165 éve ezen a napon hunyt el kolgyári Császár Ferenc jogtudós, író és műfordító, a magyar mint idegen nyelv oktatástörténetének egyik fontos alakja, a Magyar Tudós Társaság levelező, majd tiszteleti tagja.

Édesapját korán elveszítette, tanulmányaiban édesanyja és rokona, Barényi Sándor támogatta. Iskoláit Zalaegerszegen, Szombathelyen, Kőszegen, valamint Sopronban végezte. Költészet iránti érdeklődése már fiatalkorában megmutatkozott, nagy hatást gyakorolt rá Guzmics Izidor László teológus, író, fordító, nyelvújító. Akadémiai székfoglaló előadását 1842. november 27-én tartotta Az adós személyének megítélése címmel.

1845. január 28-án a Kisfaludy Társaság is tagjai közé választotta. Nevéhez köthető a Pesti Napló című napilap, valamint a Divatcsarnok című szépirodalmi lap alapítása. Több írói álneve is volt: Alkonyi, Barányi, Kövessy Kálmán, Tengery és Zádor.

Császár Ferenc elsőként fordította magyar nyelvre Dante Alighieri műveit, a Pokol első négy énekét, valamint az Új életet. Czuczor Gergelynek és Guzmics Izidornak címzett levelei a Figyelő című lapban jelentek meg. A Magyar Nemzet 1977. augusztus 18-i számában Kozma Béla Dante első „magyarítója”-ként írt róla születésének százhetvenedik évfordulója alkalmából, s akadémiai taggá választása kapcsán azt is kiemelte, hogy „tollforgatót ilyen fiatal korban sem előtte, sem utána nem ért ekkora megtiszteltetés”. (Kozma 1977)

Császár Ferenc síkra szállt a magyar nyelv ügyéért, támogatta a magyar nyelven folyó oktatást. A magyar nyelv használata iránti elköteleződésének többször hangot adott: „Nem egyszer hivatkozott az 1830. évi VII. törvénycikkre a nemzeti nyelv használatáról, az 1836. évi III. törvénycikkre a magyar nyelvről, az 1840. évi VI. törvénycikkre (ugyancsak) a magyar nyelvről és az 1844. évi II. törvénycikkre a magyar nyelv és nemzetiségről.” (Hamza 2021)

1830 novemberétől a fiumei gimnáziumban tanított magyar nyelv és irodalmat. A városban végzett pedagógiai munkáját nagy elismerés övezte, Fiume felvette patrícius tanácsosai közé. A magyar mint idegen nyelv oktatásának kibontakozása idején, 1833-ban alkotta meg az első olasz nyelvű magyar grammatikát Gramatica ungherese címmel, amelyet a fiumei gimnázium tanulóinak készített.

Német ajkúaknak írt 1834-es nyelvtana – amelynek címe Ungarische Sprachlehre nebst einer Auswahl von Übungen zum Uebersetzten mit Anwendung der Interlinear-Methode (magyarul: Magyar nyelvkönyv egy interlineáris módszerre épülő fordítási gyakorlatokat tartalmazó válogatással) – két nagyobb részre tagolható. Az első rész a 74 oldalt kitevő szótan-alaktan. A grammatika második, Uebungen, übersetzt in der Interlinear-Methode (Gyakorlatok az interlineáris módszerrel fordítva) című része szépirodalmi szövegeken keresztül gyakoroltatja az első részben bemutatott grammatikai jelenségeket. 

A szerző magyar irodalom iránti elkötelezettsége itt is tetten érhető. Célja, hogy a magyar irodalmat a külföldi tanulókkal is megkedveltesse: többek között Kisfaludy Károly, Berzsenyi Dániel, valamint Kölcsey Ferenc művein keresztül tanítja a diákoknak a magyar nyelvet. A nyelvmester pedagógiai megalapozottságát a módszertani megjegyzéseket tartalmazó fejezet is bizonyítja: Császár fontosnak tartja, hogy a tanuló a szókincsbővítés mellett a magyar szóképzés sajátosságainak elsajátítására is lehetőséget kapjon.

Császár Ferenc mindössze 51 éves korában hunyt el egy szerencsétlen baleset következtében, így számos munkája maradt befejezetlen. Ez idő alatt azonban „sokoldalú lelkes munkásságával fölbecsülhetetlen szolgálatot tett a hazai közművelődésnek.” (Kozma 1977)