Hodinka Antalt az tette világhírű nyelvésszé, hogy ő volt az első tudós, aki a Kárpátok térségének ruszin nyelvjárásait rendszeresen, történeti forrásokkal és élő anyaggal együtt vizsgálta, majd bizonyította önálló történeti alakulását, ezzel nemzetközi szinten is új kutatási irányt adott. Addig a ruszin nyelvet az orosz egyik változatának tartották vagy szlovák-ukrán peremjelenségnek tekintették.

Hodinka Antal, a magyar- és világtörténet tudósa, szlavista és nagyra becsült egyetemi tanár 1864. január 12-én született. Munkásságát a XX. század végén fedezték fel újra, 2001-ben a Kárpátalján (Beregszászon) megalakult nyelvészeti szakmai intézet az ő nevét vette fel.

A névválasztást indokolja, hogy mint Kárpátalja szülötte, szorgalmával kisebbségi sorból és vagyontalan családból tudományos pályára lépett, és kutatásaiba beemelte a szülőföldjével kapcsolatos ismereteket is.

Mielőtt szót ejtenénk a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont munkájáról, ismerjük meg a névadó életét és tudományos tevékenységét, amely szorosan kapcsolódik Kárpátaljához és a kisebbségben élők kétnyelvűségéhez!

Hodinka Antal görögkatolikus ruszin családba született a Zemplén vármegyei Ladomér településen. (A község ma Szlovákiához tartozik.) Szülei görögkatolikus papcsaládból származtak. Antal fiuknak is a papi pályát szánták, ezért Ungváron papi szemináriumba járt, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karán tanult tovább. Itt a teológiai stúdiumok mellett bölcsészettudományi tanulmányokat is folytatott, a történettudomány mellett szláv filológiai előadásokra is járt.

Hodinka Antal gyerekként Felső-Zemplén vármegye ruszin nyelvjárását tanulta meg, de későbbi tanulmányai során más nyelvekben is jártas lett (a magyar mellett megtanulta a német, francia, latin, olasz, cseh, lengyel, szerb, horvát, tót és román nyelvet is). 1886-ban teológiai abszolutóriumot szerzett, de nem szentelték pappá. 1891-ben szerzett doktorátust A szerb történet forrásai és első kora című disszertációjával. Thallóczy Lajos történész támogatásával levéltáros volt Bécsben, és egy évet Rómában töltött, ahol a pápai levéltár forrásait tanulmányozta. 1903-tól Thallóczyval közösen kezdték közzétenni a Magyarország melléktartományainak oklevéltára című sorozatot. Ugyanebben az évben magántanári képesítésért folyamodott a Magyar és szláv érintkezések története 1526-ig című munkájával. 1906-tól a pozsonyi jogakadémián magántanárként kezdett tanítani (művelődéstörténetet), 1912-től nyilvános rendes tanárként a magyar és az egyetemes történelem tanára lett. 1916-tól a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem professzora volt, de a trianoni döntés után az egyetem (1923-tól kezdve) Pécsre került, és Hodinka követte az intézményt. Kétszer is volt a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja, egy tanévben az egyetem rektorának választották. Elismert és közkedvelt tagja volt az iskolának, 1934-ben először a 70. születésnapja alkalmából ünnepelték, majd ősszel a nyugdíjba vonulásakor méltatták.

Pécs városa és az egyetem jelentős szerepet játszott pályája során. Több írásában foglalkozott a város történetével (Négy egykorú jelentés az 1704-i pécsi rácz dúlásról, 1933, Pécs és Baranya múltja: Pécs lakói a török hódoltság után, 1933, Pécs múltja: az Ágostonrendi remeteszerzetesek története, 1934). Történelmi tárgyú írásaiban figyelmet fordított a mohácsi csatára (A mohácsi vész következményei, 1926), továbbá tanulmányozta a szláv források magyar vonatkozásait (Van-e nyoma Szent István királynak a szláv forrásokban?, 1901). Görögkatolikus vallásához és családjához is köthető életműve fő munkája A munkácsi görög-katholikus püspökség története (1909). Ennek előzménye, hogy a Magyar Tudományos Akadémia pályázatot írt ki a magyarországi görög egyház történetének megírására, és e feladatot Hodinka Antal nyerte el, aki a görög szertartást követő rutének egyházi történetének megírására vállalkozott. Munkájához több intézményben is kutatott, és összegyűjtötte az egyházmegye történetére vonatkozó irodalmat. A több mint 800 oldalas könyvet 1909-ben adták ki. Nyelvészeti tárgyú írása a Ruszin-magyar igetár (1991) már csak halála után jelenhetett meg. 

A tudósról elnevezett Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont Beregszászon egyike azoknak a szakmai intézeteknek, amelyek feladata a Magyarországon és a környező országokban használt magyar nyelv kutatása. Céljaik közé tartozik a magyarországi és a határon túli magyar nyelvészek közötti rendszeres és szervezett kapcsolattartás is. A beregszászi kutatóállomás a Termini Kutatóhálózat tagja, amely a határon túli szakmai intézeteket fogja össze. Ezek az intézetek a kolozsvári Szabó T. Attila Nyelvi Intézet, a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda, az alsóőri és maribori székhelyű Imre Samu Nyelvi Intézet, a szabadkai Verbi Nyelvi Kutatóműhely és az eszéki Glotta Nyelvi Intézet. A Termini Kutatóhálózat feladatai közé tartozik a magyar nemzetrészek nyelvének dokumentálása, a nyelvi jogok érvényesítése, a magyar nyelv pozíciójának erősítése a Kárpát-medencében. A kutatások elsősorban a kisebbségi nyelvváltozatok vizsgálatára irányulnak. A beregszászi kutatóközpont legfontosabb kutatási témái: a magyar nyelv helyzete Kárpátalján, identitás és nyelvhasználat, többnyelvűség Kárpátalján; elméleti és gyakorlati aspektusok, a többnyelvű Kárpátalja nyelvi tájképe.