Magyar könyvtárban spanyol imakönyv

A kéziratokkal foglalkozó Scriptorium-konferenciasorozat idei rendezvényére május 30-31-én Debrecenben került sor. Itt mutatta be kézirat-kutatásainak eredményét a Magyarságkutató Intézet Eszmetörténeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa. Dr. Majorossy Imre az egyik legkülönlegesebb, spanyol nyelvű kézirattal kapcsolatos munkájának eddigi fejleményét összegezte.

Az idén kétszázötven esztendős fönnállását ünneplő pécsi, Klimo György püspök által 1774-ben alapított könyvtárban az alapítónak, a püspökség történetének, valamint a város, a papság és az olvasóközönség szociokulturális beágyazottságnak köszönhetően elsősorban latin, német és magyar műveket találunk. Szintén a történelemnek, a földrajzi közelségnek és egy-egy püspök érdeklődésének köszönhetően a horvát művek sem tekinthetők kuriózumnak. Ám angol, francia és spanyol szövegek már csak mutatóban találhatók. Ezek közül talán az egyik legkülönlegesebb az az ismeretlen eredetű, spanyol kézirat, melyet Exercicios de devocion címen találunk.

A negyedrét méretű, százötvenegy lapot tartalmazó, bőrkötéses könyvecske semmiféle utalást nem tartalmaz arról, vajon ki szerkesztette, illetve jegyezte le, továbbá hol és mikor készülhetett – leszámítva a kötetben külön papírdarabkán őrzött szárazpecsétet, amelyen két betű (E és P), továbbá egy ragyogó szív körül két-két kéz és láb látható, valamint az 1748-as évszám olvasható. A kötet egyetlen másoló által, közepes betűméretű, rendezett küllemű, valamennyi lap mindkét oldalán fekete keretben álló, könnyen olvasható folyóírással, fekete tintával készült. A fűzött lapokat a gerincén bordázott, nonfiguratív, indamintás, sötét bőrborító biztosítja, a szöveggel egykorúnak tűnő tábláin az IHS és a MAR rövidítéssel, amelyek nyilvánvalóan utalnak az imádságos tartalomra. 

A kéziratos kötet tartalmának jelentős része Bernardo Sierra 1670-ben, Brüsszelben megjelent Ramillete de divinas flores (Isteni virágok csokra) című munkájából való, ám a pécsi, kéziratos változat csak részben követi mintáját: egyes részleteket kihagy, más szövegeket viszont beemel a gyűjteménybe, továbbá helyenként az átvett szövegek sorrendjén is változtat.

Az ismeretlen másoló először a nap egyes részeinek megszentelésére javasol rövid imákat, majd pedig átveszi Bernardo Sierra művének jelentős részét.

A két szövegtípus tökéletesen illeszkedik egymáshoz, és együtt egyfajta ajánlott napirendet kínál a buzgó olvasónak. A folytatásban különféle imádságokat olvashatunk, melyek, csakúgy, mint az átvett szakaszok jelentős része, a szentmise fölépítésének és részeinek magyarázatához nyújtanak oly módon segítséget, hogy a latinul folyó szertartás tartalmát spanyolul kibontja és értelmezi. Jelentős szerepet kap továbbá Szűz Mária és Szent József kultusza, illetve találunk egy Páduai Szent Antalt ünneplő imasorozatot és egy Nepomuki Szent János-litániát is.

A valódi kérdések azonban nem is a részben ismert, részben ismeretlen eredetű szövegek körül sorjáznak, hanem a kéziratos gyűjtemény eredete körül: ki készítette, kinek a megrendelésére? Hogyan és mikor kerülhetett a pécsi püspökök egykori könyvtárába? Használta-e valaha valaki?

A rendelkezésre álló adatokból annyi biztosan állítható, hogy a kútfőként használt brüsszeli kötet megjelenése, azaz 1670 után keletkezett, illetve hogy az 1835-1859 közötti, a könyvtári állományt úgynevezett helyrajzi katalógusban rögzítő jegyzékben már föllelhető. Korábbi katalógusokban azonban – úgy tűnik – nem található. Az előzéken olyan vízjel figyelhető meg, amely a korban egy körmöcbányai papírmalom termékeinél volt használatos, ám a kézirat maga hasonló minőségű, ám másféle – még nem tisztázott eredetű – vízjelet ábrázoló papírlapokra készült.

Az is közismert, hogy Pécs egyetlen spanyol püspökkel büszkélkedhetett – ám ő a valóságban sohasem járt Pécsett: Álvaro de Cienfuegos spanyol nemesi családból származó jezsuita teológiai tanár, később császári tanácsadó és diplomata lett, ebbéli szolgálataiért bíborosi rangra emeltetett. Később Szíciliában lett előbb cataniai püspök, majd pedig monrealei érsek. Amikor a szicíliai hadihelyzet miatt menekülnie kellett, VI. Károly császár jelölését követve XII. Kelemen pápa 1735-ben pécsi püspökké nevezte ki, és ekként hunyt el 1739-ben. Távollétében – írásbeli utasításait a gyakorlatban kivitelezve – Berényi Zsigmond apostoli kormányzó, illetve Bakich Gábor prépost irányította az egyházmegyét. Ez idő alatt egyetlen olyan klerikusról tudunk, aki a pécsi püspöki udvarhoz tartozhatott, és spanyol származású volt: a nemesi származású Juan Bautista Gutiérrez kanonok, aki Cienfuegos kezdeményezésére – és az egyházmegye klérusának ellenállását megtörve – 1738-ban emeltetett erre a méltóságra, ám ebből nem következik az, hogy valóban Pécsett élt volna. Elképzelhető egyrészt, hogy a püspök római társaságához tartozott, és csak a kanonoki javadalmakat húzta. Másrészt a Klimo-könyvtárban föllelhető egy spanyol és egy olasz, teológiai, pontosabban homiletikai munka, melyek ex libris bejegyzésük nyomán Gutiérrez kanonok könyvei közé tartozhattak. Egyúttal adatok mutatnak arra, hogy a rokonsága megfordult, sőt élt is Pécsett.

A spanyol nyelvű kötetet mindenesetre valaki használta: olvasója közepesen mosdatlan ujjainak nyomai leginkább az utolsó, már kiegészítésként Mária-imádságokkal teleírt lapokon figyelhetők meg. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján elsősorban a kanonok testvérének feleségére, azaz a sógornőjére gondolhatunk: Maria Francisca Etxeverriára (a nevéből következtethetően baszk származású), aki férje, José Gutiérrez oldalán aktívan részt vett a tizennyolcadik századi Pécs életében. Ám korántsem biztos, hogy az imakönyvet ő állította össze, a szövegben megfigyelhető néhány olyan hiba, mely a másoló olasz anyanyelvére, vagy legalábbis a spanyolt meghaladó színvonalú olasztudására enged következtetni – talán mert a hosszú római tartózkodás megkoptatta spanyoltudását?

Hiába kínál tehát könnyen olvasható, áhítatra indító szöveget a pécsi Klimo-könyvtár spanyol kéziratos különlegessége, nem biztos, hogy a legfontosabb kérdésekre valaha választ kapunk. A jelenleg is folyó kutatómunka mindenesetre arra törekszik, hogy az imádságoskönyv rejtélyei lehetőség szerint föltáruljanak.

 Scriptorium-konferenciasorozat