Hogyan segítheti egy ma is élő nomád társadalom megfigyelése az őskori és kora történeti közösségek értelmezését? Dr. Szabó Géza régész mongóliai terepkutatásai és személyes tapasztalatai révén mutatta meg, miként fonódik össze múlt és jelen Dzsingisz kán országában.

A Magyarságkutató Intézetben megrendezett „Dzsingisz kán országa a régész szemével” című előadás nem csupán tudományos beszámoló volt, hanem egy sajátos gondolkodásmódba való betekintés is. Dr. Szabó Géza, a Tornyai János Múzeum régésze mongóliai terepmunkái során szerzett tapasztalatait osztotta meg, amelyek alapjaiban kérdőjeleznek meg számos, a múlt társadalmaira alkalmazott modern elméleti modellt.

Az előadás egyik kiindulópontja annak vizsgálata volt, hogy a modern közgazdaságtanból ismert mérőszámok – például a társadalmi egyenlőtlenségeket leíró mutatók – mennyiben alkalmazhatók őskori vagy korai történeti közösségekre. A mongóliai tereptapasztalatok azt mutatják, hogy egy nomád, legeltető állattartásra épülő társadalomban az épületek mérete, a birtokolt tárgyak mennyisége vagy a látható vagyon nem feltétlenül a gazdagság fokmérői, sokkal inkább az életmód gyakorlati szükségletei szabják meg őket.

A bemutatott képek és történetek életre keltették a sztyeppei mindennapokat: a jurták szezonális vándorlását, a családi munkamegosztást, az ajándékozás és vendégfogadás szigorúan szabályozott rendjét, valamint a hagyomány és modernitás sajátos együttélését. A napelemekkel, akkumulátorokkal és internetkapcsolattal felszerelt jurták világa egyszerre őrzi az évszázados formákat és alkalmazkodik a jelen kihívásaihoz.

Az előadás hangsúlyos eleme volt a természeti környezet és a szakrális táj szerepe. A szarvasos kövek, a kurgánok, az obók, a rovásfeliratok és az orhoni emlékek nem elszigetelt régészeti objektumokként jelentek meg, hanem egy ma is értelmezett és tisztelt tér részeként. Külön figyelmet kapott az a felismerés is, hogy egyes régészeti ábrázolások – például a sascsőr sajátos formái – nem feltétlenül korszakjelzők, hanem pontos természeti megfigyelések lenyomatai.

A történeti példák mellett a mai Mongólia társadalmi dilemmáiról is szó esett: a föld közösségi tulajdonának kérdése, a nyersanyagkincsek kiaknázása körüli viták, valamint a hagyományos életforma és a gyors gazdasági fejlődés közötti egyensúly keresése. Dzsingisz kán törvényeinek hatása – különösen a föld- és vízhasználatra vonatkozó elvek – máig érzékelhető a mongol gondolkodásban.

Az előadás végső tanulsága szerint a múlt társadalmainak megértése csak akkor lehet hiteles, ha az életmódot, a környezeti adottságokat és a kulturális logikát együtt vizsgáljuk. A mongóliai tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy a nyugati gondolkodásmód sémái önmagukban nem elegendők egy nomád társadalom értelmezéséhez – a terepen szerzett élmények gyakran többet mondanak bármely elméleti modellnél.

Az előadáshoz kapcsolódva a közönség megtekinthette a Tradíció és modernitás – mongol jogszokások című fotókiállítást is, amely vizuálisan is megerősítette az elhangzott gondolatokat.