Az A mongolok titkos története a mongol irodalom világszerte legismertebb műve, amely a világhódító Dzsingisz kán életútját meséli el.  A magyar fordítás a máig a világ egyik legjelentősebb altajistájának tartott Ligeti Lajosnak a mesterműve, aki kínai írásjegyegyekből rekonstruálta az eredeti mongol szöveget.

Habár a mű szigorúan véve egy történelmi krónika, joggal tekinthetjük teljes értékű irodalmi alkotásnak is. Sőt a szövegben mintegy tucatnyi műfaj megjelenik, éppúgy tartalmaz feszesre szabott novellaszerű kerek történeteket, mint ahogy különböző verses műfajokat, hősénekrészleteket, közmondásokat vagy száraz szabályzatokat, családfákat és más egyebeket. A mű szerzője és eredeti címe ismeretlen, bár nem feltétlenül biztos, hogy volt egyáltalán címe, ahogy az sem biztos, hogy egyetlen alkotó műve. 

A műnek eredeti ujgurbetűs, klasszikus mongol nyelvű változata nem maradt fenn. A fennmaradt példányok egy a kínai császári fordítóiskolák számára a XIV. század végén készült változat másolatai. Ebben a variánsban a mongol szöveg kínai írásjegyekkel fonetikusan leírt változata szerepel, amelyben az egyes mongol szavakhoz a sorok között kínai értelmezést fűztek, illetve minden szakaszt a végén egy összefoglaló rövid kínai fordítással láttak el. A krónika ezen kínai variánsa úgy maradt fenn, hogy bemásolták a kínai császári gyűjteménybe, a 22877 könyvet tartalmazó Jung-lo ta-tienbe, amelyből két példány készült a XV. század elejére, és később mindkettő tűzvészben pusztult el. A kínai írástudók azonban a második példány 1900-as pekingi megsemmisülése előtt egyes könyveiről, többek között A mongolok titkos történetéről is, másolatokat készítettek. A Titkos történet egyes részei egyébként – néha szó szerint – átkerültek későbbi mongol krónikákba is.

Az átmásolt krónikát általában 12 könyvre osztották, ami valójában tíz könyvet és két pótkönyvet jelent. Az eredeti mű keletkezésének pontos időpontja ismeretlen, a kolofon csak annyi útbaigazítást ad, hogy a Patkány évében készült. A nemzetközi szakirodalom leginkább az 1240-et tekinti a krónika születése időpontjának, Mongóliában is ezt az évszámot tekintik mérvadónak. Ligeti felvetése szerint a pótkönyvek nagy valószínűséggel a Toluj-ág első képviselőjének trónra lépése körüli időszakból származnak. Ennélfogva vélekedése szerint, ha a kolofon az egész műre vonatkozik, a Patkány éve 1252-t jelöl, ha csak – ami talán valószínűbb – az ősi változat lezárása, akkor 1228-t, annak a kurultájnak az évét, amikor Ögödejt nagykánná választották. 

A mongolok titkos története egy teljes kínai-mongol vegyes kéziratát Európa számára 1872-ben az udvari könyvtárból a pekingi orosz vallási misszió vezetője, Palladius archimandrita szerezte meg. 1878-ban a kéziratot átadta a Pekingbe érkező Pozdnyejevnek, aki azt Szentpétervárra vitte, és átadta az ottani egyetem könyvtárának, ahol azóta is őrzik. A kézirat feldolgozását, helyzeti előnyüknél fogva, az orosz tudósok kezdték el. Legelőször az 1920-as években a kézirat fordításán Borisz Ivanovics Pankratov kezdett el dolgozni. Ő közvetlenül mongolból fordított, ezért először helyre kellett állítania a mongol szöveget a kínai írásjegyekből, kéziratainak nagy része azonban elveszett, és nem a teljes fordítása jelent meg nyomtatásban. Az első teljes nyugati fordítást Erich Haenisch jelentette meg 1937-ben Lipcsében, ami után nem sokkal 1941-ben Szergej Alekszandrovics Kozin adta ki az első teljes orosz fordítást, amely munkájának címében szerepeltette az 1240-ből származó mongol krónika kitételt is.  

A magyar fordítás a máig a világ egyik legjelentősebb altajistájának tartott Ligeti Lajosnak a mesterműve, aki a kínai írásjegyegyekből rekonstruálta a mongol szöveget, amelyet szintén publikált. A verses részeket Ligeti nyersfordítása alapján Képes Géza ültette át magyarra. Ligeti Lajos munkája volt az első az újkori szövegkiadások között, mely az egykori hangzás helyreállítása tekintetében is megbízható. Ligeti fordításának nemcsak a magyar olvasókra volt hatása, hanem hozzájárult az angol fordítás sikeréhez is. A krónika elsőnek publikált angol fordítását elkészítő, ausztrál Igor de Rachewiltz nyíltan elismerte, hogy a nehezebb részeknél Ligeti magyar szövegét hívta segítségül, mégpedig úgy, hogy a szöveget emigránsokkal lefordíttatta magának.

Ligeti Lajos értékelése szerint „A mongolok titkos története hallatlanul izgalmas olvasmány, mert leplezetlenül feltárja, szándéka ellenére, mint indult el világhódító útjára a jelentéktelen kis mongol törzsfőnöknek, Jiszügejnek a fia, Temüdzsin, mint lett Temüdzsinből Dzsingisz kán, és milyen szerény kezdetekből sarjadt ki a hatalmas mongol világbirodalom.”

A mű történelmi és irodalmi értékeit jól jellemzi, hogy számtalan nyelvre: magyarra, németre, oroszra, franciára, angolra, japánra, törökre, csehre, kínaira, modern mongolra, lengyelre, bolgárra, koreaiara lefordították.