A Magyarságkutató Intézet Magyar királylányok Európa udvaraiban című sorozatának 3. részében V. István magyar király leánya, Árpád-házi Mária nápolyi királyné állt a figyelem középpontjában, aki több mint ötven éven át jelentős szerepet töltött be a Nápolyi Királyság és Európa politikai és kulturális életében. 

Ez az időszak hihetetlenül gazdag volt eseményekben – jelezte a történelmi áttekintés során Prof. dr. Kásler Miklós, az intézet főigazgatója, tiszteletbeli elnöke. Mint mondta, a XIII. századot négy személy határozta meg: Assisi Szent Ferenc, Aquinói Szent Tamás, IX. Szent Lajos és Dante. Mária olyan időszakban élt, amikor kezdtek felbomlani az addigi megszokott társadalmi és politikai viszonyok, az egyházon belül pedig elindultak az eretnekmozgalmak, új szerzetesrendek alakultak – ismertette Kásler professzor. 

Ilyen sajátos környezetben kötött Mária dinasztikus házasságot az Anjou trónörökössel, II. „Sánta” Károllyal 1270-ben, és mindvégig kapcsolatban maradt a magyar politikai élettel, sőt formálta is azt. Tizenhárom gyermeknek adott életet, a magyar trónt legidősebb fia halála miatt végül unokája, Károly Róbert nyerte el. A mély hitéletet élő, erényekkel telt asszony korának női példaképe volt. 

 Az est folyamán a XIII–XIV. századi Európa politikai, szellemi és művészeti hátterébe ágyazva felidézték Mária királyné életét és különlegesen kifinomult személyiségét, kitérve mély vallásosságára, politikai szerepvállalására, a festészetet és az építőművészetet bőkezűen pártoló tevékenységére. Az érdeklődőket gazdag képanyag és az azokhoz fűzött magyarázatok is segítették annak megismerésében, hogyan vált Mária királyné – vagy ahogyan Itáliában ma is nevezik, Magyarországi Mária – hosszú uralkodása alatt Nápoly a kultúra és a művészetek virágzó központjává. A királynét Nápolyban temették el, páratlan szépségű síremlékét a róla elnevezett gótikus templom őrzi.