Kétségtelenül a belső-ázsiai fémművességi körbe tartozik az a hun üst, amelyhez hasonlóak megtalálhatók már a korábbi évszázadok leletanyagában, s amelyet restaurálva a Magyarságkutató Intézet nevében Prof. dr. Kásler Miklós nyilvános keretek között a mai napon adott vissza Őexcellenciája Sainnyambuu Baatarjavnak, Mongólia magyarországi nagykövetének.  

A magyar régészettudomány mongóliai kutatásai egy akadémiai egyezmény keretei között indultak meg 1961-ben, a tudományos munkába 2021-ben kapcsolódott be a Magyarságkutató Intézet. A Mongol Tudományos Akadémia Régészeti Intézetével közösen – az Ulánbátori Egyetem Régészeti Tanszékének részvétele mellett –, elsőként a fővárostól északra fekvő Belch-i temető egy sírjának feltárása történt meg. Ezt követően, ugyancsak a két intézmény részvételével indult meg az Ar-Gunt-i temető feltárása, ahol az első évad során – a mintegy negyven sírosra becsült temetőben – hét temetkezést sikerült dokumentálni. Datálásukat a természettudományos kormeghatározás a Kr. e. II. és a Kr. u. I. század közé helyezte. 

Az Ar-Gunt-i üsthöz formailag hasonló, de más technikával és bronzból készült üstök használata a kelet-európai és ázsiai sztyeppén már az őskor óta megfigyelhető volt. Szkíta, szarmata, hsziung-nu kori előzményeik széles körben elterjedtek. Az üstök megtalálhatók a Kárpát-medence késő római és szarmata leletanyagában is. Az üstök összefüggésbe hozhatók a Hun birodalom kiterjedésével, sőt magával a hun néppel is, ezért talán az egyik legbiztosabb jelei a hun etnikum jelenlétének. Egykori szerepük nagy valószínűséggel összefügghet a hun kori temetkezési szokásokkal és egyéb közösségi cselekményekkel. 

Bár az üst a belső-ázsiai formai előzményei megtalálhatók a korábbi évszázadok leletanyagában, alapanyaga, technikai kivitele és mérete azonban egyedivé teszi. A temető teljes feltárásának folytatása a jövő feladatai közé tartozik, ami azért is fontos, mert így az egész közösség vizsgálatához szükséges genetikai minta válik majd elérhetővé.