A Magyarságkutató Intézet podcastsorozatának új epizódja a mohácsi csata emlékezetét vizsgálja, és azt, hogyan alakult a vereség jelentése az elmúlt évszázadokban.

A beszélgetés Ottlik Géza Iskola a határon című regényének egyik jelenetével indul: a kőszegi katonai alreáliskola növendékei a csata 400. évfordulójának megünneplésére készülnek, s a narrátor elgondolkodik azon, milyen különös dolog a vereséget ünnepelni.

„De hát aki a győzelmét ünnepelhette volna itt most, a hatalmas ottomán világbirodalom, már nem volt meg” – írja Ottlik, majd hozzáteszi: „a tatároknak is nyomuk veszett, sőt időközben, szinte a szemünk láttára, a szívós Habsburg-császárságnak is.”

A regény sorai nem a mohácsi vereség jelentőségének csökkentését szolgálják, mégis vigasztaló perspektívát kínálnak: rámutatnak a magyar megmaradás akaratának elementáris erejére, arra a történelmi képességre, amellyel a nemzet még a legsúlyosabb sorstragédiákat is túlélte.

A beszélgetés aktualitását az adja, hogy jövőre lesz a sorsdöntő csata 500. évfordulója, amelyhez több nagyszabású kutatási program is kapcsolódik.

A podcast vendégei bemutatják a „Mohács 1526–2026 – Rekonstrukció és Emlékezet” című projektet, valamint a „JPM Mohács 500” kutatási programot, amelyek a jubileumi megemlékezéseket is tudományos alapokra helyezik.

Az adás kitér arra a még ma sem lezárt tudományos vitára, amely a csata pontos helyszínét övezi.

Két markáns álláspont képviselője áll egymással szemben:

– Bertók László szerint a csata Majstól keletre, a síkságot szegélyező dombok tövében, egykori falu környezetében zajlott;

– Pap Norbert ezzel szemben úgy véli, a csata Sátorhelytől délre, a Borza-patak mentén, egy átkelőhelynél történt.

Pap Norbert elismeri Majs szerepét is, ám szerinte az inkább az 1687. augusztus 6-i törökellenes ütközethez köthető.

A podcast vendégei egyetértenek abban, hogy a tudományos konszenzus hiánya nem csökkenti a megemlékezés értékét, sőt – tovább erősíti annak jelentőségét, hogy Mohács kérdését a kutatás a legmagasabb szinten tartsa napirenden.

A beszélgetés két vendége különösen fontos részvizsgálatokat folytat.

Szanka Brigitta a korabeli városi számadásokat elemzi,

Tuček Viktor pedig a csatában részt vevő cseh segédcsapatok szerepét kutatja.

Mindkét kutatás hozzájárulhat ahhoz, hogy pontosabban megértsük: mekkora létszámú haderő vonult fel magyar részről a török sereg ellen, és valóban a kor lehetőségeihez mérten történt-e a mozgósítás.

A szakértők szerint a korábbi – Nemeskürty István könyvei által is erősített – közvélekedéssel szemben ma már az a történészi álláspont az uralkodó, hogy a magyar mozgósítás nem volt elhibázott.

A csatában magyar részről szinte mindenki ott volt, akinek ott kellett lennie.

Magyarország a 16. század elején nem elszegényedett, hanem középhatalmi státuszát megőrző ország volt, amely a kor katonai szuperhatalmával, az Oszmán Birodalommal került szembe.

Ebből következően – hangsúlyozzák a megszólalók – a mohácsi katonák hősök voltak, nem áldozatok.

Bár Tomori Pál, a kalocsai érsek hadvezéri döntéseit lehet vitatni, az erőviszonyok fényében más stratégia sem vezethetett volna győzelemhez.

Az epizód reagál a közelmúltban zajlott „Mohács-vitára” is, amely új megvilágításba helyezte a három részre szakadt ország újraegyesítéséért folytatott küzdelmeket, és a korábbi, protestáns–függetlenségi történetírás hagyományától eltérően árnyaltabb képet adott a Habsburgok szerepéről.

A podcast külön érdekességként felidézi, hogy a csatában harcoló öt-hat ezer cseh katona elvesztése a cseh történelem számára is súlyos veszteség volt.

Ennek emlékét őrzi, hogy Mohácson található a cseh földön kívüli legnagyobb cseh katonai tömegsír.

A műsor e tényből kiindulva párhuzamot von a magyar és a cseh emlékezetpolitika Mohács-képe között, és kiemeli Czetrich Ulrich cseh kamarás szerepét is, aki II. Lajos királlyal együtt menekült a csata után a Kis-Dunán keresztül, és ő volt az, aki utoljára látta a királyt élve, majd azonosította holttestét.

A podcastot Toót-Holló Tamás író, irodalomtörténész moderálja.

Beszélgetőtársai:

• Szanka Brigitta, a Magyarságkutató Intézet Klasszika-filológiai Kutatóközpontjának tudományos munkatársa, és
• Tuček Viktor, az MNM KK OSZK (Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Országos Széchényi Könyvtár) munkatársa.

„A KUT-PALY-00440-3/2024 számú Támogatói Okirattal jelzett projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a MEC_24 kódszámú Tudományos Mecenatúra Pályázat program, annak MEC_N_24 kódszámú alprogramja keretében és finanszírozásában valósult meg.”