Szkíta kori temetkezés Provadia-Szolnyicáta őskori városközpontból

Bulgária Fekete-tenger menti partvidékén, Provadia régió Kr. e. 5600-4630 között működő Provadia-Szolnyicáta őskori városközpont feltárása során szkíta kori temetkezések kerültek elő.

Szolnyicáta az első olyan európai települések közé tartozik, ahol a sókitermelés nagyon korán megindult, és a város feltárt erődítményének fejlett építészeti struktúrája is az elsők közé sorolható az európai kontinensen. Vaszil Nyikolov régész, akadémikus, az ásatás vezetője szerint Északkelet-Bulgáriában igen ritkák a szkíta kori temetkezések, a korszakból ugyanis ebben a régióban eddig mindössze négy vagy öt ismert.

Provadia-Szolnyicáta lelőhely (https://images.techinsider.ru/upload/img_cache/6b7/6b7e870230f64622e1cd28be989eddfe_cropped_666x500.jpg )

A lelőhelyen feltárt harcost csizma alakú sírgödörben helyezték el. A sír falában, a halott felsőteste irányába fülke szerű bemélyedést alakítottak ki. Mivel a sírt a későbbi időszakokban megásták, rögtön előbukkant a halott koponyája és csontvázának felső része, amelyek manapság már nincsenek meg. Ezért a nem hivatalos körben végzett ásatások rögtön leálltak. 

A harcos maradványai mellett ló, kölyökkutya és teknősbéka csontjai hevertek, továbbá egy erősen korrodálódott vaskéssel temették el.

A szkíták a Kr. e. VII. században érték el az Al-Duna vonalát, és ugyanebben az időszakban behatoltak a mai Bulgária területére is. Egyelőre azonban semmi adat nem utal arra, hogy összeütközésbe kerültek volna a helyi lakossággal. Mindazonáltal a bolgár kutatás a trákokkal való szembenállásukat a Kr. e. V. századra körvonalazta. A szakemberek szerint ezek a harcosok a már a kora bronzkortól létező kurgánokba temetkeztek bele a későbbi időszakokban, a vaskor elején is. A szolnyicátai kurgánban egyelőre ez az első ilyen típusú, szkíta korinak meghatározott sír. Vaszil Nikolov úgy gondolta, hogy a halott etnikumára részben a sírban történt elhelyezése, például lábak alapján helyzete lehetne következtetni. Ezen kívül a kutató röviden kitért az antropológiai és állattani anyagok vizsgálatára is, melyektől a temetkezés pontosabb kronológiai helyzetének megállapítására számít. Továbbá hozzátette, hogy a sírgödör oldalában kialakított katakombák a szkíta kultúrára jellemzőek. Azonban ez a nézet jobbára már az 1950-es években volt csak elfogadott. 

A sírgödörből hiányzott az edénymelléklet. Nyikolov kiemelte, hogy ez nem meglepő, hiszen a szkíták nomád életmódot folytattak, és úgy gondolta, hogy nem vittek magukkal edényeket, hanem mindig az adott régió helyi lakosságának kerámiáit használták. Emellett a szkítáknak volt saját anyagi kultúrájuk, hagyományaik és jellegzetes, különféle állatalakokat megjelenítő, csontfaragó művészetük. Ezt bizonyítja a harcos mellé fektetett csontjogar, amely az ásató meglátása szerint egy kisebb harci egység vezetőjéhez tartozhatott. A sírba helyezett lócsontokat feltétlen a harcos lovasként való hadi szolgálatához kötötte.

A 39 cm hosszú jogar két, egymáshoz ragasztott csontlemezből áll. Nyelének alsó részét egy lyukkal ellátott hüvely védi, amely alapján feltételezhető, hogy a tárgyat övre akasztva hordhatta a tulajdonosa. A jogart díszítő, griff és bárány keverékét idéző állatfejet jellegzetes szkíta állatstílusban faragták ki. Kialakításában igen specifikusnak tűnő, de törékeny tárgyat a régészek feltáráskor nagyon óvatosan emelték ki, és speciális környezetben tárolják laboratóriumi helyreállításáig és konzerválásáig. Ezt követően a provadiai múzeumban lehet megtekinteni.

Szkíta kori csontjogar (https://i.imgur.com/0WYXpjC.png https://focus.ua/static/storage/thumbs/1088x/4/fc/572a8d0e-4dd34f02ac133b6b8d6cef36193e8fc4.png)

Hasonló jogar ismert Dél-Kazahsztánban, az Aral-tótól keletre, a Szir-Darja Inkardarja nevű mellékfolyója mentén fekvő, Kr. e. VII-VI. századi ujgaraki kora szaka kori temetőből. A szolencátai jogar bárányt és griffet megformáló ábrázolása gyakori díszítőelemei a kelet-európai sztyeppe déli sávjában a Kr. e. VII. század második felétől, a Nagy-Kaukázus vonalától északra és a Dnyeper folyó bal partján megjelenő kora szkíta kori temetkezések mellékleteit gazdagítja. 

Griffes-bárányos díszítésű kora szkíta kori csonttárgyak kelermeszi, novozavegyennojei és akszjutenci kurgántemetőkből (Канторович 2022, 123 alapján).

Közvetlenül a színvonalasan megformált állatábrázolás alatt faragott geometrikus motívumok sorakoznak. Ez a mintázat széles körben fordul elő az urartui kő-és csontfaragó művészetben a Kr. e. VIII–VII. században. Gyakran láthatóak várfalakat, kapuk homlokzatát ábrázoló reliefeken, továbbá csonteszközökön is. Közülük is kiemelkedik a Jereván közelében található Karmir Blur (Teisebaini) erődítményének 36. számú helyiségében talált csontpálcák, amelyek több más tárggyal együtt hevertek a padló közepén egy kupacban. A leletek többsége a támadás során, tűzvészben megrongálódott, azonban az egyes lószerszámtípusok, bronzpajzs és fém nyílvesszőtartó tegezek egyértelműen a helyi urartui katonák hagyatékai, valamint a tegez tartalmazott pár szkíta típusú nyílhegyet is. 

Ugyanezek a motívumok köszönnek vissza a Kr. e. VII. század első felében a Nagy-Kaukázus déli és északi lejtőin és a Dnyeper jobb partján megtelepedett, kora szkíta kori harcosokkal eltemetett csont zablaoldaltagokon és tegezfüggesztőn.

Az urartui művészetben gyakori, geometrikus mintázattal díszített reliefek a mai Törökország területéről és kora szkíta kori csonteszközök a Kaukázusból és a Dnyeper mentéről. 1. relief a Kef Kalesi erődítményből (Kelet-Törökország) (Vanden Berge-De Meyer 1983, Afb. 27.). 2-5: csontpálcák Karmir Blur 36. helyiségéből (Пиотровский 1955, 16-19; Ильинская-Тереножкин 1983, 35). 6-7: Nartan 16. kurgán (Батчаев и др. 1985, Табл. 41, 28-30). 8-18: Szamtavro 106. sír (Ильинская-Тереножкин 1983, 29). 19-29: Zsabotin 2. kurgán (Ильинская 1975, Табл VI, 1-11). 30-48: Trahtemirov gorodiscse (Ильинская-Тереножкин 1983, 269).

Tekintettel az örményországi, a Nagy-Kaukázus északi és déli lejtőjén, valamint a Dnyeper két oldalán található régészeti lelőhelyek lelőkörülményeire és a leletanyag összetételére, a bulgáriai Provadia-Szolnyicáta őskori városában feltárt szkíta harcost nem a Kr. e. V. században, hanem valószínűleg a Kr. e. VII. század második közepén-második felében helyezhették örök nyugalomra.

Horváth Veronika, Magyarságkutató Intézet
a Régészeti Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa
 

Tekintettel az örményországi, a Nagy-Kaukázus északi és déli lejtőjén, valamint a Dnyeper két oldalán található régészeti lelőhelyek lelőkörülményeire és a leletanyag összetételére, a bulgáriai Provadia-Szolnyicáta őskori városában feltárt szkíta harcost nem a Kr. e. V. században, hanem valószínűleg a Kr. e. VII. század második közepén-második felében helyezhették örök nyugalomra.



Horváth Veronika, Magyarságkutató Intézet

a Régészeti Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa



Felhasznált források:

https://bit.ly/478uiqF

https://youtu.be/cV6Z9b9M47w 

https://bit.ly/3ua9uR8

https://bit.ly/47sueln

Батчаев и др. 1985 Батчаев В.М. – Барцева Т.Б. – Керефов Б.М.: Археологические исследования на новостройках Кабардино-Балкарии в 1972–1979 гг. Нальчик. Т. 2.

Ильинская 1975 Ильинская В.А.: Раннескифские курганы бассейна р. Тясмин (VII – VI вв. до н. э.). Киев: Наукова Думка.

Ильинская – Тереножкин 1983 Ильинская В.А. – Тереножкин А.И.: Скифия VII – IV вв до н. э. Киев: Наукова Думка.

Канторович 2022 Канторович А.Р.: Искусство скифского звериного стиля Восточной Европы (классификация, типология, хронология, эволюция): в двух томах. – М.: Издательство Московского университета. – Т.1; Т.2.

Пиотровский 1955 Пиотровский Б.Б.: Кармир Блур III. Ереван: Изд-во АН Армянской ССР.

Vanden Berge – De Meyer 1983 Vanden Berge L. –  De Meyer L.: Urartu. Een vergeter cultuur uit het bergland Armenie. Sint-Pietersabdij-Gent.