A Magyarságkutató Intézet „Az írott szó titkai” című sorozatának legutóbbi estjén a helyesírás tudományos és nemzeti szerepéről esett szó. A diskurzust Fehér Bence, az MKI Klasszika-filológiai Kutatóközpontjának igazgatója vezette.

A beszélgetésen Balázs Géza, a Színház- és Filmművészeti Egyetem egyetemi tanára, valamint Bódi Zoltán, az MKI Nyelvtervezési Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa osztották meg gondolataikat a helyesírás-kutatás mai helyzetéről és jövőjéről.

Az esemény aktualitását az adta, hogy a Magyar helyesírás szabályainak 12. kiadása immár kereken tíz éve van érvényben. A jubileum jó alkalmat kínált arra, hogy a szakemberek mérleget vonjanak: hol tart ma a helyesírás mint tudomány, és merre tart a fejlődése? A beszélgetés központi kérdése az volt, miként tekinthető a helyesírás nem pusztán szabályrendszernek, hanem a magyar nyelvtudomány és a nemzeti identitás szerves részének.

A résztvevők hangsúlyozták: a helyesírás nem statikus, hanem élő, változó rendszer, amelyben ugyanakkor meg kell őrizni a közös norma biztonságát. Szó esett arról is, hogy a kutatási terület jelenleg kevés figyelmet és támogatást kap, pedig a norma fellazulása az írásbeli kommunikáció világosságát és egységét is veszélyeztetheti. Példákon keresztül mutatták be, milyen következetlenségek élnek a mai helyesírásban – és hol lenne szükség finomhangolásra a következő, 13. kiadás előkészítése során.

A gondolatébresztő beszélgetés rámutatott: a helyesírás nem csupán technikai kérdés, hanem a nemzeti önazonosság egyik tükre is – múltunké és jövőnké, az írás fényében.