Az Abasár „Bolt-tető” lelőhelyen részlegesen feltárt bencés monostor leletanyagának figyelemreméltó csoportját alkotják a középkori könyvveretek. A leletcsoport csak a terepi dokumentáció részletes feldolgozását követően értékelhető majd átfogóan, ám néhány példány önmagában is alkalmasnak tűnik egy rövid bemutatásra. 

A könyvek készítéséhez használt eszközök, anyagok és technikák kutatásával foglalkozó, a „könyv régészetének” is nevezett kodikológiának hosszú nemzetközi kutatástörténete van, s az utóbbi évtizedekben a magyar középkori régészet hagyományosan magas színvonalú anyagközlő-feldolgozó iskolája is alapos munkákban értékelte az elsősorban egyházi épületek (templomok, kolostorok), kisebb számban városok, várak feltárásai során előkerülő könyvveretek különféle csoportjait.

A középkori könyvkultúra változásairól, a tűzvészekben és az ezektől általában nem független háborúkban sokszor teljesen elpusztult hazai kolostori könyvárak jellegéről és összetételéről, valamint a kereskedelmi kapcsolatokról egyaránt információt hordozó könyvveretek (elsősorban kisebb méretű, öntött gombok formájában) már a román kori könyvkötéseken is előfordultak, ám tömegesen csak a könyvnyomtatás széles körű elterjedését követően, 1470 után jelentek meg a könyvkötők műhelyeiben.

Gutenberg kulturális forradalmát – mely a kolostori könyvtárak állományának robbanásszerű gyarapodását eredményezte – csaknem azonnal egy kisebb „ipari forradalom” is követte Európa városi fémmegmunkáló műhelyeiben: a korábban egyedi gyártással előállított, darabonként megmunkált vereteket hirtelen felváltották a sárgaréz, vagy bronz lemezből préselőminták segítségével tömeges szériákban előállított példányok, s a közvetlenül a kötés peremére, általában a könyv hosszanti oldalára szegecselhető kapcsok. A könyvfedél négy sarkára és közepére kerülő könyvveretek az esztétikai szempontok mellett elsősorban funkcionális feladatot láttak el, hiszen a jellemzően fekve tárolt könyvek súrlódással járó mozgatása során védték a továbbra is fáradságos munkával, sokszor egyedi díszítéssel ellátott vaknyomásos bőrkötést. Közkeletű vélemény, hogy a könyvveretek ideje akkor áldozott le, mikor a könyvtárakban áttértek a kötetek állított pozícióban történő tárolására. 

A középkori Európa egyik legjelentősebb fémműves központjának a délnémet Nürnberg számított. A középkori Németország ékszerdobozának is nevezett város saját színesfémtermelésre épülő kézművesiparához hatalmas kereskedelmi körzet is csatlakozott, s így az ott készített könyvveretek széles földrajzi területen szóródó árucikké váltak. A hazai kutatásban így teljes joggal terjed el a könyvveretek csoportjára alkalmazott „nürnbergi típusú” kifejezés. Bár élhetünk a gyanúperrel, hogy más német fémműves központokban is készülhettek hasonló könyvveretek, s ezeknek akár német előképek alapján megvalósuló helyi „utángyártása”, másolása is elképzelhető, a nagyobb sorozatokon végzett anyagvizsgálatok hiányában ez a kérdés teljes részletességgel ma még nem dönthető el. Az mindenesetre tény, hogy a „nürnbergi” jellegű könyvveretek példányai jellegzetes stílusjegyeket mutatnak, s ezzel el is érkeztünk az Abasáron előkerült tárgyak rövid bemutatásához. 

A sarokveret, középveret és kapocs az abasári bencés kolostor udvaráról látott napvilágot, egy vastag pusztulási rétegből. A kolostor pontosabb pusztulástörténete és az ottani szerzetesi közösség végleges felbomlása ma még a történeti kutatás számára is részben nyitott kérdéseket jelent – amelyhez az elvégzendő forráskutatásokon túl a terepi munkák szükségszerű feldolgozása után kerülhetünk majd közelebb –, ám a könyvveretek tipológiai alapon történő keltezése ezek nélkül is nagy biztonsággal elvégezhető. A sajnos csak töredékesen megőrződött, eredetileg deltoidformájú, kivágott sárgaréz lemezre préseléssel elkészített, utóbb kalapálással domborított, áttört lapú sarokveret fő díszítőmotívuma a három ágra bomló akantuszlevél, valamint a sarkon lévő gomb (a könyvek mozgatását elősegítő ún. csúszó- vagy koptatógomb) oldalain felfedezhető virágmotívumok. A kompozíciót rovátkolt sáv keretezi, a sarokveret szélén a szegecsekkel történő rögzítéshez szükséges lyukak láthatók. Stílusát tekintve nagy hasonlóságot mutat a fentebb leírt tárgyhoz a szintén erősen sérült, eredetileg szabályos módon áttört, négyzetes középveret, amelyen a középen elhelyezkedő gombtól a sarkok irányába nyílnak a háromágú akantuszlevelek. A középveret egyetlen, épségben megőrződött sarkán szerencsés módon a rögzítést szolgáló apró rézszegecs is megfigyelhető. A két veret társaságában került elő az a rovátkolt szélű, sima mezejű könyvkapocs, ahol mindhárom rögzítést szolgáló rézszegecs megőrződött.  Bár a két veret és a könyvkapocs egyazon könyvhöz való tartozását lehetetlen igazolni, az együttes előkerülés és a stílushasonlóság okán ez akár könnyen elképzelhető.

 A fent leírt könyvveretek tömeges magyarországi előfordulását számos példa bizonyítja, készítésük a stílusvizsgálatok és a jól keltezhető analógiák alapján a 15. század végére, a 16. század elejére tehető. Az abasári kolostor könyvtáráról a teljes pusztulás miatt semmilyen képünk sincsen, az előkerült és részletes feldolgozásra váró könyvveretek – melyeket a remélt további feltárások során jó eséllyel további példányok egészítenek majd ki – legalábbis némiképp közelebb vihetnek majd minket ehhez a kérdéshez.