Mi történik, amikor ugyanazt a történelmi eseményt a történész forrásai és a művész érzelmi látásmódja felől közelítjük meg? A Magyarságkutató Intézet rendhagyó podcastbeszélgetésének apropóját a Budapesti Operettszínház Mindig itt leszünk – Mohács 500 című rockmusicalje adta. Toót-Holló Tamás vendégei Szomor György, a darab szerzője, Homonnay Zsolt rendező és Dr. Illik Péter, az MKI Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa voltak. 

A mohácsi csata ötszáz év elteltével sem pusztán egy történelmi esemény: a magyar történeti emlékezet egyik meghatározó szimbóluma, amelyhez évszázadok alatt számos értelmezés, vita és nemzeti önvizsgálat kapcsolódott. A podcast középpontjában ezúttal az állt, miként lehet ezt az összetett történetet színpadra állítani, és hogyan találkozik vagy éppen ütközik egymással a művészi ábrázolás és a történettudomány.

Illik Péter szerint a rockmusical alapvetően a Mohácsról kialakult tradicionális történeti kép számos elemét viszi színpadra: megjelenik a Jagelló-kor megítélése, a főúri torzsalkodás, az ország pénzügyi és katonai nehézségei, valamint az Oszmán Birodalom hatalmas túlereje. Ugyanakkor a produkció az újabb történészi értelmezésekből is beemel motívumokat, így II. Ulászló és II. Lajos alakja jóval összetettebben jelenik meg, mint a korábbi, leegyszerűsítő történeti ábrázolásokban. 

A beszélgetés egyik visszatérő kérdése az volt, mennyiben lehet a történelem szereplőire nem csupán uralkodóként, hadvezérként vagy politikusként, hanem hús-vér emberként tekinteni. Szomor György hangsúlyozta: a színház természetéből fakadóan nemcsak az értelemre, hanem az érzelmekre is hat. A történelmi tények mellett ezért azok az emberi kérdések is fontosak voltak számára, amelyekre a források nem feltétlenül adnak egyértelmű választ. 

Különösen erősen jelenik meg ez II. Lajos sorsában. Homonnay Zsolt rendező számára a gyermekkorától uralkodói szerepre kijelölt, korán árvaságra jutó király története egy görög sorstragédia és Shakespeare királydrámáinak erejét idézte fel. A darab ezért nem csupán az államférfit, hanem az embert is megmutatja: azt a fiatal uralkodót, akinek személyes sorsa elválaszthatatlan lett az ország történelmi tragédiájától. 

A podcastban hangsúlyosan szó esett a kereszténység szerepéről is. Illik Péter szerint a korszak a keresztény hit nélkül nem érthető meg és nem rekonstruálható hitelesen, hiszen a kor embereinek gondolkodását, döntéseit és a világ eseményeihez való viszonyát alapvetően meghatározta a vallás. A darabban ennek egyik legerősebb megtestesítője Tomori Pál alakja. 

A történészi megközelítés ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy Mohács számos részletéről ma sincs végleges tudásunk. Illik Péter szerint éppen annyi írott és régészeti forrás áll rendelkezésre, hogy különböző elméleteket lehessen megfogalmazni, de sok kérdésben nem elegendőek ahhoz, hogy egyetlen értelmezést minden kétséget kizáróan igaznak tekinthessünk. Ez különösen nehéz helyzet elé állítja a művészt: a színpadon szereplő történelmi személyek érzelmeiről sok esetben nincsenek közvetlen források, így az alkotóknak a rendelkezésre álló tudás alapján kell megformálniuk őket. 

A beszélgetés kitért a Jagelló-kor változó megítélésére is. A korábbi történetírás sokáig erősen negatív képet rajzolt a dinasztiáról, míg az utóbbi évtizedek kutatásai árnyaltabb megközelítést hoztak. A korszak gazdag okleveles anyaga a jogalkotás, a közigazgatás és a kulturális élet olyan elemeire is rávilágít, amelyek módosítják a korábban kialakult képet. Ugyanakkor Nándorfehérvár elvesztése, a Dózsa-féle parasztháború vagy a végvárak finanszírozási nehézségei továbbra is fontos részei a Jagelló-korról folyó vitának. 

A Mindig itt leszünk – Mohács 500 így nem történelemkönyvet kíván színpadra állítani. A rockmusical az emberi sorsokon, szerelmeken, hiten, döntéseken és tragédiákon keresztül közelít ahhoz a történelmi pillanathoz, amely fél évezred múltán is része a magyar történeti emlékezetnek. Az MKI podcastbeszélgetése pedig éppen azt mutatja meg, milyen termékeny párbeszéd alakulhat ki akkor, amikor ugyanarra a múltra a történész és a művész más eszközökkel, de egyaránt kérdéseket felvetve és válaszokat keresve tekint.