Ahogy arról a tavalyi év végén beszámoltunk, sikerült azonosítani az abasári korai templomhoz csatlakozó kápolnában eltemetett személy 2007-ben kibontott vázát.

Az elhunytat lapjára fektetett, több sorban egymásra rakott, habarccsal kötött kövekből álló keretben helyezték nyugalomra. A sírépítmény fedlapját 5 db hosszúkás, lapos kő alkotta. Ezeket a sír bontása során 2007-ben a gödör mellé helyezték, s megközelítőleg ebben a helyzetben feküdtek 2020-ban is.

A kápolna egykori járószintje a sírt borító fedlapoknál kb. 40 cm-el lehetett magasabban, az azonban bizonytalan, hogy egybefüggően fedte-e a sírt vagy a sír felett lehetett-e valamilyen szerkezet, jelölés stb.

A sír kápolnán belüli, láthatóan annak hossztengelyéhez igazodó helyzete úgy gondolom elveti – legalábbis a valószínűtlenül nagyfokú véletlenek közé sorolná – annak a lehetőségét, hogy egy olyan korábbi temetkezés lenne, amelyről a kápolna építőinek már nem volt tudomásuk. Azt is kizárhatjuk, hogy a monostor felhagyása, a kápolna pusztulása után történt volna a temetés, mint erre hasonló, de már használaton kívüli templomok esetében vannak adataink. Annak lehetősége is megfogalmazódott a kutatásban, hogy a sír fölé építették a kápolnát, ebben a kérdésben is fontos lehet majd a természettudományos kormeghatározás eredménye.

Az ugyanakkor nem zárható ki, hogy a kápolnát idővel átépítették. Némiképp bizonytalan az annak középső pillérei után futó falmaradvány egykori szerepe. Lehetséges – mint azt az elméleti rekonstrukció is mutatja –, hogy egyfajta küszöbként szolgált. Mivel azonban a kápolna járószintje felülrétegezte azt, ezért csak egy korábbi – még az említett járószint kialakítása előtti – állapotra utalhat, amelyet aztán visszabonthattak. Mivel igazodni látszik a kápolnához, hiszen megközelítőleg merőleges annak hosszanti falaira, s azokon túl már nem folytatódik, így kevéssé valószínű, hogy egy jóval korábban ott álló, elpusztult épület maradványa lenne. Talán annak lehetőségét sem lehet teljesen elvetni, hogy a kápolna egy korábbi periódusának lehetett a része, melyet a későbbiekben elbontva alakították át az épületet. 

A sírgödör nyugati végénél, részben a sírgödör felett egy szögletes alapozás helyezkedett el, aminek a szerepe talán egy oltárral (?) lehet összekapcsolható. Az alap északkeleti része előtt pedig valószínűleg egy másik, a fent említetthez hasonló irányú falszakasz is fut, ami a sír kőkerete felett helyezkedik el, vagyis a sírnál később készült.

Az elhunyt sírjának helye bizonyára az egyik kiemelt temetkezési hely volt a monostor területén. Az eltemetett közösségen belüli jelentőségére utalhat talán az is, hogy más személy/személyek csontjai nem kerültek elő a sírból, vagyis azt a későbbiekben nem bolygatták meg, nem temettek oda mást. Az elhunyt váza és a sír végei között kb. 20 cm hely volt, vagyis az az elhunyt személy testalkatának megfelelő méretű volt. Mindez utalhat arra, hogy eredetileg is számára készült, vagy ha mégsem ő volt az első, akit oda temettek, akkor egy hasonló magasságú személy volt, akinek csontjait a későbbiekben áthelyezték.

Ahogy az első beszámolóban már említettem, további kutatásokra van szükség a sír értékeléséhez. Ezek közül megtörtént a váz antropológiai vizsgálata, melyet Dr. habil. Tóth Gábor tanszékvezető egyetemi docens (ELTE-SEK) végzett el. Vizsgálatai alapján a 22–25 éves korában elhunyt férfi europid, nordikus típusú, 177 cm magas egyén volt, akinek jobb felkarcsontján csontkinövés volt megfigyelhető.

Arról is volt már szó, hogy kápolna egykori funkciójával kapcsolatban Aba Sámuel vagy az Aba nemzetség egy fontos tagjának sírhelye, esetleg a monostor egyik apátjának végső nyughelye is megfogalmazódott lehetőségként. Természetesen az idők során ez változhatott is, vagyis nem feltétlenül annak a személynek a maradványai voltak a kápolna fennállásának teljes időszakában a sírban, akinek eredetileg építették azt. Sőt, jelenleg a sír és a – ma ismert – kápolna egyidejű születése sem igazolható. Hiszen, ha Aba Sámuel sírkápolnája volt, akinek sírját valóban egy római kori kőszarkofág alkotta – mint amilyennek egy része a kb. 200 m-re lévő mai templom falába beépítve található –, úgy annak a kápolna padlóján történő elhelyezkedése feltételezhető, ahogy ezt a rekonstrukció is mutatja. Vagyis az elméleti lehetősége annak is fennáll, hogy a sírt a kápolna építése után valamekkora idő elteltével ásták csak meg. Sőt, a két említett falmaradvány is tovább növeli a lehetőségek számát.

A kápolnával összekapcsolt személyek temetésére vonatkozóan csak harmadik királyunk esetében rendelkezünk írott forrásadatokkal. A ménfői csatát követően bekövetkezett erőszakos halála – „fejével fizetett”, „kegyetlenül meggyilkolták” – több helyütt is lejegyzésre került a későbbiekben. Ez csontozatán is nyomot hagyott volna, ilyenek azonban nem voltak megfigyelhetők a vázon. Csontjainak anatómiai rendje pedig azzal a tudósítással sem áll feltétlenül összhangban, hogy Aba Sámuelt először nem Abasáron temették el, hanem csak „néhány évvel” később szállították testét az általa alapított monostorba. Amennyiben pedig erre az 1080-as években került csak sor, úgy a válasz még inkább negatív. Arról sem tudósítanak a források, hogy hány éves volt 1044-ben bekövetkezett halálakor, s mivel Szent Istvánhoz fűződő viszonya – sógora vagy unokaöccse – sem egyértelmű, ezért nehéz következtetni korára.

Amit az elhunytról csontváza alapján eddig megállapíthattunk, az nem feleltethető meg annak a képnek, amit az írott források ránk hagyományoztak Aba Sámuelről. A kápolna azonban ettől függetlenül természetesen lehetett harmadik királyunk sírjának a helye, ha nem is abban az időben, mikor az általunk vizsgált személyt oda eltemették. A természettudományos kormeghatározás ismeretében próbálkozhatunk majd meg annak meghatározásával, hogy ez utóbbira hozzávetőlegesen mikor került sor. S vajon az elhunyt, és temetésének időpontja milyen viszonyban lehet Aba Sámuel személyével és temetésével? Ezek megválaszolási kísérlete mellett a további vizsgálatok – kiegészülve a kápolna és környezetének további régészeti kutatásával – közvetve a monostor építéstörténetéhez is adatokkal szolgálhatnak majd. 

Egyetlen sír is mennyi kérdést és lehetőséget vetett fel, és hasonlóképp kell majd elvégezni a vizsgálatot a teljes temető esetében. Ahogy megszületnek az eredmények, azokról is beszámolunk majd.