám első személyben fogalmaznak, mintha a mesterség több évszázados hagyományának képviselőiként tekintenének rá. Ez a szemlélet azt sugallja, hogy a korona nem csupán történelmi emlék, hanem egy folytonos mesterségbeli és kulturális örökség része. 

Az est végére világossá vált, hogy a Szent Korona vizsgálata egyszerre történeti, művészettörténeti, technikai és szimbolikus feladat. A tárgy megértéséhez több tudományterület együttműködésére van szükség, hiszen minden részlete egy-egy újabb történetet rejt. A beszélgetés egyik fontos tanulsága az volt, hogy a Szent Korona titkai nem csupán a múltba vezetnek vissza. A korona felépítésének apró részletei, az évszázadok során bekövetkezett változtatások és a rajta látható jelképek mind arra emlékeztetnek, hogy történelmi örökségünk folyamatos párbeszéd a múlttal. A kérdések tehát továbbra is nyitva maradnak, és talán éppen ez adja a Szent Korona kutatásának legnagyobb erejét.