Debrecenben született, s ma nyolcvan esztendeje ott hunyt el mindössze 45 évesen Gulyás Pál költő (1899–1944). Méltatója szerint „a misztikus-mitikus hajlam mellett kezdettől fogva jellemzi líráját a szürke valóság, különösen annak szatirikus-groteszk és fanyarasan játékos formája iránti vonzalom.”

Édesapja a debreceni Református Kollégium tanára volt, s Gulyás Pál maga is magyar-német szakos tanári diplomát szerzett, majd néhány éves kitérő után visszatért Debrecenbe, ahol haláláig az iparostanonc iskolában tanított. Egyszerre vonzotta Debrecen kultúrája és a világirodalom: a nagy európai nyelveken csaknem anyanyelvi szinten tudott, de olvasva megértett minden élő és holt európai nyelvet. 

 Kun András irodalomtörténész így írt róla: „A felületes szemlélet valóban rímkovácsolást, tanáros verscsinálást gyaníthat költészetének egyik legáltalánosabb jellemvonásában, amely igazában egy különösen fogékony intellektus számvetésének keserű tudomásulvétele. Így épülhet össze egyre szervesebben pályája második felében költészetének előbb még inkább párhuzamosan futó két vonulata: a mítoszigény szilárd tárgyakat kap, a lényegéig megismert valóság pedig mitikus vonásokat ölt.”

A népi író Veres Péterhez, a későbbi parasztpárti politikushoz írt versében így szól:

Más verseiben a külpolitika egy-egy eseménye jelenik meg avantgárd költői látomásban, például amikor 1934-ben Gömbös Gyula miniszterelnökként Olaszországba utazott (Isten követje), vagy amikor „Anglia miniszterelnöke ma reggel repülőgépre szállt Németország felé” az Anschlusst követően (Most repül!). A visszatért Kassa élménye világtörténelmi elmélkedésre ihlette: Adyt és Petőfit megidézve írja:

Alighanem legismertebb műve, Debrecenről vallott felfogásának lírai összegzése a Debrecen, ó-kikötő című. Erről írja Bakó Endre irodalomtörténész, hogy „Gulyás Pálnak ez egyik leggondosabban kidolgozott verse”: leoninusokban, azaz rímes disztichonokban írta, ezzel is megidézve Csokonait s a debreceni Kollégium játékos és mesterkedő diákköltészetét. Szóhasználata néhol archaizáló, a cím kikötőmetaforája pedig egyszerre utal a megérkezésre és hazatalálásra, a távoli értékek és élmények befogadására, a múlt – jelen – jövő közötti állandó párbeszéd lehetőségére. 

Gulyás Pál verseiből válogatáskötetek jelentek meg, műveinek összkiadása nincs. Versein kívül jelentősek esszéi és műfordításai is. 1944-ben Baumgarten-díjban részesítették.

Felhasznált irodalom:

Bakó Endre: A Debrecen-látomás lírai összegzése. Alföld, 1989. 5. szám, 67–72. https://adt.arcanum.com

Hubay Miklós: Gulyás Pál. https://konyvtar.dia.hu

Kun András: Gulyás Pál válogatott versei. Tiszatáj, 1972. 4. szám, 75–76. https://adt.arcanum.com

Molnár Pál (szerk.): Debrecen a régi magyar irodalomban. Magyar irodalmi ritkaságok, 58. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1941. https://real-eod.mtak.hu