Az ember különböző identitásait, azokat különböző aspektusaiban jelekkel-jelképekkel, jelekben-jelképekben, jelek és jelképek mentén éli meg. A szemiotikával foglalkozók talán egyetlen közösen elfogadott pontja, hogy az ember esetében nagyon kevés dolgot lehet egy jelölővel felcímkézni és mindenki számára ugyanúgy értelmessé tenni. Mindig jelek sokasága az, ami közvetítheti az emberi valóság gazdagságát, és úgy tűnik, minél több jelölő-jelölt megfeleltetésünk van, annál közelebb vagyunk az emberhez.

A dolgozat témája a hagyományos csíksomlyói búcsút követő vasárnapi gyimesbükki, sokak által nemzeti zarándoklatnak nevezett történés értelmezése. Célja a formálódás megragadása szemiotikai és vallástudományi szempontból. 

A pünkösdvasárnapi gyimesi „búcsújárás” egy térben és időben jól behatárolható, ugyanakkor újkeletűsége miatt, folyamatosan változó társadalmi jelenség. Gyimesbükk esetében nem eredendően vallási elemek kapnak nem vallási vagy paravallási felhangokat, hanem ellenkezőleg, etnicizálódott társadalmi jelenségek nyernek vagy nyerhetnek vallási jelleget és értelmezést.