Honfoglalás és kora Árpád-kori ékszereink VI.
Sorozatunkban a gyűrűk után a korszak jellegzetes karperectípusait bemutató részek következnek.
Pántkaperecek
Valószínűleg már a Kárpátok közé költöző csoportoknál is megtalálhatók voltak a pántkarperecek. Ezüst és réz alapú ötvözetből, egyenletes vagy végeiken kiszélesedő formában ismerjük ezeket. Többségük díszítetlenek volt, ritkán azonban a pántokon nemesfém bevonat mellett a korszak legjobb minőségű ötvöstárgyairól ismert növényi minták is felbukkannak. Döntően azonban a díszített változatokra a vonalas – a gyűrűk kapcsán már említett hullámvonal és farkasfogminta itt is megfigyelhető – vagy a pontkörös díszítés, ritkábban a bordázott kialakítás volt jellemző (1. kép 3–5, 2. kép 1).
A karperecek végein néha egymással szemben egy-egy kisebb lyuk is megfigyelhető volt. Ennek a jelenségnek a magyarázataként felvetődött, hogy a végeket valamilyen zsinórral összehúzták, ami nem zárható ki, a jelenségnek más oka is lehetett. Nők és férfiak egyaránt viselték ezeket, de gyermekek mellett is megfigyelték már, méretükre igazítva, mint azt a 3. számú fotón látható összenyomott, egymásra hajló végű karperec is mutatja. A csukló mellett az alkarok középrészének megfelelő helyzetben is megtalálták ezeket a sírokban. Ezzel kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy vajon ez a viseleti helyzetet tükrözi-e, avagy a halott öltöztetésének gyakorlatát. Ahogy már említettem, az ezüst változatok használata a korai évektől megfigyelhető lehetett, időben előre haladva anyaguk mindinkább réz alapú ötvözetre módosult, s ugyancsak a későbbi darabokra volt főként jellemző a pánt vonalas vagy pontkörös díszítése.
Veretrátétes pántkarperecek
A pánton elhelyezkedő minták mellett – ritkábban azokkal együtt – a karperecek díszítésére különálló, szegecselt vagy forrasztott veretrátéteket is alkalmaztak (2. kép 2–3). Ezek gyakorta készültek foglalattal, amelyek többségében kék vagy mára sötét színűre módosult üvegbetét volt. Felerősítésre – ahogy az 5. ábrán is látható – elsősorban a rátét hossztengelyében elhelyezkedő 2 db szegecs szolgált, de mint az a 3. számú fotón megfigyelhető, voltak olyan esetek is, amikor több szegeccsel oldották meg az illesztést. Az ilyen karpereceket tartalmazó, hitelesen feltárt sírok mindegyikében nő vagy fiatal leány nyugodott, így ezeket jelen ismereteink szerint csak ők viselték a X. század folyamán. Egyszerűbb formaként megfigyelhető volt, hogy a karperec végein domborítást vagy valamilyen mintát alakítottak ki, mintegy imitálva a veretrátéteket, erre a 4. ábra ad példát.
Pödrött végű pántkarperecek
Ezüst vagy réz alapú ötvözetből készültek ezek is, mint a harmadik kép első fotója mutatja egyenletes szélességben, vagy mint ugyanezen kép 2–3. ábráján látható, elkeskenyedő végekkel. Pántjukon változatos díszítések találhatók: jellemzőek a kerek és vonalas minták, utóbbi apró poncolt vagy sűrű cikk-cakkból álló vonalakon keresztül is megjelenhetett. Néhány esetben növényi minta is felbukkan. A harmadik kép 2–4. fotóján látható ezekből válogatás. A döntően nők által használt ékszerek a X. század eső felében már forgalomban lehettek, a díszített változatok talán itt is később jelentek csak meg, s még a XI. században is viselték a típust.