A török nyelvű könyvnyomtatása története későn indult, az első török nyelvű „ősnyomtatványok” a XVIII. században kerülnek ki a sajtó alól. Az első műhely elindítója és így a török nyomdászat megteremtője, Ibrahim Müteferrika, kolozsvári születésű magyar ember volt. 

Müteferrika magyarországi éveiről annyit tudunk bizonyosan, amit ő maga elárul Risâle-i İslâmîye című teológiai értekezésében: eszerint Kolozsvárott született, teológiai képzettséget szerzett. Nem ismerjük azonban sem eredeti nevét, sem pontos születési idejét – az utóbbi 1670 és 1674 közé tehető. Ma már a kutatás nem tekinti okvetlenül megbízhatónak a César de Saussure-nek, Rákóczi Ferenc egy udvari emberének emlékirataiban olvasható kijelentést, amely szerint Ibrahim szegény kolozsvári családból származott, s mivel török fogságba esve nem volt rá reménye, hogy kiváltsák, a szabadulást keresve tért át az iszlám hitre. Ha így történt, akkor az 1692. évi, Erdélyt utolsóként sújtó török támadás során kerülhetett fogságba, mivel már felnőttként, európai műveltség birtokában került az Oszmán Birodalomba. Eredeti felekezeti hovatartozása nem tudható, bizonyosan protestáns volt, és valószínű, hogy unitárius, így az is elképzelhető, hogy Erdély Habsburg megszállása és az uralkodóház rekatolizációs törekvéseinek hatására önként hagyta el az országot. Bárhogy is történt, művei és élete alapján bizonyosnak látszik, hogy meggyőződésből lett muszlimmá. 

Legkorábbi munkája csak filológiai érvek alapján datálható 1710-re: a Risâle-i İslâmîye egy kéziratos teológiai értekezés, amelynek célja, hogy a Bibliából kiválogatott idézetekkel igazolja azt a tételt, hogy már a Szentírás is tartalmaz Mohammedre vonatkozó próféciákat. Az erősen Habsburg- és pápaságellenes mű szerzőjének magyarságára utal, hogy a latin nevek sz hangértékű végződéseit következetesen s-sel írta át arab betűkre. 

Az 1710-es évek közepétől már Ibrahim néven tolmácsként teljesített diplomáciai feladatokat, és 1717-től vagy 1720-tól ő közvetít II. Rákóczi Ferenc és a porta között egészen a fejedelem haláláig. Rákóczi halála előtt a Portához írott búcsúlevelében, amelyet Mikes Kelemen őrzött meg, meleg hangon emlékezett meg hűséges tolmácsáról. 

Az 1718-tól 1730-ig tartó periódus a Tulipán-korszak nevet viseli: III. Ahmed szultán uralkodásának e szakaszában a politikát a kifelé nyitás jellemezte mind kulturális, mind gazdasági értelemben, és a korszak egyik emblematikus vállalkozása éppen Ibrahim Müteferrika nyomdaalapítása volt 1728-ban.

Egészen eddig időről időre születtek tiltó rendeletek a nyomdászattal szemben, az Oszmán Birodalom területén nyomdák alapítása csak a nem muszlim kisebbségek számára volt lehetséges: a szefárdi zsidók már 1493, az örmények 1567, a görögök 1627 óta működtettek nyomdákat a maguk írásrendszerében, sőt 1706 és 1711 között Aleppóban szír keresztények már arab betűs nyomdát is fenntartottak; török nyelvű könyvkiadás azonban nem létezett.

Ibrahim Müteferrika nyomdájából 1728-ban került ki az első kiadvány, egy arab-török szótár. Összesen 17 könyvet nyomtattak ki az officinában összesen 22 kötetben, amely egészen 1742-ig működött, annak ellenére is, hogy a Tulipán-korszaknak és III. Ahmed uralkodásának a janicsárok felkelése már 1730-ban véget vetett. A komoly anyagi beruházást és szakértelmet követelő kezdeményezés sokkal több volt üzleti vállalkozásnál: az oszmán világ nyugat felé való nyitásában látta az egyetlen utat a Birodalom régi erejének visszanyerésére. Ez az eszmei cél, és persze a nyomdaalapító tudományos érdeklődése határozta meg a kiadványok témaválasztását. Többséget alkotnak a történeti, földrajzi munkák, Ibrahim Müteferrika törekedett a kortárs történelem bemutatására. Oszmán-török alkotók mellett fordításokat is találunk köztük, így például Jan Tadeusz Krusiński (1675–1751) jezsuita misszionárius eredetileg latin nyelvű perzsa történelmének fordítását. Kinyomtatott egy XVI. századi, Amerika földrajzát bemutató török munkát, amelyet metszetek és térképek kísértek. Kiadott egy a mágnesesség jelenségét bemutató kompilációt. Kâtib Çelebi világatlaszához csatolt egy maga írta függeléket, amelyben elsőként ismertette tudományos alapossággal a héliocentrikus világkép részleteit török olvasókkal.

1732-ben – már a török reformpolitikának véget vető felkelés után – maga Müteferrika jelentkezett egy államelméleti traktátussal, ahol pontokba szedve tárgyalja mindazokat a problémákat, amelyek révén visszaszerezhető lehetne az Oszmán Birodalom katonai fölénye, megszüntetve a nyugathoz képesti egyre erősebb lemaradást, amely a Birodalmon kívül eső világgal szembeni közömbösség és érdektelenség folytán alakult ki.

A könyvek között egyet találunk, amely nem tisztán török nyelvű és arab betűs: kiadott egy török nyelvtankönyvet. A mű szerzője Jean-Baptiste Holderman jezsuita misszionárius volt, és Müteferrika nem kért pénz a kinyomtatásért, csak a nyomdájában használatos arab betűknek méretben megfelelő latin betűk legyártását.

A nyomda 1742-ig bizonyosan tovább működött Müteferrika irányítása mellett, az utolsó megjelent kötet egy perzsa szótár volt. Halálának ideje és körülményei épp oly homályosak, mint születéséi, de valószínű, hogy 1747-ben hunyt el, halálával pedig több évtizedes szünet állt be a török könyvnyomtatásban. 

További források és a könyvek részletes ismertetése:  http://muteferrika.mtak.hu/index.html