300 éve jelent meg Bél Mátyás országismereti munkájának Prodromus kötete. A Nürnbergben 1723-ban sajtó alá került kötet célja az volt, hogy a kor szokásainak megfelelően bemutassa az érdeklődő közönség számára Bél Mátyás akkor még csak tervezett nagy művét, a Magyarország vármegyéit ismertető Notitia Hungariae-t. 

Bél Mátyás a XVIII. századi Magyarország egyik legnagyobb jelentőségű tudósa volt, aki rendkívül gazdag életművet hagyott maga után. 1684. március 24-én született Ocsován, evangélikus vallású, félig szlovák, félig magyar családból. Iskoláit Losoncon, Besztercebányán, majd Pozsonyban végezte, majd 1704 és 1707 között Halléban tanult, itt ismerkedett meg mélyebben a pietista mozgalommal, amelynek maga is hívéül szegődött. Hazatérve a pozsonyi evangélikus líceum igazgatójaként, majd evangélikus lelkészként tevékenykedett. Gyakorlati pedagógiai tevékenysége is jelentős: megreformálta iskolája működtetését, új, a barokk helyett a klasszicista nyelvi ideálokhoz igazodó latin nyelvtanokat adott ki, magyar és német nyelvtanokat készített diákjai számára, és - mivel fontosnak tartotta a nemzetiségek között a kölcsönös nyelvismeret előmozdítását - támogatta egy szlovák nyelvtan kiadását is.

Tudományosan foglalkoztatta nyelvünk eredete és rokonsága, bár még az előző évszázadból megörökölt, a magyar nyelv orientális voltát hangsúlyozó héber rokonság mellett állt ki – amelyet így a bibliai nyelvek tekintélyével ruházott volna fel –, ugyanakkor egészen modern javaslatokat fogalmazott meg a rovásírás vizsgálatára: a még fennmaradt rovásemlékek összegyűjtésére, vizsgálatára önálló kutatócsoportok felállítását és szisztematikus gyűjtést javasolt. Nem az ő hibája, hogy ebből semmi sem valósulhatott meg. 

Legnagyobb szabású műve a Notitia Hungariae volt. E csonkán maradt műben vármegyékre bontva mutatta be a Magyar Királyságot, az egyes vármegyék történelmét, földrajzát, gazdaságát, a helyi kultúra egészéről igyekezve képet adni. Maga is tisztában volt vele, hogy a projekt szélesebb körű tudományos együttműködést igényelt volna, amelyhez kutató társakat még talált, a hatóságok és a császárság részéről azonban több akadályoztatásban, mint támogatásban részesült. Végül 1735 és 1742 között öt kötet, bennük tíz, főleg felvidéki vármegye leírása jelent meg nyomtatásban, amelyeket a dunántúli vármegyék leírásainak kellett volna követnie. A kéziratban maradt kötetek kiadása csak a XXI. században kezdődhetett meg. 

A Prodromus címen megjelent kötet messze több, mint a készülő munka egyszerű szinopszisa - önálló tudományos értékkel is bír. Benne Bél egyrészt részletesen bemutatja a tervezett mű felépítését, ami már önmagában sokat elárul tudományos elképzeléseiről, módszertanáról, majd mutatványszövegként egy teljes vármegye, Szepes leírását mellékeli. A Magyarország természetföldrajzáról szóló rész szinopszisát mutatványszövegként Vihnye és Szklenófürdő termálfürdőinek részletes leírása kíséri, amelyben Bél megcsillogtathatja orvosi és vegyészi ismereteit is. A tudós alkímiát is tanult, így a kor kémiai ismereteinek szintjén képes vegyileg elemezni a termálvizeket. Ugyancsak részletes képet kapunk egy összefoglaló fejezetben a magyarországi szőlőművelésről és borászatról.

Miután a Notitia végül befejezetlenül maradt, még nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk a Prodromus kötetének, amely kidolgozottságában, a felgyűjtött tudományos anyag mennyiségében már egyenértékű a Notitia későbbi köteteivel.