A Magyarságkutató Intézetben 2026. március 31-én megrendezett tudományos konferencia a szelestei langobard temető legújabb kutatási eredményeit és Vas vármegye 5–6. századi történetét állította a középpontba. A rendezvény átfogó képet adott a kora népvándorlás kori közösségek életéről és temetkezési szokásairól.

A Magyarságkutató Intézet, a Savaria Múzeum és az ELTE BTK Régészettudományi Intézet együttműködésében megvalósult konferencia a szelestei, 6. századi, több mint száz sírt számláló temető kutatásának eddigi eredményeit összegezte. A lelőhely a Nyugat-Dunántúl kora népvándorlás kori történetének egyik kiemelkedő jelentőségű forrása, amely gazdag leletanyagával – fegyverekkel, fibulákkal, ékszerekkel, kerámiával és állatcsont-maradványokkal – komplex képet nyújt egy korabeli közösség életéről.

A konferenciát Horváth Ciprián nyitotta meg, majd Csapláros Andrea köszöntötte a résztvevőket, a tanácskozás elnöki feladatait Vida Tivadar látta el. A délelőtti szekcióban Kiss Gábor előadása Vas vármegye 5–6. századi viszonyait vázolta fel, történeti és régészeti összefüggésekbe helyezve a térség lelőhelyeit.

Pap Ildikó Katalin a szelestei temető feltárásának körülményeit és a temetkezési szokásokat ismertette, külön kitérve a sírrablások nyomaira és azok értelmezési lehetőségeire. A programban eredetileg több szerző közös előadásaként szereplő archeometriai témát végül Horváth Eszter mutatta be, aki a fibulák anyagvizsgálatán keresztül világított rá a korszak technológiai és kapcsolatrendszerbeli sajátosságaira.

A délutáni szekció a temető részletes feldolgozásának különböző aspektusait tárta fel. Kiss P. Attila a fegyveres és férfisírok elemzésén keresztül a társadalmi státusz és a harcos identitás kérdéseit vizsgálta. Kusztor Gergely a restaurálási munkákba engedett betekintést, bemutatva, miként válik értelmezhetővé a leletanyag a konzerválás során.

Skriba Péter és Bajnok Katalin közös előadásukban a kerámialeletek anyagösszetételét és készítéstechnológiáját elemezték, míg Tugya Beáta az állatcsont-anyag vizsgálatán keresztül a temetkezési rítusok és mellékletek jelentésrétegeit tárta fel, külön figyelmet szentelve a kutyatemetkezéseknek.

A nap későbbi részében Sánta Barbara a hitvilág és a halotti rítusok kérdéseit elemezte, egy konkrét sír példáján keresztül bemutatva a túlvilággal kapcsolatos elképzelések régészeti lenyomatait. Bajnóczi Bernadett az üveg- és gyöngyleletek archeometriai vizsgálatának előzetes eredményeit ismertette, Tóth Gábor pedig az embertani kutatások tanulságait összegezte.

Az előadások jól érzékeltették, hogy a szelestei temető feldolgozása interdiszciplináris megközelítést igényel: a régészeti, archeometriai, antropológiai és biorégészeti vizsgálatok együttesen járulnak hozzá a korszak pontosabb megértéséhez. A konferencia tanúsága szerint a lelőhely nemcsak helyi, hanem tágabb, Kárpát-medencei összefüggésben is kulcsfontosságú adatokkal szolgál a kora népvándorlás korának kutatásához.

A rendezvény végére egyértelművé vált, hogy a szelestei langobard temető feldolgozása még számos új eredményt ígér, amelyek tovább árnyalhatják a 6. századi közösségek életéről alkotott képünket.