Augusztusban Mongólia fővárosában, Ulánbátorban rendezték meg az International Association for Mongolian Studies XIII. nemzetközi konferenciáját. A nagyszabású tudományos eseményen a Magyarságkutató Intézetet Tóth Zsolt, a Nyelvtörténeti és Nyelvtervezési Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa képviselte.

Tóth Zsolt két magánút után, tudományos céllal először 2009-ben járt Mongóliában egy hathetes népi műveltség és nyelvjárás kutató expedíció keretében, amely Mongólián kívül Kína egyes mongolok lakta vidékeit és érintette. A mostanit megelőzően már több alkalommal is részt vett külföldi mongolisztikai konferencián: 2016-ban Oroszországban a kalmükföldi Elisztában, 2018-ban Kínában a belső-mongóliai Lintungban, 2024-ben Velencében és 2025-ben Isztambulban. 

Az International Association for Mongolian Studies a mongolisztika egyik legjelentősebb nemzetközi szervezete. Konferenciáját eddig ötévente rendezték meg, a jövőben azonban hároméves periódusra térnek át, a rendezvény fővédnöke pedig állandó jelleggel Mongólia államelnöke lesz.

Az első nap (augusztus 10.) délelőtti programjainak az ulánbátori Kormánypalota előadóterme adott otthont. Az államelnök, valamint más politikai és tudományos vezetők üdvözlőbeszédei után David Sneath, a Cambridge-i Egyetem professzora tartott plenáris előadást. Ennek során azt elemezte, miként építette fel a kínai történetírás saját sinocentrikus narratíváját a Kínát uraló nomád dinasztiák időszakáról. Ezt a megközelítést hosszú időn keresztül az európai történetírás is széles körben átvette, napjainkban azonban a történészek körében egy jóval árnyaltabb kép kialakítása kezdődött meg.

Délután a konferencia munkája az Állami Egyetem és a Nemzeti Múzeum épületében folytatódott, hat szekció tizenhárom alszekciójában. A rendezvény nagyszabású voltát jól mutatja, hogy a mongol tudósok mellett harminc országból összesen 294 külföldi előadó vett részt rajta.

A Magyarságkutató Intézet képviseletében Tóth Zsolt, a Nyelvtörténeti és Nyelvtervezési Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa A mongol és a török igenevek szintaktikai funkciói címmel tartott angol nyelvű előadást. Többek között rámutatott arra, hogy mind a török, mind a mongol igenevek és igenévi szerkezetek megőrizték eredeti tulajdonságaikat, és a magyarral ellentétben gyakorlatilag teljesen immunisak maradtak az idegen behatásokkal szemben. Kutatásuk ennélfogva segítséget nyújthat a magyar nyelv bizonyos morfológiai (alaktani) és szintaktikai (mondattani) jelenségeinek pontosabb értékeléséhez.

A konferencia zárónapján (augusztus 13.) kulturális programokon vehettek részt a jelenlévők, amelyek során a gyakorlatban is megismerkedhettek a hagyományos nomád életmód egyes aspektusaival.

A konferencia a tudományos ismeretcsere mellett kiváló alkalmat teremtett a külföldi mongolistákkal már meglévő kapcsolatok megerősítésére, valamint új szakmai kapcsolatok kialakítására is. Mindezek a jövőben hozzájárulhatnak a Magyarságkutató Intézet és a különböző mongolisztikai kutatóközpontok közötti együttműködés további erősítéséhez.