Összetett írói gondolatvilágából fakadóan Sütő András művei többféle értelmezési lehetőséget kínálnak az olvasónak.

A romániai magyar irodalom és közélet emblematikus alakja, Sütő András 1927. június 17-én született Pusztakamaráson (ma Cămăraşu, Románia), a Kolozsvártól negyven kilométerre fekvő, negyedrészben magyar, háromnegyed részben román lakosságú faluban. Fordulatos életét, a szerkesztőségeket, amelyeknek munkatársa volt, a műfajokat, amelyekben alkotott, sokrétű irodalmi, közéleti és politikai szerepvállalásait hosszú lenne itt felsorolni. Összetett írói gondolatvilágából fakadóan művei többféle értelmezési lehetőséget kínálnak az olvasónak. 

Sütő András számára meghatározó élmény a családja és a szülőföldje; számos művében merít belőlük. Ilyen az Anyám könnyű álmot ígér című kötet (1970), amelyet a szerző gyermekkori élményei ihlettek, műfaja pedig mind a szociográfia, mind az emlékirat, mind a regény jellegzetességeit magán viseli. A regény központi témája a közösség megmaradásért folytatott küzdelme; Sütő sajátos metaforavilágának egyik megható példája a kötet híressé vált fűszál metaforája, amely a paraszt, a kisember túlélési ösztönét, alkalmazkodási képességét, ugyanakkor rezignáltságát jeleníti meg képi formában: „A fű lehajlik a szélben, és megmarad, fiam.” 

Életművének egy-egy kulcseleme az emberi méltóság és az igazságkeresés. Példa rájuk az Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámája (1974), amelyet Heinrich von Kleist Kohlhaas Mihály szász lókereskedő tragédiáját bemutató kisregénye ihletett. A jogi útvesztők és a kényszerítő erők negatív spiráljába került főszereplő története a ma embere számára is tanulságos, az elnyomó politikai hatalom és nem az egyén, hanem a hatalom érdekeit szolgáló jogrendszer szimbóluma. 

Műveit az 1980-as években nem jelentethette meg Romániában, ezért 1985 decemberében a szegedi Tiszatájban látott napvilágot az Advent a Hargitán című színműve, amely a kisebbségi lét kiszolgáltatottságát a várakozás és a cselekvésképtelenség fogalmaival kapcsolja össze. A darab merít a népi és a vallásos hagyományból, összetett motívumrendszere, letisztult nyelvezete méltán emeli a leghíresebb kortárs darabok közé.

Sütő András árnyalt személyisége leginkább műveiben tükröződik. Emlékezzünk rá azáltal, hogy forgatjuk könyveit, elgondolkodunk egy-egy sajátos költői képén, mosolygunk kifinomult humorán, és csodáljuk letisztult stílusát és nyelvezetét.

Biró Csilla PhD, Magyarságkutató Intézet,

az Eszmetörténeti Kutatóközpont tudományos munkatársa