Bocskai István 1606. december 29-i halála után Báthory Gábor már 1607 január elején bejelentette igényét a fejedelmi trónra.  Helyette Rákóczi Zsigmondot választották meg, aki azonban még az 1608. december 5-ben bekövetkezett halála előtt lemondott a címről az akkor 19 éves Báthory Gábor (fejedelem: 1608–1613) javára. Ezt persze nem ingyen tette… 

A Kolozsváron egybegyűlt rendek 1608. március 7-én választották meg Báthoryt, részben Bethlen Gábor támogatásának köszönhetően, aki 1608-ban elutazott Konstantinápolyba, és Báthorynak szultáni jóváhagyást szerzett. 

A fenti hagyományos narratívától eltérően Nagy László történész A rossz hírű Báthoryak című. könyvében (Bp., 1984.) Báthory Gábor személyét főként Bethlen és történetíróinak szemén keresztül láttatja. 1613-ban például Bethlen ezt mondta Báthoryról az oszmán portán: „…a jó erkölcsét gonoszra, kegyelmességét kegyetlenségre, igaz voltát igazságtalanságra, adakozó voltát fösvénységre fordítá. Mert sem Isten, sem ember törvényével nem gondolván, legelsőben is fő és alacsony rendű emberek feleségeiket személyválogatás nélkül megparáznítá, leányaikat elragadoztatá, azokkal gonoszul éle, sőt maga testvérhúgának [Anna] sem kedveze. Ki ezen gonosz életit az urak s igaz hazafiak közül nem ja- vallják vala, azok közül kit hazájából kikergete, kit megölete, elannyira, hogy senki is valamire való ember s igaz értelmes hazafia már nincs mellette, hanem aféle tolvajok… azokkal éjjel-nappal iszik, vendégeskedik, paráználkodik.” (Idézi: Jankovics József: Egy tévelygő Móricz-hős, Báthory Gábor halála és többszöri eltemettetései. 35.)¹

Nagy László szerint Bethlen Gábor már a kezdetektől nem Báthory, hanem saját javára tevékenykedett, de 1608-ban még nem volt reális esélye a fejedelmi cím elnyerésére. Nem úgy, mint 1613-ban…

Mint a hazai kora újkor számos eseménye, személyisége és politikai döntése, Báthory és Bethlen viszonya, és megítélésük is narratív törésvonalba került; eltérő szaktörténészi vélemények és értékelések jelentek meg róla napjainkig.²