Élete legnagyobb győzelmének hatvanhetedik évfordulóján, életének 98. esztendejében, 1916. május 21-én tért meg a Teremtőhöz a legendás hadvezér, Görgei Artúr honvédtábornok, aki 1848-ig nevét ipszilonnal írta, s 1848-tól használta haláláig a Görgei névalakot. 

A hadvezér 1848/1849. évi működése a nemzeti emlékezet része, ám az már kevésbé ismert, hogy a Magyar Királyi Nemesi Testőrség állományában ébredt fel benne magyar öntudata, ott sajátította el vezérkari (táborkari) ismereteit, kiváló módon kamatoztatva azokat a szabadságharcban, oly módon, hogy korábbi tanítómestereit túlszárnyalta. 

Miután 1836-ban abszolválta a tullni utásziskolát, az eperjesi császári-királyi 60. sorgyalogezred 19 esztendős hadapródja, görgői és toporczi Görgey Artúr 1837. július 1-jén Bereg vármegye ajánlásával felvételt nyert a Magyar Királyi Nemesi Testőrség soraiba, amelyet 1760-ban alapított Mária Terézia a válogatott, szálfatermetű magyar nemes ifjak elméjének pallérozása és dinasztiahűsége erősítése végett, s a világ legszebb, szemet gyönyörködtető huszáruniformisában, lipicai hátaslovakon parádéztak a császárvárosban.  Ottani szobatársa és barátja volt báró aranyosmedgyesi Mednyánszky László.¹

A napóleoni háborúk utáni időszakban jelentősen átalakult a testőrök képzése,² így vált főiskolai színvonalú tanulmányi rendszerré, amely a testőrök táborkari (vezérkari) képzését szolgálta. Ekkor már 32 tárgyat oktattak, ebből öt közműveltségi, három nyelvi (magyar, német, francia), 14 katonai és tíz gyakorlati jellegű volt. Ezek közé tartozott továbbra is a táncoktatás, és érdekességként megemlítendő, hogy Klapka György – aki 1842–1847 között szolgált a testőrségnél – 1844. évi minősítésében a „kiváló táncos” megjegyzés szerepelt.³ 

Ballagi Aladárnál olvashatjuk: „Katonatiszt tanáraik által öt éves tanfolyamban képeztettek gyalogság, lovasság, tüzérség és épitész–hidászkarra. Ezenkivül külön magyar jog, továbbá francia, német, s időnként magyar nyelv tanáruk volt;⁴ az olaszt, 1791. novemberében bocsátották el. Állandó rajztanitójuk is volt. […]

Hajdan táncmesterük is volt, de 1791-ben takarékossági szempontból elbocsáttatott. Az 1820-as években azonban, ez állás ujból betöltetett. […]

Mivel a testőröknek egy része arra volt határozva, hogy a gárdából kiléptükkor a tiszti rangba osztassanak, nemcsak a testőri katonai rendet kellett tudniok, hanem az általános katonai tudományban is jártassággal kellett birniok. Főleg azért, mert később ha törzstisztségre emelkednek, az ezred nevelő intézeténél az ifjuságot nevelik, kötelességökben állott hetenkint négy órán a katonai kötelességek, szolgálat és hadseregi szabályzatot tanitani. Ismét mások, hetenkint két órán a katonai törvényekben, alárendeltségben (subordinatio), fegyelemben, katonai szabályok megtartásában, egyességben, és a testőrség közszellemében, a lelkek egyességében gyakoroltatnak.”⁵ 

1838. február 28-án gróf hallerkeöi Haller Ferenc ezredes, testőr alhadnagy, császári kamarás tervezetet készített a testőrségi oktatás megreformálása céljából, amelyet 1839. január 13-án fogadtak el, így májustól már e szerint okították a testőröket, mert „[…] Ő felsége erőnek erejével valamennyi gárdistából vezérkari tisztet akar képeztetni […]”⁶ Az addig évente ismétlődő kiképzés helyett öt éven keresztül folyt a tanítás, miközben a vívást – délutánonként 2–4 óra között –, a céllövészetet és az úszást folyamatosan oktatták. Tantárgyaik évfolyamonként a következők voltak: I. nyelv (francia, német), aritmetika, algebra, geometria, tereptan- és vázlatkészítés, erődítéstan, lovassági kiképzés, magyar nyelv, haditörvények. II. földrajz, statisztika. III. fegyverismeret, lövegkezelés és -elhelyezés, világtörténet, tábori erődítéstan, utász ismeretek. IV. több gyalog- és lovasezred vezetése, állandó erődítéstan, fegyvernemi harcászati gyakorlat, geometria és trigonometria. Az V. évfolyamban az első négy év anyagát ismételték át, ill. a testőröket a bécsi helyőrséghez csapatszolgálatra helyezték.⁷

A hadseregtől vezényelt tanárok közé olyan személyek is tartoztak, mint például nemescsói Török Ignác hadmérnök főszázados – majd őrnagy – (erődítéstan) és Répásy Mihály főszázados (lóismeret, lóidomítás, lovassági szolgálat), akik 1839–1846 között okították a testőröket és maguk is formáltak az ottani nemzeti gondolkodást és magyar szellemiséget, később mindketten a ’48-as honvédsereg tábornoki karába kerültek.

Görgey az új tanrend szerint 1839–1840 folyamán a III. évfolyamot végezte, atyjához intézett leveleiben több ízben tett említést testőrségbeli tanulmányairól. 1839. december 11-i levelében így írt: „A táncz és lovaglás nekem igen jót tesz és mikor mások egy lovat lovagoltak és már akkor panaszkodnak, hogy a mellök fáj: én a második és harmadik ló hátán érzem még csak igazán ezen testgyakorlás fölséges élvezetét.”⁸ 1841. március 24-i levelében komoly tanulmányi leterheltségükről számolt be, egyben dicsérve a Haller-féle testőroktatási reformot: „Örülnék neki, ha láthatnád mint szorgalmatoskodom 3–4 Pajtásommal együtt règlemènt-ok⁹ és egyéb tantárgyak betanulásában s hogyan rakosgatjuk hadgyakorló fácskáinkat tér hiánya miatt többnyire az asztalról le a szoba padlatára és hogyan hasaljuk körül a (képzeleti) gyakorlótért, mélyen elmerülve, mint megannyi Napóleonok! E mellett úgy haladnak az órák, mintha gőzlocomotiv ragadná tova azokat; s ugyan azon szobákban, hol évek előtt csaknem egyedül az unalom tanyázott, most vajmi sokszor ezt a panaszt hallhatni: »Szörnyű módon röpül az idő!« És mind ez egyetlen ember műve. De csakis olyan ember a minő Haller, képes ilyet véghezvinni. Azok közül való ő, a kik iránt minden jóravaló alárendeltjeik mellében hű és odaadó szív dobog; azok közül való, kiknek egy szava, egy pillantása elegendő, a legrakonczátlanabbat is a tisztelet és engedelmesség korlátai közé vezetni vissza. Elképzelheted, mennyire szeretek alatta szolgálni. […] csupa derék társakkal vagyok egy osztályban, tehát az egész délelőtteket s a délutánnak is egy részét társaságukban töltöm. […] egyrangú pajtásaimmal együtt az ötödik, tehát az utolsó esztendőbe lépünk s egy évvel utóbb kilépünk a gárdából – tehát már 13 hónap múlva!”¹⁰

Bajtársai többségével szemben ellenállt Bécs csábításánál, igen önmegtartóztató életmódot élt, megvetette a földi hívságokat, nem verte magát adósságokba, sőt, egy idő után atyját is tudta támogatni, s pénzt tett félre. Elszántságáról már atyjához intézett 1837. december 18-i levelében is írt: „Miután el vagyok határozva, a gárdából leendő kilépésemkor szükségessé váló equipirungomat¹¹ mostani tisztifizetésemből biztosítani magamnak: hogyan kezdhetném ezt adósságcsináláson? S elhatározásom nem is eredménytelen: máris hozzáfogtam komolyan; s azt tartják: csak a kezdet nehéz.” ¹²

Nélkülözése azonban egészégét megviselte. 1838–1839 folyamán több hetet töltött Karlsbadban, ahol májbajjal kezelték. Felgyógyulását követően, nyolc év távollét után 1840 nyarán látogatott haza első ízben a Szepességbe.

Levelei tanúsítják, hogy 1841 végén nekifeküdt anyanyelve „újra megtanulásának”, így magyar írók és költők – mások mellett Jósika Miklós, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Károly, és az 1840-ben elhunyt Nagy Imre – műveit olvasta, kedvenc verseit pedig egy külön füzetbe másolta be szorgosan.¹³

Testőrségi szolgálatának leteltekor két okból kérte magát a jászkun legénységű császári-királyi 12. Nádor-huszárezredhez: egyrészt e regiment tisztjei ezüst zsinóros mundért viseltek, így az aranyzsinóros egyenruházatnál olcsóbb volt ennek elkészíttetése, másrészt olyan ezredhez szeretett volna kerülni, amely magyar szellemiségű, s a jászkunokból álló ezred ilyen hírnévnek örvendett.¹⁴

Habár Görgey Artúr 1842-ben elkerült a Magyar Királyi Nemesi Testőrségtől, de személyével is igazolható, hogy az eredetileg elitképzőnek és uralkodóhűnek szánt „gárda” a magyar hazafiság egyik szimbólumává vált. A szolgálatot teljesítő testőrök 1848-ban ugyanis mind leköszöntek, hogy hazatérjenek, s mellettük száz, egykori testőr is felcsapott honvédtisztnek, köztük Klapka György és márkus- és batizfalvi Máriássy János.