Közel egy hónapon át védte Zrínyi IV. Miklós Szigetvárt 1566-ban, az I. Nagy Szulejmán szultán által vezetett oszmán sereggel szemben, végül maradék csapataival a belső várba szorult. Ekkor a vár feladása helyett katonái élén szeptember 7-én kitört és hősi halált halt. 

„Bizony recsegve, ropogva omlik össze Erdély” – írta Zrínyi Miklós 1658. augusztus 24-én kelt levelében, amikor cáfolni igyekszik azt a hírt, hogy ő törekednék a váradi főkapitányságra. 

„Aligha állítható, hogy a Horthy Miklósról eddig megjelent tanulmányok, kiadványok az elmúlt évtizedekben érvényesülő politikai szempontok szerint már egy objektív történészi értékelésnek felelnének meg. Ismételten hangsúlyozom, hogy a történeti megítélés is többféle lehet, de nem állhat ellentétben a tényekkel. Ebben az értelemben feltétlenül szükségesnek tartanám a megfelelő források felhasználásával a korrekt történeti kép kialakítását.” (Antall József, 1991)

A délvidéki magyar csapatok parancsnoka, báró Philipp von Bechtold altábornagy hezitáló magatartásával nemcsak alparancsnokai, hanem a beosztott tisztek is elégedetlenek voltak.

A Hildesheimi Évkönyv 1031 eseményeit sorolva egy fiatal herceg haláláról ad hírt. „Ugyanebben az évben a császár fia, Henrik király, aki egyben Bajorország hercege s István magyar király kölcsönös esküvel megerősítették a békét. Továbbá István király fia, Henrik, az oroszok hercege, akit egy vadászaton vadkan hasított fel, siratni való módon szerencsétlenül járva meghalt.”

Augusztus 29-e az oszmánok szerencsenapja, e napon foglalták el Nándorfehérvárat (1521), győzték le a magyar sereget Mohácsnál (1526), és foglalták el Budát (1541). Főként ezek az események teszik emlékezetessé augusztus 29-ét. De 1825-ben ezen a napon született a török kor egyik kiemelkedő történésze is.

A mérleg nyelve – Közép-Európa sorsfordítója 745 éve vívták meg a második morvamezei csatát.

1992. augusztus 22-én hunyt el a Kaszpi-tenger partján fekvő Mahacskalában teljesen váratlanul, alkotóereje teljében, negyvennyolc évesen Mándoky Kongur István nyelvész, turkológus, etnográfus.

1083. augusztus 20-án avatták szentté Székesfehérvárott Istvánt, az első magyar királyt. Halála után 45 évvel és 5 nappal kezdődött utóéletének a felemeltetéssel szentesített nyilvános szakasza. A Szent István-i életmű a római kereszténység jegyében létrehozott jogfolytonos magyar állam. Nemzedékek hosszú sora értelmezi az első ezredforduló főszereplőjének életét és tetteit: a régmúltról való gondolkodásban máig megkerülhetetlen az első magyar király alakjához történő viszonyulás.

Szűz Mária mennybevitelének napja, augusztus 15-e a katolikus egyház legjelentősebb Mária-ünnepe. Az egyetemes (katolikus) kereszténység Mária-alakja Magyarországon sajátos magyar névvel és jelentésárnyalattal gazdagodott: a Nagyboldogasszony elnevezés ősvallási hagyatékot is tükröz, emellett az új vallás meghatározta kultúrkörben Szűz Mária szakrális politikai (fő)szerepet kapott, Magyarország égi védelmezője, patrónája lett. Az ő ünnepén halt meg az 1038. esztendőben az, akinek mindezt így rendelte: István király.