1848. október 16 –17-én – azaz 175 esztendeje – gyűlt össze az udvarhelyszéki Agyagfalván a székely nemzeti gyűlés, amely nemcsak reagált 1848 tavaszi–nyári történéseire, de a későbbi katonai események szempontjából is fontos kérdéseket tárgyalt meg.

Együttműködési megállapodást írt alá a Magyarságkutató Intézet és a Nemzeti Színház. A kooperáció elősegíti a két szervezet szakmai, tudományos munkáját a történelmi hitelesség és a magyar identitás megőrzése érdekében. 

Induló sorozatunkban a honfoglalás és kora Árpád-kor jellemző ékszertípusait szeretnénk bemutatni, amihez elsődleges forrásként a feltárt sírokra – kisebb mértékben a kincsleletekre és telepfeltárások eredményeire – támaszkodhatunk, hiszen a további források erre vonatkozóan alig tartalmaznak adatokat. A fő csoportokat a gyűrűk, karperecek, a nyakban viselt ékszerek és a fülbevalók/fejékszerek képviselik, amelyek természetesen további alcsoportokra oszthatók.

A Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársát, dr. Borvendég Zsuzsannát a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a KGB együttműködéséről Somodi-Solymosi Eszter, a Spirit Fm műsorvezetője kérdezte.

Már apró korunkban tudtuk, hogy aki a legközelebbi, az a kenyerespajtás. S tudtuk azt is, hogy a kölcsönkenyér visszajár. Hányszor mondták nekünk az öregek: „Ha te nem volnál, meg a penész, ki enné meg a kenyeret?” És azóta sem ettünk olyan finomat. Cukrosan volt a legjobb, vagy zsírosan egy almával, amit a nagyszünetben ki lehetett vinni az udvarra.

A Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa, a Trianon Kutatócsoport szakértője, Köő Artúr volt a Spirit FM Eredet című műsorának vendége.

Németország 1935-től kezdve erőteljes fegyverkezésbe kezdett, a Saar-vidék és Ausztria békés annektálása után 1938-ban célul tűzte ki Csehszlovákiától a főként németek lakta Szudéta-vidék megszerzését. Magyarország miniszterelnöke, pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Kálmán ugyanezen év tavaszán országunk védelmi képességének növelése érdekében meghirdette az egymilliárd pengős győri programot. 

„Utána [II. András] fiát, negyedik Bélát koronázták királlyá; október tizennegyedikén, azon a vasárnapon, amikor azt éneklik, hogy »Adj, Uram békét«, Fehérvárott Szent Péter székesegyházában, amit ő szentelt föl. A királyi kardot fivére, Kálmán herceg tartotta tisztelettel az oldala mellett, lovát pedig Dániel rutén herceg vezette előtte a legnagyobb tisztelettel. Harmincöt évig uralkodott.”

A magyar koronabíborosi méltóság az Árpád-ház korától fontos pontja a szentszéki–magyar kapcsolatoknak. Az első koronabíborost a XIII. században Báncsa István esztergomi érsek személyében fedezhetjük fel.

A szabadságharc tizenhárom főtisztjének aradi, gróf Batthyány Lajos első felelős magyar miniszterelnök pesti kivégzése a nemzeti emlékezetet átható gyászos fejezet. Jelen sorok írója a korai magyar múlttal foglalkozik, ezért nem érzi magát illetékesnek arra, hogy hosszan taglalja 1848–1849 eseményeit.