Az Országos Széchényi Könyvtár Cod. Lat. 433 jelzetű kézirata őrzi Szent István királyunk törvényeinek ötven cikkét latin nyelven, és egyúttal ez tekinthető a legkorábbi szövegtanúnak a Szent István-i törvényeket fenntartó tíz kézirat közül.

Szent István neve alatt összesen 56 törvénycikk maradt ránk, de nem ismerünk olyan szövegváltozatot, amely valamennyit magában foglalná. Az Admonti kódexet Wilhelm Wattenbach német középkorkutató fedezte fel 1846-ban az admonti (Ausztria) bencés kolostorban. A kéziratból kiemelt nyolclevélnyi hungarikumot 1934-ben vásárolta meg az Országos Széchényi Könyvtár hosszas tárgyalások után. 

Magát a vegyes tartalmú kódexet, amelyből szent királyunk törvényei kikerültek, a téma kutatói kevésbé vizsgálták. Mikó Gábor azonban Admontban tanulmányozta a törvényeket fenntartó kódexet, amely a következő tartalmi egységeket foglalja magában: Szent Ágoston két értekezése; egy bizonyos Remigiusnak tulajdonított zsoltárkommentár; továbbá egy bajor jogi szöveg, a Lex Baiuvariorum. A különböző kezek által másolt, de egybetartozónak tekinthető egység után következtek Szent István dekrétumai a 118–126. lapokon, önálló, az előzőektől eltérő lapméretű ívfüzetben. A dekrétumokat egyetlen kéz másolta, amelynek írása a kódex első felében nem fedezhető fel. A következő, több rövidebb szöveget tartalmazó ív szintén nem lehetett az eredeti kódex része, feltehetően ezt is utólag fűzték bele, majd a kódex harmadik egysége ismét szabályos, az itt olvasható szöveg Vilmos hirsaui apát életrajzát tartalmazza. Mindazonáltal az Admonti kódex részletes vizsgálatából nem állapítható meg, hogy Szent István dekrétumai hogyan és milyen célból kerültek a kódexbe.

Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy Szent István a törvényalkotása során milyen előképekre és forrásokra támaszkodott. Mivel Szent István király és Gizella királyné dinasztikus házassága révén a Magyar Királyság szoros kapcsolatba került Bajorországgal, észszerűnek tűnik a két törvény közötti kapcsolatok vizsgálata. Több jeles jogtörténész foglalkozott a 737 és 743 között keletkezett Lex Baiuvariorum hatásával Szent István törvényeire. Összehasonlító viszgálataik alapján a két törvény szerkezete (személyi jogi, majd dologi jogi rendelkezések) hasonlóságot mutat, ezenfelül távolabbi egyezések is megfigyelhetők a két szövegben részben a prológusban, részben a különböző rendelkezésekben, például a vasárnapi munkavégzés tilalmával; a szűz leány elrablásával; a gyújtogatással vagy a felségárulással kapcsolatban.

Kiadás: Bartoniek Emma: Szent István törvényeinek XII. századi kézirata, az Admonti kódex. Bp. 1935.; Szent István törvényeinek XII. századi kézirata az Admonti kódexben. A kísérőtanulmányt Györffy György, a bevezetést, a magyar fordítást és a jegyzeteket Bartoniek Emma készítette. Bp. 1988; Nótári Tamás: Lex Baiuvariorum – A bajorok törvénye. Szeged, 2011.

Ajánlott irodalom: Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Bp. 1904. Györffy György: István király és műve. Bp. 1977. 268–275.; Jánosi Monika: A Szent István törvényeit tartalmazó kódexek. MKsz 94 (1978) 225–254.; Jánosi Monika: Törvényalkotás a korai Árpád-korban. Szeged, 1996.; Mikó Gábor: Szent István törvényei és a pszeudo-izidori hamisítványok. MKsz 123 (2007) 153–168.; Nótári Tamás: A Lex Baiuvariorum hatása Szent István törvényeire. Jogtudományi Közlöny, 66 (2011) 9. 417–427.