A magyar néphagyományban a Gyümölcsoltó Boldogasszony napja fontos esemény volt, ugyanis nagyjából ebben az időben oltották a gyümölcsfákat.

Régebben a gyümölcs sokkal fontosabb szerepet töltött be a táplálkozásban, mint ma. Gyümölcsfajtákból sokkal több volt, mások is voltak az igények. A különböző fajtáknak általában megvolt a maguk felhasználási területe: volt olyan, ami friss fogyasztásra kíváló, de nem eltartható, illetve ennek a fordítottja, ami jól tárolható, még tavaszra is ehető maradt. Olyan is volt, aminek alig volt aromája, de takarmánynak lehetett használni, s olyan is akadt, amelyik nyersen nem adott jó ízt, de főzve kiváló volt (itt a különböző fözőkörtékre gondolhatunk).

A faiskolák XIX. századi megjelenése előtt a fákat helyben szaporították. Minden területnek volt több, arra a tájra jellemző fajtája, amely az idők folyamán jól alkalmazkodott az adott vidék termőhelyi viszonyaihoz. A legtöbb gyümölcsfa nem magnemes, azaz, ha elültetjük a magját, akkor annak a fának a termése valószínűleg nem olyan lesz, mint amiből szedtük a magot. Lehet jobb is, de jellemzően rosszabb. Emiatt szükséges oltani, csak akkor kapjuk a pont ugyanolyan gyümölcsöt termő fát. Az oltás lényege, hogy összeillesztünk két fát, jellemzően egy kis magoncra oltunk egy nemes gyümölcsfáról származó oltócsapot. A kifejlett, nagy fára is olthatunk egy-egy másik fajtát, vagy akár alkothatunk olyan almafát, amelynek minden ága más hónapban terem.

Hazánkban nagyon sok a régi, elhanyagolt kert, jellemzően a települések melletti zárkerti, szőlőhegyi részeken vannak ezek. Az itt lévő fák egy része a XX. század második felében, faiskolai kínálatból származó fa, de szerencsére vannak olyan helyek, ahol még a közelmúltban is dolgoztak oltóemberek, akik a régebbi fajtákat szaporították. Illetve a manapság ősinek tartott fajták (példának okáért a Húsvéti Rozmaring) egy részét a ’60-as, ’70-es években is lehetett faiskolában kapni, a közhidelemmel ellentétben nem voltak ezek betiltva, de a nagyüzemi termesztésből különböző okok miatt kiszorultak, így egy idő múlva eltűntek a piacokról. A fajták kapcsán érdemes megemlíteni, hogy előfordul, hogy egy fajtának több neve van, vagy éppen ellenkezőleg: ugyanazzal a névvel említenek különböző fajtákat. Manapság a gyümölcsfákat már a genetikai állományuk alapján is lehet egymással azonosítani

Minden egyes gyümölcsfa pusztulásával valami elvész, amit úgy menthetünk át unokáinknak, hogy időben leoltjuk a fákat. Sokunknak van olyan élménye, hogy gyerekkorban evett valamilyen almát vagy körtét, aminek az ízét nem felejti, de a boltban kapható szűk választékban nem találja azt. Érdemes felkeresni a régi házat, vagy telket, lehet, hogy az a fa ott még megvan, arról lehet még oltóvesszőt szedni (ennek ideje elmúlt, télen kell, és hűvösben kell tárolni)

Napjainkban újra reneszánszát éli a gyümölcsfaoltás, több településen, még Budapesten is tartanak oltónapokat, ahol betekintést nyerhetünk az oltás gyakorlati műveletébe.