Száz évvel ezelőtt érkezett az észtek Heidelbergájába, az 1632-ben alapított Tartui Egyetemre Csekey István, a közigazgatási jog professzora.

Érkezésekor már magyar nyelvi és irodalmi kurzusokat tartott Virányi Elemér lektor, s hamarosan társult melléjük Haltenberger Mihály geológiaprofesszor is. A centenáriumi emlékkonferencián Pomozi Péter, intézetünk Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatója is előadást tartott a hungarológia tartui hőskoráról. Az emlékkonferenciára Magyarország Tallinni Nagykövetségének hathatós támogatásával került sor.

1923-ban a magyar professzorok Tartuba érkezését két történelmi esemény egybejátszása segítette, amelyeket tekinthetnénk akár egyszerű politikai szükségszerűségnek is. A történelmi Magyarország szétdarabolása, gazdasági kifosztása és nemzetközi elszigetelése könnyen légüres térbe taszíthatta volna a megmaradt Magyar Királyságot, ha nincs Klebelsberg Kunó gróf, aki kultuszminiszterként s politikai lángelmeként felismerte, hogy az ország apokaliptikus helyzetéből elsődlegesen a magyar nyelv és kultúra, a hagyományos magyar értékek minél teljesebb képviseletével, annak minél teljesebb külföldi oktatási hálózatával tud kitörni. Ezen elképzelésének sarkalatos pontja volt Gragger Róbert hungarológiai programja. Gragger modellje nyomán számos európai nagyvárosban jött létre magyar oktatóhely, Magyar Tudományos Intézet Berlinben már az első világháború ideje alatt. Ezek az intézetek idő múltával ugyanúgy európai hálózattá terebélyesedtek, ahogy a Klebelsberg megálmodta Collegium Hungaricumok rendszere is. (Az elsők Rómában, Bécsben, Berlinben kezdték meg működésüket.) A Tartui Magyar Tudományos Intézet megalakításához Csekey professzor már 1923 őszén hozzálátott.

A másik, a tartui hungarológia útját egyengető történelmi esemény Észtország önálló állami függetlenségének kivívása 1918-ban. Ezzel a korábbi nagy hagyományú, a XIX. század folyamán alapvetően már németül oktató, a századfordulón erőteljesen russzifikálni próbált egyetem önálló, észt nemzeti universitásként kezdte meg működését. Az intézmény vezetése éppen ezért szívesen látta a nyelvrokon országokból érkező (magyar és finn) és a svéd professzorokat.

Száz év alatt, a történelmi impériumváltások következtében a magyar nyelv és kultúra oktatása háttérbe szorulhatott ugyan, de teljesen nem szűnt meg soha. A kései szovjet érában már kiváló fordítókat, tanárokat nevelt a néhány szemeszteres, heti pár órás magyar kurzusok tanári kara. Ekkoriban számos kárpátaljai magyar került a Tartui Egyetemre, mert itt magyarként is megbecsült egyetemi polgárokká válhattak. Egy részük a magyaroktatásból is kivette részét.

A tartui hungarológia újabb fényes fordulópontja volt, amikor az 53 év után újraindult Magyar Nyelvi Lektorátus kebelében, Ago Künnap professzor segítségével Pomozi Péter akkori lektor megalapíthatta a graggeri hungarológiakoncepció szerinti magyar főszakot, amelynek tananyagában nemcsak nyelvi és irodalomi képzés, hanem történelmi és néprajzi kurzusok (tárgyi néprajz és folklór) is fontos szerepet kaptak. Ekkor 1993/94 fordulóját írtuk, azaz tulajdonképp ennek a szakalapításnak is hamarosan kerek évfordulója lesz. S habár az első öt év óriási hallgatói létszáma már a múlté, azt az elődök előtt tisztelegve elmondhatjuk: Gragger Róbert és Klebelsberg Kunó szellemisége nemcsak megjelent a magyar szak alapításában, a magyar szak tantervi struktúrájában, hanem a magyar szak fenn is tarthatja ezt. A tartui hungarológia száz éve így valóban Gragger Róberttől Gragger Róbertig ível.