Az olvasás élményközpontú megközelítését célzó figyelemorientált oktatás kísérletben vett részt, nyújtott segítséget a Magyarságkutató Intézet munkatársa Székelyföldön.  A kutatás során új módszerek alkalmazásával, az irodalmi alakok történetének életre keltésével, például fegyverforgatással ébresztették fel a gyerekek figyelmét. 

Nem könnyű manapság elmélyült koncentrálásra bírni a gyerekeket, hiszen figyelmük egyszerre több tevékenység között oszlik meg, ráadásul folyamatosan használják okos eszközeiket is.  Ezek a körülmények nehezítik az írott irodalmi szövegek belső feldolgozását és az érzelmi átélést, ezért nem válhat rutinná számukra az olvasás. A tanárnak tehát folyamatosan utat kell keresnie ahhoz, hogy az irodalom kaland legyen, a tanórán több is történjen a megszokottaknál. 

A kutatásból a sajátos programelemek segítségével kiderül, mennyire sikerül közel kerülniük a gyerekeknek például Toldi és Szent László jártasságaihoz a hagyományos tanítás, illetve a gyakorláskutatás és a történelem újrajátszása (szaknyelven a historical reenactment) hátteréből kiinduló projektmunka során. Megvizsgálják azt is, hogy a ritmikai ráhangolódás mennyiben segíti a szereplők cél-és viszonyrendszerének tisztázását, a kulcsmotívumok, kulcsmotivációk felderítését, és mindez miként járul hozzá a gyerekek gyakorlati tájékozódásának fejlesztéséhez.

A kutatómunkát a Babeș-Bolyai Tudományegyetem keretében – szaktanári fokozati vizsgára készülve – Sashalmi-Fekete Adrienne Sarolta, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium (Székelyudvarhely) német–magyar szakos pedagógusa indította. Hipotézise szerint a projektmunka során a szöveggel való intenzívebb találkozások várhatók. A kutatás módszertanához és megvalósításához csatlakozott munkatársunk, akinek szintén komoly pedagógiai múltja van, és immár 22 éve foglalkozik a középkor harcművészetével, hadtörténettel, valamint bő évtizede a Szent László-legenda falképeivel. Annak feltárását, hogy miként hat a mai diákokra Szent László harca, szellemi küzdelme, egy olyan projektmunkával kísérelik meg, amelynek során meglátogatják a közeli templomokat, ahol Szent László-legenda freskóciklusok találhatók (Székelyderzs, Bögöz, Székelydálya, Oklánd, Homoródkarácsonyfalva). Beszélgetést folytatnak arról, hogy miért vált fontossá őseinknek Szent László alakja, miért pont őt választották. Miután kipróbálnak középkori fegyvereket, illetve plakátokon és illusztrációkon jelenítik meg a Szent László legenda különböző változatait, azok nyomtatott formájával végeznek figyelemgyakorlatokat.

Az Arany János elbeszélő költeményét feldolgozó projekt arra fókuszál, hogy a kísérletezés milyen módját tanulhatjuk meg Tolditól. Hogyan lesz a parasztfiúból lovag/bajnok?  A feladatok hatodikos gyerekeknek szólnak, akik nyitottak a játékra, könnyen mozgósíthatók, a szöveg feldolgozása ugyanakkor nehézségeket okoz nekik. Érdekeltté kell őket tenni, hogy konkrét cselekvések révén is belépjenek a szöveg világába. Ennek klasszikus példája, amikor seprűnyelet kell a végénél fogva vízszintesen megtartani félkézzel (lehet versenyeztetni a gyerekeket, ki tudja tovább tartani), hogy közelebb kerüljenek Toldi tapasztalatához. Ennél az osztályteremben is kivitelezhető gyakorlatnál tovább általában nem időznek el az oktatók, az erőpróbákat csak szóban elemzik. A projekt keretében viszont minél több gyakorlati kísérletet fognak kipróbálni, hogy beléphessenek a történet mozgástereibe.

Egy történelmi hagyományőrző csapat, az Arany Griff Rend segítségét veszik igénybe, akik a Hunyadi-korszak fegyvereit, ruháit, harcászatát rekonstruálják. Megtanítják a gyerekeknek, hogyan kell valódi karddal, pajzzsal küzdeni, mit tanult meg egy korabeli apród. Innen nézve jobban láthatják a diákok, milyen hátránnyal kellett megküzdenie Toldinak, akit nem taníttattak harcosnak, és akit fivére, György távol tartott a harctól. Ezért hatalmas próbatétel számára a fegyverforgatásban kitűnő cseh bajnokkal megvívnia. Ezután a „forró szék” módszerével kell majd a gyerekeknek válaszokat adniuk a Toldinak feltett kérdésekre.

Fizikai erőpróbák közben kell a tanulóknak elképzelniük, milyen lehet egy malomkövet megmozdítani. A tornateremben kipróbálhatják a súlyemelést, a nehezített labdák dobását. Érzékelhetik, micsoda indulatok feszülhettek Miklósban a mellőzöttsége és a bántások sorozata miatt. A dárdahajítást is kipróbálják a gyerekek, célbadobó versenyt is szerveznek. Majd a „forró székből” kell válaszolniuk arra, milyen lehet céltáblának lenni, miként Miklósnak a történet elején. Gyalogtúra után kipróbálják a reneszánsz ételeket (sült hús, kása, gyümölcs), hogy érzékeljük a kontrasztot Miklós egyszerű élete és a bátyját övező fényűzés közt. Korhű kovácsműhelybe is ellátogathatnak majd a diákok egy osztálykirándulás keretében. Felpróbálhatnak egy igazi, korhű páncélt, hogy érzékeljék, micsoda értéket (és súlyt) jelentett egy lovag fegyverzete.

György és Miklós kapcsolatát is jobban megértik, ha az általuk megélt testvérkapcsolatok világából indulnak ki. Arról írnak esszét, hogy „Milyen érzés, ha támadnak, pedig nem tehetsz róla?” Vagy „Te vagy Toldi… tekints vissza utadra!” címmel kérnek fogalmazást tőlük. Így valószínűleg hosszabb és árnyaltabb szövegek érkeznek majd így tőlük, mint ha csak a tankönyvben kínált gyakorlatok segítségével ismerkednének az elbeszélő költeménnyel. A lelki küzdelem gyakorlati gesztusait is igyekeznek becserkészni a Toldi megfelelő részleteinek figyelemrezonanciákkal követése közben.

A két tanéven átívelő programelemeket mérések követik, amelyekből nemcsak a diákok visszajelzéseit ismerhetik meg a kutatók, hanem tájékozódhatnak arról is, milyen élmény volt számukra az olvasás. A modern nevelő-oktató munka eredményesebb és hatékonyabb lehet ezáltal. A korábbi eredmények azt tanúsítják, hogy érdemes diákközpontú szemlélettel közelítünk a tananyaghoz, az „időutazás” élménye akár évtizedek múlva is elevenen él az emlékezetben, míg a tárgyi tudás hamar feledésbe merül a folyamatos információdömpingben.