Páratlan kincset őriz az észak-borsodi Tornaszentandrás falu

A Kárpát-medence egyetlen egyhajós ikerszentélyes Árpád-kori templomát később többször kibővítették. Az 1971-ben Valter Ilona által végzett régészeti kutatás tisztázta, hogy az Árpád-kori templom egy fázisban épült, ekkor készült a falfülke is a déli szentélyben és a hajó északi falában. 

Ez az épület azonos a jelenlegi szentéllyel. Bolygatatlan temetkezések is előkerültek benne és mellette, amelyek csekély száma jelzi, hogy az épület nem plébániatemplom volt, hanem különleges egyházjogi státusszal bírt.

Az Árpád-kori templom legizgalmasabb része kétségkívül a szentélypár. Szélességük 228 cm (déli), illetve 225 cm (északi), mélységük kb. 30 cm-rel kevesebb. A falkutatás tisztázta, hogy a szentélyeket elválasztó falszakasz, illetve a belevágott 100 cm széles, 204 cm magas átjáró az Árpád-kori templom építésével egyidejű, tehát eredetileg is átjárás volt a két szentély között. A szentélyek ablakai nincsenek azonos magasságban, nem egyfelé tekintenek, így az általuk létrehozott fényvetülések nem másolják egymást. A tér akusztikája kitűnő.

Tornaszentandrás ikerszentélyes Árpád-kori temploma délkeletről. Mészáros József felvétele.

A templom építési idejét ásató régésze a XIII. század elejére teszi. E sorok írója számos érvet sorakoztatott fel amellett, hogy az ikerszentélyes templomot annál jóval korábban emelték.

Az ikerszentélyeket elválasztó falszakaszon találjuk a Szent István királyunkról fennmaradt egyetlen Árpád-kori falképet. Latin nyelvű névfelirat azonosítja, a betűformái 1200 körüli elkészülést valószínűsítenek.

Az Árpád-kori templomhoz a gótika korában akkori kegyura, a Bebek család jóvoltából hozzáépült hajóban is színvonalas XIV. századi falfestményeket találunk: a Szent Kereszt megtalálását, a gyermekét, Szűz Máriát és az unokáját, Jézust tartó Szent Anna ábrázolását, valamint Szent Péter apostolnak hármas pápai tiarával történő angyali koronázását. A XV. században a diadalív béllete kapott kifestést.

A tornaszentandrási ikerszentélyes Árpád-kori templom belső tere. Boda László felvétele.

A falu egy 1576-os török támadás után elnéptelenedett. A templomban is kárt tettek: leverték az összes arcábrázolást. Az épület gazdátlanul, romosan állt több mint 150 évig. 1740-ben újították fel: ekkor kapott egy szélfogós bejáratot, sekrestyét, a hajója pedig táblás famennyezetet. A hajó fölött magasodó huszártorony a XX. század elején készült.

A Kárpát-medencében egyedülálló alaprajzú, szépen megformált és színvonalas falfestményekkel díszített templom napjainkra rendkívül rossz állapotba került: beázik, a falai nedvesednek, a kifestése fakul. A domb partoldala, amelyen az épület áll, attól alig öt méterre egy szakaszon leomlott, és a további omlás nem zárható ki. 

A templom megmentéséért egy civil szervezet tesz erőfeszítéseket.

 

Németh Zsolt, Magyarságkutató Intézet
az Eszmetörténeti Kutatóközpont tudományos főmunkatársa
 
 
 
 1 Valter Ilona: A tornaszentandrási r. k. templom kutatása. Herman Ottó Múzeum Évkönyve XIX. (1980) 114.
 2 Valter Ilona: A tornaszentandrási r. k. templom kutatása. Herman Ottó Múzeum Évkönyve XIX. (1980) 127.
 3 Németh Zsolt: A Kárpát-medence legkülönlegesebb Árpád-kori templomai. Északkelet és a Tisza völgye. Magyarságkutató Intézet, Budapest, 2019. 51.