Szent Biblia. Az egész kereszténségnek bé-vött régi deák bötűből magyarra fordítota a Jésus alatt vitézkedő társaságbeli nagyszombati Káldi György Pap. Igazi könyvészeti különlegesség a Káldi György jezsuita szerzetes fordításában 1626-ban megjelent magyar nyelvű Szentírás. 

A kötet rézmetszetes díszcímlapja a jezsuita partiotizmus gondolatkörének képi ábrázolása. A címlapkeret monumentális épülethomlokzatot ábrázol, amely akár a „kősziklára épített ház” példázataként is értelmezhető: „Minden azért, a’ki ez én igéimet hallya, és meg-chelekeszi azokat, hasonlíttatik egy bölch emberhez, ki a’ házát a’ kősziklán építette, és esső jött-le, és folyó-vizek jöttek, és a’ szelek fúttak, és arra a’ házra rohantak, és le nem dőlt: mert kő-sziklán vólt fondálva.” (Máté 7,24–25) 

Mi az üzenete az épület előtt és a homlokzaton elhelyezett alakoknak? A címlapkeret két oldalán, a középső mezőben Mózes és Dávid álló alakja látható, alattuk a négy evangélista szerepel jelképeikkel együtt, ami utalhat arra, hogy a kötet az Ó- és Újszövetséget, azaz a teljes Bibliát tartalmazza. Speciálisabb és kifejezetten magyar vonatkozású a felső sáv kompozíciója: itt három-három magyar szent derékképe két oldalról a Patrona Hungariae-ábrázolást fogja közre. A „Magyarország Mária országa” eszme tudatosan megtervezett vizuális ábrázolásán balról a magyar keresztény hagyományokhoz köthető három főpapot, a pannoniai születésű Szent Márton püspököt, a Magyarországon térítő tevékenységet folytató Szent Adalbert püspököt, valamint Imre herceg nevelőjét, Szent Gellért püspököt, jobbról pedig szent királyainkat, Szent Istvánt, Szent Lászlót, az ország tényleges uralkodóit, és Szent Imre herceget, az István által kijelölt trónörököst láthatjuk jelképeikkel együtt. A püspökök a keresztény hit terjesztését és védelmét, az uralkodók a magyar állam dicsőségét hirdetik, a sáv centrumában elhelyezett Patrona Hungariae-ábrázolás pedig az államnak az isteni hatalom általi legitimációját jeleníti meg.

1626-ban, harminchat évvel a Károli-Biblia után jelent meg az első magyar nyelvű teljes katolikus bibliafordítás Bécsben. A fordító, Káldi György (Nagyszombat, 1573. febr. 4. – Pozsony, 1634. okt. 30.) a magyar jezsuiták Pázmány Péter nevével fémjelzett nagy generációjához tartozott, tanulmányai Bécsben és Rómában végezte. Káldi fordítói munkáját 1605. október 11-én kezdte Gyulafehérvárott, 1607. március 25-én Olmützben már el is készült a magyar szöveggel. Felmerült a kutatók körében, hogy gyorsaságának az lehetett az oka, hogy a jezsuita rend akkor már hivatalosan tevékenykedő bibliafordítójának, Szántó Arator Istvánnak a fordításait használta fel. Ezt a feltevést azonban a szakirodalom nem tudta igazolni. Valószínűleg egymástól függetlenül, egymással párhuzamosan fordítottak, Káldi 1607. március 25-éig, Szántó pedig 1612. július 3-án bekövetkezett haláláig. Káldi fordítása hosszas és igen alapos ellenőrzés után 1626-ban jelenhetett meg Pázmány jóváhagyásával. A nyomtatásnál a kor egyik legképzettebb tipográfusa, a Pázmány műveinek kiadásánál is közreműködő Németi Jakab volt Káldi segítségére. A fordítás alapja a katolikus egyház által hivatalosan elismert Vulgata latin nyelvű szövege. A magyar nyelvű Biblia után elhelyezett Oktató intés, melyből a keresztyén ember könnyen ítéletet tehet a magyar nyelvre fordított kálvinisták Bibliájáról című fejezetben Káldi hűen közvetíti a Rómában kidolgozott katolikus álláspontot a Biblia lefordításáról és olvasásáról. Eszerint a Szentírás olvasása nem szükséges az üdvösséghez, sőt helytelen értelmezése komoly tévedéseket okozhat. A tudatlanoknak az egyház által közvetített magyarázatot ajánlja, mivel a Biblia téves értelmezéséből származnak az eretnekségek. A Káldi-Bibliát 1732-ben és 1782-ben újra kiadták, átdolgozott kiadásai jelentették a későbbi magyar katolikus bibliaszövegek alapját, egészen a 20. századi új fordításig, amelyet a Szent István Társulat jelentetett meg 1973-ban, majd 2003-ban.

A teljes kötet digitalizált formában megtekinthető itt: https://rmk.hungaricana.hu/hu/view/RMK_I_551/?r=0&pg=0&layout=s