Egy szent király leánya és egy nagy bizánci császár édesanyja volt, majd az ortodox kereszténység szentjévé vált. Két keresztnevén is ismerjük, mégis mintha a magyar történeti köztudatban nem élne oly elevenen emléke, ahogy megérdemelné. Árpád-házi Piroska, avagy Bizáncban kapott nevén Eiréné 1134. augusztus 13-án hunyt el.

Piroska valószínűleg 1088-ban született I. László király (1077–1095) és Adelhaid német hercegnő (Sváb Rudolf német ellenkirály leánya) házasságából. Korán jutott árvaságra, mert kétévesen édesanyját, hétévesen édesapját veszítette el. Unokabátyja, Könyves Kálmán király (1095–1116) nevelte, amíg el nem érte a hercegnők sorsa, s a dinasztikus diplomácia jegyében házastársa nem akadt. Ennek 1104 körül jött el az ideje, amikor Könyves Kálmán és I. (Komnénosz) Alexiosz császár (1081–1118) megállapodása értelmében Piroska Bizáncba került, ahol a trónörökös, II. „Szép” Ióannész felesége lett. Ott át kellett térnie az ortodox vallásra, és nevét is meg kellett változtatnia. Eiréné lett ezentúl; ezt a nevet anyósa, a Dukasz-házbeli Eiréné császárné viselte a családban.

„Ez a dicső császárné boldog szülőktől, nyugati császároktól származott; hogy úgy mondjam, pólyás korától kezdve, mint a nemes növények, elárulta és előre jelezte, hogy idővel milyeneknek fognak mutatkozni sajátságai, mert mindjárt telve volt minden illemmel és bájjal, s dús lelki és testi szépségtől tündöklött, amikor pedig elkezdett növekedni s korban gyarapodni, még teljesebben növekedett az erényekben és természete kiválóságainak még fénylőbb ragyogását sugározta, úgyhogy nemcsak a közel, hanem a távol levők számára is világossá és ismertté lettek tulajdonságai. Amikor a dicső kegyes császárok és házastársak, Alexios Komnenos és Eirene szép és jellemileg kifogástalan leányt kerestek, és őt találták olyannak, aki, hogy úgy mondjam, minden tekintetben gazdag a szépségekben, feleségül adták Istentől ajándékozott sarjukhoz, bíborbanszületett Ioannes császárhoz. Ettől egyenlő számú fiú- és leánygyermeket szült, összesen nyolcat, és ezeket pompásan és császári módon nevelte fel.” 

Ismeretlen bizánci életírója ezek után mintegy ellenpontozásul az ifjú baszilissza világtól elfordult, vallásos lelkületét hangsúlyozza. A hagiografikus mű alkotója szerencsére túloz, mert Piroska/Eiréné minden vallásossága mellett nem fordult el az evilági ügyektől. Igaz, ezt nem is nagyon engedhette meg magának, hiszen harmincéves korában egy világbirodalom első asszonyává emelkedett.

Piroska/Eiréné legnevezetesebb alkotása nem sokkal követte császárnéi koronázását: „létrehozta az alapoktól kezdve a Mindenható Krisztus, a mi Istenünk és Megváltónk nevével megtisztelt császári monostort, megépítve az ebben látható gyönyörű templomokat, kórházakat, aggok házát, melyek szépség, fekvés és egyéb felszerelés tekintetében az összes korábban létesített régebbiekkel és újabbakkal szemben elviszik a pálmát.” Az életírója által említett Pantokrator-monostor alapításakor a baszilissza már túl volt mind a nyolc szülésén.

II. Ióannész (1118–1143) uralkodásának első tizenhat évét kísérhette végig a császár minden tekintetben méltó társaként. Udvarában sokszor fordultak meg külhoni delegátusok; fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket Magyarországról, soha nem fordítva hátat szülőhazájának; többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. 

1134-ben elkísérte férjét kis-ázsiai hadjáratára. Ez volt utolsó földi útja, mert „nem sok idő múlva, mikor a bythiniai tartományban volt, akihez vágyott, a Mindenható Krisztushoz költözött el, s ebben a monostorban temették el, amelyet alapjaitól kezdve ő emelt.” A császár tehát, ahogy az méltó volt, hazaszállíttatta felesége holttestét Konstantinápolyba.

Piroska/Eiréné 46 évesen hunyt el 1134. augusztus 13-án. Két legidősebb fia nyolc évvel élte túl, de harmadik fia sem lett hosszú életű. A császári koronát a legkisebb, negyedik fiú, I. Manuél (1143–1180) örökölte, aki szülei trónra lépésének esztendejében jött a világra. Rajta keresztül élt tovább a Komnénosz-házban a jeles anyai nagyapa, László király kultusza is. Így amikor 1163-ban Manuél udvarába érkezett egy Árpád-házi herceg, akkor az otthonról hozott László-tisztelet után megismerkedett annak Bizáncban élő változatával. Ez a herceg Alexiosz néven a császári trón várományosa volt egy ideig, ám később hazatérve, eredeti nevén Magyarország egyik legjelentősebb uralkodójává lett. III. (Nagy) Béla király (1172–1196) 1192-ben avattatta szentté László királyt: e döntésében bizonnyal része volt az apja emlékét ápoló Árpád-házi császárné hatásának.

Szent Piroska/Eiréné alakját nemcsak a konstantinápolyi Hagia Szophia székesegyház mozaikja őrzi. A korabeli ábrázoláson egy sötétvörös hajú, koronás császárné látható férjével, II. Ióannész császárral, s a házaspár között Szűz Mária foglal helyet a gyermek Jézussal.