𐲀𐳯 𐲁𐳢𐳠𐳁𐳇-𐳏𐳁𐳯 𐳀𐳢𐳄𐳏𐳉𐳛𐳍𐳉𐳙𐳉𐳦𐳐𐳓𐳀𐳐 𐳮𐳐𐳰𐳍𐳁𐳖𐳀𐳦𐳁𐳙𐳀𐳓 𐳤𐳀𐳢𐳛𐳓𐳠𐳛𐳙𐳦𐳒𐳀
𐳿𐳾𐳾𐳾𐳼𐳼𐳼𐳼𐳻𐳺𐳺𐳺-𐳂𐳀𐳙 𐳀 𐳥𐳋𐳓𐳉𐳤𐳌𐳉𐳏𐳋𐳢𐳮𐳁𐳢𐳐 𐳠𐳭𐳤𐳠𐳞𐳓𐳐 𐳠𐳀𐳖𐳛𐳦𐳀 𐳪𐳇𐳮𐳀𐳢𐳁𐳙, 𐳀 𐳓𐳛𐳢𐳁𐳂𐳂𐳐 𐲙𐳀𐳎𐳂𐳛𐳖𐳇𐳛𐳍𐳀𐳥𐳥𐳛𐳚-𐳂𐳀𐳯𐳐𐳖𐳐𐳓𐳀 𐳦𐳉𐳢𐳭𐳖𐳉𐳦𐳋𐳙 𐳮𐳋𐳍𐳯𐳉𐳦𐳦 𐳮𐳑𐳯𐳮𐳉𐳯𐳉𐳦𐳋𐳓 𐳒𐳀𐳮𐳑𐳦𐳁𐳤𐳐 𐳘𐳪𐳙𐳓𐳁𐳖𐳀𐳦𐳛𐳓 𐳤𐳛𐳢𐳁𐳙 𐳓𐳐𐳢𐳁𐳗𐳤𐳑𐳢𐳛𐳓𐳀𐳦 𐳦𐳀𐳖𐳁𐳖𐳦𐳀𐳓, 𐳘𐳉𐳗𐳉𐳓𐳉𐳦 𐳇𐳉𐳄𐳉𐳘𐳂𐳉𐳢 𐳼𐳺𐳺-𐳋𐳙 𐲋𐳢𐳇 𐲒𐳁𐳙𐳛𐳤 𐳦𐳁𐳢𐳦 𐳌𐳉𐳖.
𐲀 𐳤𐳑𐳢𐳛𐳓𐳂𐳜𐳖 𐳉𐳖𐳟𐳓𐳉𐳢𐳭𐳖𐳦 𐳘𐳀𐳢𐳀𐳇𐳮𐳁𐳚𐳛𐳓𐳀𐳦 𐳺𐳺𐳺. 𐲂𐳋𐳖𐳀 𐳓𐳐𐳢𐳁𐳗𐳗𐳀𐳖 𐳋𐳤 𐳌𐳉𐳖𐳉𐳤𐳋𐳍𐳋𐳮𐳉𐳖, 𐲀𐳙𐳦𐳐𐳛𐳄𐳏𐳐𐳀𐳐 𐲀𐳙𐳙𐳀 𐳓𐳐𐳢𐳁𐳗𐳙𐳋𐳮𐳀𐳖 𐳀𐳯𐳛𐳙𐳛𐳤𐳑𐳦𐳛𐳦𐳦𐳁𐳓 (𐳺. 𐳁𐳂𐳢𐳀). 𐲋𐳢𐳇 𐳉𐳓𐳓𐳋𐳠𐳠 𐳉𐳘𐳖𐳋𐳓𐳉𐳯𐳐𐳓 𐳘𐳉𐳍 𐳀 𐳌𐳉𐳖𐳦𐳁𐳢𐳁𐳤 𐳠𐳐𐳖𐳖𐳀𐳙𐳀𐳦𐳁𐳢𐳜𐳖:
𐳉𐳢𐳟𐳤 𐳌𐳋𐳢𐳌𐳐 𐳆𐳛𐳙𐳦𐳮𐳁𐳯 𐳦𐳙𐳦 𐳌𐳞𐳖 𐳉𐳖𐳟𐳦𐳦𐳭𐳙𐳓 𐳀 𐳢𐳋𐳍𐳐 𐳥𐳁𐳯𐳀𐳇𐳛𐳓 𐳏𐳀𐳘𐳮𐳀𐳐𐳮𐳀𐳖 𐳂𐳉𐳏𐳐𐳙𐳦𐳮𐳉, 𐳘𐳉𐳗𐳉𐳓𐳉𐳦 𐳀 𐳥𐳋𐳖 𐳘𐳛𐳤𐳦 𐳖𐳉𐳙𐳍𐳉𐳦𐳉𐳦𐳦 𐳉𐳖𐳟𐳥𐳞𐳢. 𐲉 𐳻𐳺 𐳖𐳁𐳂𐳚𐳐 𐳋𐳤 𐳺𐳺 𐳏𐳭𐳮𐳉𐳗𐳓𐳚𐳐 𐳏𐳛𐳥𐳥𐳪 𐳆𐳛𐳙𐳦𐳮𐳁𐳯𐳙𐳀𐳓 𐳘𐳋𐳍 𐳤𐳛𐳏𐳀 𐳙𐳉𐳘 𐳂𐳛𐳗𐳍𐳀𐳦𐳛𐳦𐳦 𐳉𐳯𐳭𐳤𐳦 𐳋𐳓𐳥𐳉𐳢𐳉𐳐𐳙 𐳮𐳞𐳢𐳞𐳤𐳉𐳤 𐳥𐳭𐳢𐳓𐳉 𐳥𐳑𐳙 𐳮𐳛𐳖𐳦 𐳉𐳖𐳞𐳙𐳦𐳮𐳉, 𐳘𐳉𐳗 𐳤𐳀𐳒𐳁𐳦𐳥𐳉𐳢𐳭 𐳥𐳑𐳙 𐳪𐳦𐳜𐳂𐳂 𐳤𐳞𐳦𐳋𐳦𐳉𐳂𐳂𐳢𐳉 𐳮𐳁𐳖𐳦𐳛𐳯𐳛𐳦𐳦. 𐲉 𐳎𐳞𐳚𐳞𐳢 𐳖𐳁𐳦𐳮𐳁𐳚𐳢𐳀 𐳰𐳐𐳂𐳛𐳙𐳍𐳜 𐳤𐳛𐳓𐳀𐳤𐳁𐳍 𐳦𐳜𐳇𐳪𐳖𐳦 𐳀 𐳘𐳁𐳤𐳓𐳛𐳢 𐳆𐳉𐳙𐳇𐳉𐳤 𐳦𐳋𐳢𐳢𐳉. 𐲆𐳛𐳠𐳛𐳢𐳦𐳛𐳤𐳀𐳙 𐳪𐳍𐳢𐳁𐳖𐳦𐳀𐳓 𐳖𐳉 𐳀 𐳍𐳞𐳇𐳞𐳢𐳂𐳉, 𐳤 𐳀 𐳌𐳉𐳖𐳭𐳎𐳉𐳖𐳟 𐳙𐳉𐳘 𐳮𐳛𐳖𐳦 𐳦𐳞𐳂𐳂𐳋 𐳓𐳋𐳠𐳉𐳤 𐳮𐳀𐳖𐳀𐳓𐳐𐳦 𐳮𐳐𐳥𐳥𐳀𐳦𐳐𐳖𐳦𐳀𐳙𐳐. 𐲀 𐳓𐳛𐳢𐳛𐳤 𐳙𐳟𐳓 𐳓𐳞𐳚𐳚𐳉𐳤 𐳥𐳉𐳘𐳉𐳓𐳓𐳉𐳖 𐳐𐳘𐳁𐳇𐳓𐳛𐳯𐳦𐳀𐳓 𐳀𐳯 𐳉𐳖𐳠𐳛𐳢𐳖𐳀𐳇𐳦 𐳉𐳢𐳉𐳓𐳗𐳉 𐳉𐳖𐳟𐳦𐳦: 𐳘𐳑𐳍 𐳘𐳁𐳤𐳛𐳓 𐳉𐳖𐳘𐳋𐳖𐳓𐳉𐳇𐳮𐳉 𐳆𐳛𐳇𐳁𐳖𐳦𐳁𐳓 𐳀𐳯 𐳉𐳎𐳓𐳛𐳢 𐳌𐳋𐳚𐳉𐳤 𐳋𐳖𐳉𐳦𐳙𐳉𐳓 𐳇𐳞𐳂𐳂𐳉𐳙𐳦𐳟 𐳏𐳛𐳖𐳦 𐳓𐳋𐳠𐳋𐳦, 𐳀𐳯𐳀𐳖𐳀𐳦𐳦 𐳘𐳁𐳤𐳛𐳓 𐳀𐳯𐳦 𐳦𐳀𐳖𐳁𐳖𐳍𐳀𐳦𐳦𐳁𐳓 𐳮𐳀𐳎 𐳓𐳋𐳢𐳇𐳉𐳯𐳦𐳋𐳓: 𐳘𐳉𐳗𐳐𐳓 𐳓𐳐𐳢𐳁𐳗𐳪𐳙𐳓𐳋 𐳉𐳯 𐳉𐳢𐳟𐳤 𐳆𐳛𐳙𐳦𐳮𐳁𐳯?
𐲉𐳯𐳦 𐳓𐳞𐳮𐳉𐳦𐳟𐳉𐳙, 𐳀 𐳓𐳛𐳢𐳙𐳀𐳓 𐳘𐳉𐳍𐳌𐳉𐳖𐳉𐳖𐳟 𐳘𐳉𐳦𐳛𐳇𐳐𐳓𐳁𐳮𐳀𐳖 𐲏𐳉𐳙𐳥𐳖𐳘𐳀𐳙𐳙 𐲐𐳘𐳢𐳉 𐳮𐳋𐳍𐳯𐳉𐳦𐳦 𐳁𐳤𐳀𐳦𐳁𐳤𐳛𐳓𐳀𐳦 𐳀 𐳥𐳋𐳓𐳉𐳤𐳌𐳉𐳏𐳋𐳢𐳮𐳁𐳢𐳐 𐳓𐳐𐳢𐳁𐳗𐳐 𐳂𐳀𐳯𐳐𐳖𐳐𐳓𐳁𐳂𐳀𐳙 (𐳓𐳛𐳢𐳁𐳂𐳂𐳀𐳙 𐲥𐳯 𐲘𐳁𐳢𐳐𐳀 𐳠𐳢𐳋𐳠𐳛𐳤𐳦𐳤𐳁𐳍𐳐 𐳦𐳉𐳘𐳠𐳖𐳛𐳘) 𐳿𐳾𐳾𐳾𐳽𐳼𐳺𐳺-𐳂𐳉𐳙 𐳋𐳤 𐳿𐳾𐳾𐳾𐳽𐳼𐳼𐳺𐳺𐳺𐳺-𐳂𐳉𐳙. 𐲀𐳯 𐳁𐳖𐳦𐳀𐳖𐳀 𐳓𐳐𐳉𐳘𐳉𐳖𐳦 𐳉𐳘𐳂𐳉𐳢𐳦𐳀𐳙𐳐 𐳖𐳉𐳖𐳉𐳦𐳉𐳓𐳉𐳦 𐳀 𐳓𐳐𐳢𐳁𐳗𐳐 𐳠𐳁𐳢 𐳘𐳀𐳢𐳀𐳇𐳮𐳁𐳚𐳀𐳐𐳮𐳀𐳖 𐳉𐳎𐳭𐳦𐳦 𐳮𐳋𐳍𐳭𐳖 𐳀 𐳼𐳼. 𐳥𐳁𐳯𐳀𐳇 𐳉𐳖𐳉𐳒𐳋𐳙, 𐳀 𐳂𐳪𐳇𐳀𐳮𐳁𐳢𐳐 𐲙𐳀𐳎𐳂𐳛𐳖𐳇𐳛𐳍𐳀𐳥𐳥𐳛𐳚-𐳦𐳉𐳘𐳠𐳖𐳛𐳘𐳂𐳀𐳙 (𐲘𐳁𐳨𐳁𐳤-𐳦𐳉𐳘𐳠𐳖𐳛𐳘𐳂𐳀𐳙) 𐳏𐳉𐳗𐳉𐳯𐳦𐳋𐳓 𐳚𐳪𐳍𐳀𐳖𐳛𐳘𐳢𐳀, 𐳀𐳘𐳑𐳍 𐲥𐳋𐳓𐳉𐳤𐳌𐳉𐳏𐳋𐳢𐳮𐳁𐳢𐳛𐳙 𐳙𐳉𐳘 𐳖𐳋𐳦𐳉𐳤𐳭𐳖 𐳘𐳋𐳖𐳦𐳜 𐳚𐳪𐳍𐳏𐳉𐳗 𐳀 𐳥𐳁𐳘𐳪𐳓𐳢𐳀.
𐳿𐳿𐳼𐳺𐳺𐳺𐳺-𐳂𐳉𐳙 𐲠𐳢𐳛𐳌. 𐲇𐳢. 𐲓𐳁𐳤𐳖𐳉𐳢 𐲘𐳐𐳓𐳖𐳜𐳤 𐳓𐳉𐳯𐳇𐳉𐳘𐳋𐳚𐳉𐳯𐳋𐳤𐳋𐳢𐳉 𐳋𐳤 𐳮𐳉𐳯𐳉𐳦𐳋𐳤𐳋𐳮𐳉𐳖 𐳦𐳪𐳇𐳛𐳘𐳁𐳚𐳛𐳤 𐳠𐳢𐳛𐳒𐳉𐳓𐳦 𐳐𐳙𐳇𐳪𐳖𐳦 𐳀 𐳥𐳋𐳓𐳉𐳤𐳌𐳉𐳏𐳋𐳢𐳮𐳁𐳢𐳐 𐳓𐳐𐳢𐳁𐳗𐳐 𐳂𐳀𐳯𐳐𐳖𐳐𐳓𐳀 𐳉𐳘𐳂𐳉𐳢𐳦𐳀𐳙𐳐 𐳖𐳉𐳖𐳉𐳦𐳉𐳐𐳙𐳉𐳓 𐳍𐳉𐳙𐳉𐳦𐳐𐳓𐳀𐳐 𐳮𐳐𐳰𐳍𐳁𐳖𐳀𐳦𐳁𐳢𐳀. 𐲀 𐳠𐳢𐳛𐳍𐳢𐳀𐳘 𐳉𐳖𐳤𐳟𐳇𐳖𐳉𐳍𐳉𐳤 𐳄𐳋𐳖𐳒𐳀 𐳀𐳯 𐳮𐳛𐳖𐳦, 𐳏𐳛𐳎 𐳀𐳯 𐳉𐳯 𐳐𐳇𐳁𐳐𐳍 𐳉𐳎𐳉𐳇𐳭𐳖𐳐𐳓𐳋𐳙𐳦 𐳀𐳯𐳛𐳙𐳛𐳤𐳑𐳦𐳛𐳦𐳦 𐲁𐳢𐳠𐳁𐳇-𐳏𐳁𐳯𐳐 𐳓𐳐𐳢𐳁𐳗𐳪𐳙𐳓, 𐳺𐳺𐳺. 𐲂𐳋𐳖𐳀 𐳌𐳞𐳖𐳇𐳐 𐳘𐳀𐳢𐳀𐳇𐳮𐳁𐳚𐳀𐳐𐳂𐳜𐳖 𐳚𐳉𐳢𐳦 𐲇𐲙𐲤 𐳮𐳐𐳰𐳍𐳁𐳖𐳀𐳦𐳁𐳮𐳀𐳖 𐳘𐳉𐳍𐳏𐳀𐳦𐳁𐳢𐳛𐳯𐳯𐳁𐳓 𐳀𐳯 𐲁𐳢𐳠𐳁𐳇-𐳏𐳁𐳯𐳢𐳀 𐳒𐳉𐳖𐳖𐳉𐳘𐳯𐳟, 𐳥𐳐𐳙𐳦𐳉 𐳮𐳁𐳖𐳦𐳛𐳯𐳀𐳦𐳖𐳀𐳙𐳪𐳖 𐳞𐳢𐳞𐳓𐳖𐳟𐳇𐳟 -𐳓𐳢𐳛𐳘𐳛𐳥𐳜𐳘𐳁𐳤 𐳍𐳉𐳙𐳉𐳦𐳐𐳓𐳀𐳐 𐳘𐳀𐳢𐳓𐳉𐳢𐳥𐳉𐳦𐳦𐳉𐳦 (𐳏𐳀𐳠𐳖𐳛𐳆𐳛𐳠𐳛𐳢𐳦). 𐲉𐳙𐳙𐳉𐳓 𐳤𐳉𐳍𐳑𐳦𐳤𐳋𐳍𐳋𐳮𐳉𐳖 𐳓𐳋𐳤𐳟𐳂𐳂 𐳀𐳯𐳛𐳙𐳛𐳤𐳑𐳦𐳏𐳀𐳦𐳜𐳮𐳁 𐳮𐳁𐳖𐳙𐳀𐳓 𐳀𐳯 𐲁𐳢𐳠𐳁𐳇-𐳏𐳁𐳯𐳐 𐳓𐳐𐳢𐳁𐳗𐳛𐳓 𐳆𐳛𐳙𐳦𐳘𐳀𐳢𐳀𐳇𐳮𐳁𐳚𐳀𐳐, 𐳑𐳎 𐳉𐳖𐳮𐳐 𐳖𐳉𐳏𐳉𐳦𐳟𐳤𐳋𐳍 𐳚𐳑𐳖𐳏𐳀𐳦 𐳉𐳎, 𐳀 𐳘𐳀𐳎𐳀𐳢 𐳓𐳐𐳢𐳁𐳗𐳛𐳓 𐳘𐳋𐳖𐳦𐳜𐳤𐳁𐳍𐳁𐳏𐳛𐳯 𐳐𐳖𐳖𐳟 𐳓𐳉𐳎𐳏𐳉𐳗 𐳖𐳋𐳦𐳢𐳉𐳏𐳛𐳯𐳁𐳤𐳁𐳢𐳀.
𐲀 𐳿𐳿𐳼𐳺𐳺𐳺𐳺 𐳘𐳁𐳢𐳄𐳐𐳪𐳤𐳁𐳂𐳀 𐳓𐳉𐳯𐳇𐳟𐳇𐳟 𐳮𐳐𐳰𐳍𐳁𐳖𐳀𐳦𐳛𐳓𐳂𐳀, 𐳇𐳢. 𐲉𐳢𐳇𐳟 𐲠𐳋𐳦𐳉𐳢 𐳂𐳑𐳂𐳛𐳢𐳛𐳤 𐳫𐳢 𐳒𐳜𐳮𐳁𐳏𐳀𐳎𐳁𐳤𐳁𐳮𐳀𐳖, 𐳀 𐲘𐳁𐳨𐳁𐳤-
A 2014 márciusába kezdődő vizsgálatokba, dr. Erdő Péter bíboros úr jóváhagyásával, a Mátyás-templomban elhelyezett csontvázak közül, III. Béla és Anna királyné maradványai mellett a II/52, II/53, II/54, II/55 és II/109, valamint a I/3G és I/4H jelzésű mintákat vonták be. A férfiágat jellemző Y-kromoszómális markerek mellett az anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS-t, valamint autoszómális markereket vizsgáltak. A férfi vázak közül egyetlen mutatott III. Béla királyéval azonos Y-kromoszóma mintázatot, a szaktanulmányban II/52-ként jelölt személy, aki eredetileg III. Béla jobbján nyugodott a fehérvári bazilikában. Ő tehát valószínűleg egy Árpád-házi király vagy herceg volt, aki a testi kromoszómák és a mitokondriális DNS adatai alapján nem lehetett az apja, a fia vagy a testvére III. Bélának.
A kutatás első fázisát lezáró, nemzetközi szakfolyóiratban megjelent publikációt követően, Kásler Miklós és Szentirmay Zoltán szerkesztésével 2019-ben készült el A Mátyás-templomban elhelyezett Árpád-házi csontvázak azonosítása című kötet, amelyben magyar nyelven részletesen bemutatják ezt több tudományterületet átfogó kutatást. A kutatócsoport arra jutott, hogy Árpád-házi uralkodóink (a Turul-nemzetség leszármazottjai), az R1a Y kromoszómás haplocsoporthoz tartoztak, és az ismeretlen Árpád-házi személyt (II/52) II. Bélaként azonosították. A kötetben felhívják a figyelmet az anyai vonalakra, melyek megerősítik a fenti eredményeket:
Ennél a pontnál figyelembe kell venni kijevi Predszláva és II. Béla leszármazási adatait. III. Béla mitokondriális haplocsoportja H1b, ez pedig megfelel annak, hogy anyja Eufrozina I. Msztyiszláv kijevi nagyfejedelem lánya, nagyanyja Ilona pedig I. Uros szerb nagyzsupán lánya. Ezért III. Béla király mtDNS haplocsoportja kijevi eredtű. II. Béla király nagyapja, I. Géza, akinek első felesége Loozi Zsófia hercegnő, második felesége Szinadéné bizánci hercegnő. Gyermekük Álmos Árpád-házi herceg (horvát király is), akinek a felesége kijevi Predszláva. Predszláva nagyapja II. Spytihnev cseh fejedelem (1031-1061), akinek a felesége német származású. Lányuk, aki II. Béla nagyanyja, férjhez ment II. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelemhez. A II/52 jelzésű személy édesanyja Predszláva, akinek a T2b mitokondriális haplocsoport anyai ágon végig öröklődött, ezért nem meglepő, hogy a II/52-es személy haplocsoportja a nyugati haplocsoportokkal egyezik meg. Így már érthető, hogy a II/52 jelzésű személy mitokondriális haplocsoportja miért nem szerb, hanem nyugati eredetre mutat, és ez egyúttal erős bizonyíték arra, hogy ez a váz II. Béla király kell, hogy legyen.
A kutatócsoport legújabb szakfolyóiratban megjelent publikációja Az Árpád-ház filogenetikai eredetének meghatározása III. Béla Y-kromoszómás szekvenciájának elemzése alapján címet viseli. A kutatás célja az Árpád-ház filogenetikai eredetének feltárása volt, melyhez új- generációs szekvenálás módszerrel határozták meg III. Béla és rokonának teljes Y kromoszómás DNS szekvenciáját. Az elemzések során megállapították, hogy a két lelet az R-Z2125 haplocsoportba tartozik, amelynek eloszlása Délkelet-Ázsia közelében koncentrálódik, másodlagos kiterjedése a mai Irán, a Volga-Urál régió és a Kaukázus térségei. Ezekről a földrajzi területekről származó 4340 egyénből álló mintaszettből, 208 olyan egyénnek a genomját szekvenálták meg, akik az Árpád-háziakkal azonos al-haplocsoportba (R-Z2123) tartoztak. Az Árpád-házi királyokéhoz leginkább hasonló Y kromoszóma szekvenciákat ma élő, az oroszországi Baskíria Burzjan és Abzelil járásaiból származó egyénekben azonosítottak. Elemzésük olyan SNP-k meglétét is feltárta, amelyek egy új, Árpád-ház specifikus R-ARP haplocsoportot határoznak meg.
Az Árpád-ház szóbeli és írásos hagyománya a hunokkal való rokonságra utal. Az Árpád-ház két tagjának genetikai elemzése alapján úgy tűnik, hogy olyan leszármazási vonalból származtak (R-Z2125), amely ma elsősorban iráni vagy török nyelvű etnikai csoportok körében van jelen (pástú, tádzsik, türkmén, üzbég, baskír). Az R-Z2123 nagy felbontású filogenenetikai kontextusában az első magyar királyi dinasztia eredete az Észak-Afganisztán környéki régióban jelölhető meg, megjelenése körülbelül 4500 évvel ezelőttre datálható, és a baskírokat azonosítja legközelebbi rokonként. A két népesség szétválásának időpontja pedig az időszámításunk szerinti első évezred eleje.
𐲀 𐲠𐳢𐳛𐳌. 𐲇𐳢. 𐲓𐳁𐳤𐳖𐳉𐳢 𐲘𐳐𐳓𐳖𐳜𐳤 𐳮𐳉𐳯𐳉𐳦𐳦𐳉 𐳍𐳉𐳙𐳉𐳦𐳐𐳓𐳀𐳐 𐳓𐳪𐳦𐳀𐳦𐳁𐳤 𐳤𐳛𐳢𐳁𐳙 𐳀 𐳓𐳪𐳦𐳀𐳦𐳜𐳓 𐳘𐳉𐳍𐳐𐳤𐳘𐳉𐳢𐳦𐳋𐳓 𐳀𐳯𐳦 𐳀 𐳘𐳀𐳢𐳓𐳉𐳢𐳥𐳉𐳦𐳦𐳉𐳦, 𐳀𐳘𐳉𐳗𐳗𐳉𐳖 𐳀 𐳥𐳋𐳓𐳉𐳤𐳌𐳉𐳏𐳋𐳢𐳮𐳁𐳢𐳐 𐲛𐳥𐳥𐳁𐳢𐳐𐳪𐳘𐳂𐳀𐳙 𐳦𐳀𐳖𐳁𐳖𐳏𐳀𐳦𐳜 𐳆𐳛𐳙𐳦𐳀𐳚𐳀𐳍𐳂𐳜𐳖, 𐳀𐳯 𐳛𐳦𐳦 𐳚𐳪𐳍𐳮𐳜 𐳦𐳛𐳮𐳁𐳂𐳂𐳐 𐳻𐳺 𐲁𐳢𐳠𐳁𐳇-𐳏𐳁𐳯𐳐 𐳪𐳢𐳀𐳖𐳓𐳛𐳇𐳜 𐳘𐳀𐳢𐳀𐳇𐳮𐳁𐳚𐳀𐳐 𐳀𐳯𐳛𐳙𐳛𐳤𐳑𐳦𐳏𐳀𐳦𐳜𐳓. 𐲀 𐲘𐳀𐳎𐳀𐳢𐳤𐳁𐳍𐳓𐳪𐳦𐳀𐳦𐳜 𐲐𐳙𐳦𐳋𐳯𐳉𐳦 𐲀𐳢𐳄𐳏𐳉𐳛𐳍𐳉𐳙𐳉𐳦𐳐𐳓𐳀𐳐 𐲓𐳪𐳦𐳀𐳦𐳜𐳓𐳞𐳯𐳠𐳛𐳙𐳦𐳒𐳀 𐳌𐳛𐳗𐳦𐳀𐳦𐳮𐳀 𐳉𐳯𐳉𐳙 𐳍𐳉𐳙𐳉𐳦𐳐𐳓𐳀𐳐 𐳓𐳪𐳦𐳀𐳦𐳁𐳤𐳛𐳓𐳀𐳦, 𐳏𐳛𐳯𐳯𐳁𐳒𐳁𐳢𐳪𐳖 𐳙𐳉𐳘𐳯𐳉𐳦𐳭𐳙𐳓 𐳙𐳀𐳎𐳒𐳀𐳐𐳙𐳀𐳓 𐳀 𐳠𐳀𐳙𐳦𐳏𐳉𐳛𐳙𐳒𐳁𐳏𐳛𐳯, 𐳘𐳉𐳗𐳂𐳉𐳙 𐳘𐳁𐳢 𐳌𐳉𐳒𐳌𐳁𐳮𐳀𐳖 𐳉𐳖𐳖𐳁𐳦𐳛𐳦𐳦 𐳤𐳑𐳢𐳛𐳓𐳂𐳀𐳙 𐳚𐳪𐳍𐳛𐳇𐳏𐳀𐳦𐳙𐳀𐳓 𐳙𐳉𐳘𐳯𐳉𐳦𐳭𐳙𐳓 𐳓𐳐𐳢𐳁𐳗𐳀𐳐 𐲥𐳋𐳓𐳉𐳤𐳌𐳉𐳏𐳋𐳢𐳮𐳁𐳢𐳛𐳙.