Negyven évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Rásonyi László nyelvész, turkológus. A számos jeles magyar turkológus közül azzal tűnt ki, hogy ő nem kizárólag a magyar turkológiának volt jeles képviselője, hanem megalapítója és kiemelkedő alakja lett a törökországi hungarológiának is.

Rásonyi László 1899. január 22-én született Liptószentmiklóson. Egyetemi tanulmányait a magyar nyelvészet, a történelem és a turkológia tárgykörében a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1921-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet.  Doktori értekezését a magyar oklevelekben előforduló kun személynevekről írta. A témaválasztás nyilván nem véletlen, hiszen az egyetemen olyan jeles professzoroktól sajátította el a nyelvészeti és turkológiai ismereteket, mint Gombocz Zoltán és Németh Gyula.

1922-ben kezdett el dolgozni az MTA könyvtárában. Könyvtárosi munkája közben alkalma nyílt arra, hogy ösztöndíjjal részt vegyen több külföldi tanulmányúton. A legjelentősebb az 1932-ben elnyert Feridun-ösztöndíj volt, amely lehetőséget nyújtott az ifjú kutatónak, hogy komolyan hozzálásson az egész tudományos pályafutásán végighúzódó nagyívű onomasztikai (névtani) munkásságához. 1935-ben a török államfő, Musztafa Kemál Atatürk személyes hívására ment Törökországba. Rásonyi alapította meg az Ankarai Egyetemen a hungarológia tanszéket – akkor még Hungarológiai Intézet elnevezéssel –, majd 1935–1941 között ő látta el az intézetvezetői szerepet. Az intézmény magas színvonalú munkájának támogatása érdekében létrehozta az intézeti könyvtárat is.

Áldásos munkájának köszönhetően, az általa kinevelt remek képzettségű filológusok révén indult el Törökországban az 1940-es években a magyar irodalmi művek színvonalas fordítása. A Hungarológiai Intézet vezetése mellett aktív tudományszervezői tevékenységet is folytatott, fontos szerepet játszott a törökországi levéltárak anyagainak szakszerű rendszerezését megkezdő Fekete Lajos munkájának előkészítésében. Személyes közbenjárására hívták meg 1936-ban Bartók Bélát törökországi népzenei gyűjtőútra. 

A török nyelvészetben is új fejezetet nyitott Rásonyi munkássága, hiszen ő indította el a török onomasztikai (névtani) kutatásokat, és máig a török névtani kutatások legkiemelkedőbb alakjának tekinthetjük.

1951-ben nyílt meg a Magyar Tudományos Akadémián zajló átszervezések után az 1826-ban alapított Akadémiai Könyvtártól különváló Keleti Könyvtár, amelynek létrejöttében kiemelkedő szerepe volt Ligeti Lajosnak. A könyvállomány kiválogatásában aktívan közreműködő Rásonyi lett az újonnan létrehozott könyvtár első vezetője. Az olvasóterem keleties hangulatú megformálása is az ő elképzelései szerint történt, az ő útmutatásai alapján készült a keleties, törökös motívumokban, formákban gazdag fadíszítés.

Hiába vonult nyugdíjba a Keleti Könyvtárból 1961-ben, munkája iránt továbbra is nagy érdeklődés mutatkozott. A török kormány meghívta, hogy újra töltse be az Ankarai Egyetem Hungarológiai Tanszékének vezetői posztját, amelyet Rásonyi szívesen elvállalt és nyolc évig el is látott. Újabb tanszékvezetői megbízatásának lejárta után is aktívan szándékozott munkálkodni, a sors azonban közbeszólt, mivel látásának súlyos romlása, illetve betűlátásának teljes elvesztése jelentősen akadályozta szándékának megvalósítását. Rásonyi mindenekelőtt a török személynévtárat (Onomasticum Turcicum) szerette volna publikálni. Élete során mintegy 50 ezer török személynevet dolgozott fel 10X7 cm nagyságú cédulákon. Névanyagát több mint félezer forrásból nyerte, és mintegy negyven régi és mai török nyelvből tartalmaz adatokat. Török személynév-gyűjteményének feldolgozásában először Mándoky Kongur István, majd Baski Imre volt segítségére. Az Onomasticum Turcicum végül csak Rásonyi halála után jelent meg, 2007-ben, Baski Imre társszerzőségével angol nyelven annak az Indiana Egyetemnek a kiadásában, amelyen Sinor Dénes hozta létre az USA legrangosabb altajisztikai műhelyét.

Rásonyi László1984. május 4-én hunyt el Budapesten. Tiszteletére 2001-ben emléktáblát avattak Ankarában. Idehaza, egykori lakóházának falán 2010 óta őrzi márványtábla az emlékét.