Egy 774/775-ben bekövetkezett rendkívüli kozmikus esemény nyomai évszázadokkal később a késő avar kor régészeti időrendjének pontosításában is fontos szerepet játszhatnak. A radiokarbon-mérések eredményei ugyanis olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek új megvilágításba helyezhetik a Kárpát-medence 8–9. századi kronológiáját, és akár az avar kori temetők használati idejéről alkotott eddigi elképzeléseink felülvizsgálatát is szükségessé tehetik.

Az óangol nyelven írt, 9. században összeállított Angolszász krónikában jegyezték fel, hogy 774/775 körül sötétedés után vörös keresztet láttak az égen (más fordításban: Krisztus vörös jelét). Fusa Miyake japán fizikus 2012-ben a japán cédrusfák 774/775-ben növekedett évgyűrűiben kiugró szénizotóp arányt fedezett fel (arról a 14-es tömegszámú radioaktív szénizotópról van szó, amit a radiokarbon keltezésekhez használnak), amit kizárólag a világűrből a Földet elérő rendkívül erős kozmikus sugárzás okozhatott. Az asztrofizikai szakirodalomban vitatott eredetű, de kétségkívül nagy erejű kozmikus sugárzás magyarázhatja a sarki fényt olyan helyeken is, ahol annak észlelése egészen szokatlannak számít.

Avar kori őseink a Kárpát-medencében ebből aligha érezhettek bármit is. Kérdés azonban, hogy a 8–9. századi, részben radiokarbon mérések kalibrált eredményein alapuló régészeti időrendünket mennyiben befolyásolja a – felfedezőjéről elnevezett – 774/775. évi Miyake-esemény.

Egyes kutatók szerint semennyire, mondván, hogy a radiokarbon mérések naptári évekre számításához szükséges kalibrációs görbébe be van építve a kozmikus esemény hatása (a kalibrációs görbe ahhoz szükséges, hogy a radiokarbon kormeghatározás „nyers”, a jelenkortól számított BP évét naptári évekké lehessen alakítani). A konkrét kalibrált eredmények azonban kétségekre adnak okot. Ha ugyanis a régész késő avar kori mintán végeztet radiokarbon keltezést, akkor a kalibrált eredmények alapvetően kettő kategóriába esnek. Az egyik kategóriába tartozó eredmények 95%-os valószínűségű tartományának felső értéke 774/775, legfeljebb 776/777 lesz, míg a másik kategória felső értéke ennél későbbi, rendszerint a 9. században zárul, de a 7. század második felére rendeződő alsó értékkel 130-200 éves időintervallumot eredményez, ami általában jóval tágabb a kizárólag régészeti módszerekre támaszkodó keltezésnél, és ezért sokan használhatatlannak is tartják.

Az első kategóriába tartozó méréseknél a kétségeinket erősíti, hogy míg a „nyers” (értsd: kalibrálatlan, BP) radiokarbon korok mintegy 70 éves időintervallumban szóródnak (kb. az 1334-1267 BP korok között), addig a naptári korokra kalibrált felső értékük mindig az említett 774/775-ös évek – azaz a Miyake-esemény időpontja. 

A második kategóriába tartozó méréseknél (ahol a 7. századi második felében – 8. század elején lévő  alsó értéktől 9. századi felső értékig terjedő igen tág időintervallum a kalibrált eredmény) meg több esetben is azt tapasztaltuk, hogy a matematikai statisztikai szempontból kisebb valószínűségű fiatalabb – azaz 774/775 utáni – tartomány lehet a minták valós kora (régészeti, numizmatikai, dendrokonológiai, stb. adatokkal összevetve), tehát éppen azon időszak, amit a régészek egy része az alacsonyabb valószínűség miatt rendre kizárt, elvetve ezzel például az avar kori temetők 9. századi használatát.

Márpedig az időrend a régészet „lelke”. Az egyes leletek és objektumok helytelen időrendi besorolása tévútra vezetheti a régészeti-történeti következtetéseket is. Minél szerteágazóbb a tudásunk egy-egy időszakkal – most jelesül a késő avar kortól Árpád népének érkezéséig ívelő időszakkal – kapcsolatban, annál több kérdés merül fel, amelyekre a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjában „A Kárpát-medence kora középkori régészeti időrendje” programjának keretei között igyekszünk hiteles tudományos válaszokat adni.

Néhány ajánlott szakirodalom a témakörben:

• Somogyi P.: Radiokarbon kormeghatározás az avar korszak kutatásában. Archaeologiai Értesítő 150/1 (2025) 475–510. https://www.akjournals.com/view/journals/0208/150/1/article-p475.xml 
• Miyake, F. – Nagaya, K. – Masuda, K. – Nakamura, T.: A signature of cosmic-ray increase in AD 774–775 from tree rings in Japan. Nature 486 (2012) 240–242. https://www.nature.com/articles/nature11123 
• Usoskin, I. G. – Kromer, B. – Ludlow, F. – Beer, J. – Friedrich, M. – Kovaltsov, G. A. – Solanki, S. K. – Wacker, L.: The AD775 cosmic event revisited: the Sun is to blame. Astronomy & Astrophysics 552, L3 (2013) 1–4. https://www.aanda.org/articles/aa/pdf/2013/04/aa21080-13.pdf