A Horthy-korszak politikai, diplomáciai és társadalmi történetének kevésbé ismert összefüggései, a korszak meghatározó személyiségei, valamint a történelmi események máig vitatott értelmezései álltak a Magyarságkutató Intézet október 13-i tudományos konferenciájának középpontjában. A tavasszal megkezdett konferenciasorozat második rendezvényén neves történészek mutatták be kutatásaik eredményeit, számos esetben új forrásokkal és megközelítésekkel árnyalva a két világháború közötti Magyarországról kialakult képet.

Kiemelkedő érdeklődés mellett rendezték meg 2026. október 13-án a Magyarságkutató Intézetben „A Horthy-korszak történetének szintézise II.” című tudományos konferenciát. A márciusi első tanácskozás folytatásaként megvalósult rendezvényen a történészek a korszak politikai berendezkedésétől és választási rendszerétől a kisebbségpolitikai kérdéseken át a nemzetközi diplomácia és a területi revízió összefüggéseiig számos témát vizsgáltak.

A konferenciát M. Lezsák Gabriella, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója nyitotta meg, aki köszönetet mondott Prof. Dr. Gulyás Lászlónak a konferenciasorozat megszervezéséért, az előadóknak pedig azért, hogy kutatásaikkal hozzájárultak a Horthy-korszak alaposabb megismeréséhez. Megnyitójában hangsúlyozta, hogy a Horthy-korszak története napjaink számára is fontos tanulságokat hordoz. A trianoni békediktátum után az ország újjászervezése, a gazdaság talpra állítása és a nemzeti identitás megerősítése mellett meghatározó jelentőségű volt, hogy a társadalom széles rétegei célt és feladatot találhattak az ország felemelkedéséért végzett munkában. A főigazgató kiemelte a kultúra, a tudomány és az oktatás nemzetmegtartó szerepét, felidézve Klebelsberg Kuno gondolatát, miszerint nem a kard, hanem a kultúra képes megtartani az országot.

Revízió, nemzetiségek és politikai konszolidáció a Horthy-korszakban

Prof. Dr. Popély Gyula, a Károli Gáspár Református Egyetem professor emeritusa a felvidéki magyar politikusok 1930-as évekbeli revíziós elképzeléseit, különösen az 1938-as eseményeket elemezte. Részletesen bemutatta, miként reagáltak a csehszlovákiai magyar politikai vezetők a müncheni egyezményt követő változásokra. Felidézte az Egyesült Magyar Párt szerepét, az 1938. október 7-én megalakult Magyar Nemzeti Tanács tevékenységét, valamint Esterházy János és Jaross Andor fellépését. Kiemelte, hogy a magyar politikusok a területi követelések mellett a szlovák–magyar együttélés és megbékélés lehetőségét is hangsúlyozták. A komáromi tárgyalások azonban október 13-án eredménytelenül zárultak, ami komoly csalódást okozott a felvidéki magyarságnak. Az előadás külön érdekessége volt a korabeli sajtó és rádióbeszédek bemutatása, amelyek jól érzékeltették a korszak reményeit és politikai feszültségeit.

Prof. Dr. Szávai Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora az 1930-as évek névmagyarosítási hullámának nemzetközi következményeit vizsgálta. Rámutatott, hogy a magyarországi német kisebbség helyzete és a névmagyarosítás kérdése jelentős feszültséget okozott Magyarország és a Német Birodalom kapcsolatában. Magyar részről az integráció és a nemzeti identitás erősítésének szándéka, német részről viszont a kisebbség etnikai önazonosságának megőrzésére irányuló törekvések kerültek egymással szembe. Az előadó a Magyar Tudományos Akadémia levéltári anyagain alapuló saját kutatásának eredményeit is ismertette, bemutatva a névváltoztatási kérelmek szakmai elbírálását. Előadásából az is kiderült, hogy a kisebbségpolitikai viták összefonódtak a gazdasági érdekekkel és a német befolyás fokozatos erősödésével.

Dr. Anka László, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár munkatársa Apponyi Albert és a legitimizmus kapcsolatát elemezte. Bemutatta, hogyan alakult Apponyi politikai szerepe a Monarchia összeomlását követően, és milyen viszony fűzte IV. Károly visszatérési kísérleteihez. Kiemelte, hogy a királykérdés nem csupán belpolitikai konfliktus volt: a Habsburg-restauráció lehetősége az utódállamok és a nagyhatalmak részéről is komoly ellenállást váltott ki. Az előadó eddig publikálatlan levelezésekre is támaszkodva mutatta be Apponyi későbbi politikai kiábrándulását, valamint a Habsburg-családhoz fűződő kapcsolatának kevésbé ismert részleteit. Apponyi többek között fontos szerepet vállalt a száműzetésben élő Zita királyné és gyermekei támogatásában, továbbá Habsburg Ottó magyar nyelvi és történelmi nevelésének elősegítésében.

Dr. Nánay Mihály, a Rubicon Intézet és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem történésze az 1922-es nemzetgyűlési választás jelentőségét értékelte új megközelítésben. Álláspontja szerint ez a választás tekinthető a Horthy-korszak politikai berendezkedését meghatározó egyik legfontosabb fordulópontnak, hiszen ekkor szilárdult meg Bethlen István hatalmi rendszere. Részletesen ismertette a választójogi szabályozás körüli politikai küzdelmeket, a választójog szűkítését és a nyílt szavazás szerepét. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az Egységes Párt győzelmét nem lehet kizárólag a választási rendszer sajátosságaival magyarázni, mivel a kormánypárt mögött jelentős társadalmi támogatottság állt. Értékelése szerint a korszak parlamentarizmusának megítélésekor a választási korlátozások mellett a politikai stabilitást és a korabeli európai viszonyokat is figyelembe kell venni.

Prof. Dr. Horváth Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora a Rákosi- és Szálasi-perek jogtörténeti hátterét ismertette. Előadásában bemutatta az 1921. évi III. törvénycikk, az úgynevezett rendtörvény jelentőségét, valamint a politikai szélsőségekkel szembeni korabeli büntetőjogi fellépést. Külön figyelmet szentelt Rákosi Mátyás büntetőeljárásainak, amelyek során a különböző időpontokban hozott ítéletek és az összbüntetésbe foglalás jogi kérdései is meghatározó szerepet játszottak. Szálasi Ferenc esetében felidézte, hogy a későbbi nyilas vezető ellen már az 1930-as években több büntetőeljárás indult, és hároméves fegyházbüntetésre is ítélték. Az előadó a két politikai szélsőség képviselőinek történetén keresztül a korabeli államrend védelmének jogi eszközeit és azok történeti megítélését vizsgálta.

Mohács emlékezete és a külpolitikai mozgástér kérdései

A konferencia következő szekciójában a Horthy-korszak történeti megítélése, valamint Magyarország nemzetközi kapcsolatrendszere került előtérbe.

Dr. habil. Illik Péter, a Magyarságkutató Intézet kutatója Horthy Miklós 1926-os mohácsi emlékbeszédének értelmezését vizsgálta. Az előadás aktualitását a mohácsi csata ötszázadik évfordulója adta. A történész a négyszázadik évfordulón elhangzott kormányzói beszédet a korábbi történeti hagyományokkal és a mai történettudomány eredményeivel vetette össze. Rámutatott, hogy Horthy Mohács-értelmezése három alapvető gondolatra épült: a nemzeti tragédiára, a hősiességre és az összefogás szükségességére. Az előadó szerint ez a történelmi értelmezés nem pusztán veszteségtudatot közvetített, hanem pozitív erkölcsi üzenetet is hordozott, hangsúlyozva a közös felelősségvállalást és a nemzeti egység fontosságát. Az előadás arra is rámutatott, hogy a történelmi események emlékezete koronként változik, ezért a különböző értelmezéseket nem feltétlenül egymást kizáró magyarázatokként érdemes kezelni.

Dr. Olasz Lajos, a Szegedi Tudományegyetem történésze Horthy Miklós külpolitikai tevékenységének 1936-os fordulatát mutatta be. Kiemelte, hogy a kormányzó korábban viszonylag ritkán avatkozott közvetlenül a külpolitikai döntésekbe, az 1930-as évek közepétől azonban egyre aktívabb szerepet vállalt a nemzetközi kapcsolatok alakításában. z előadó részletesen ismertette Horthy 1936-os olaszországi és ausztriai látogatásait, valamint az ezekhez kapcsolódó diplomáciai kezdeményezéseket, amelyek a magyar–német kapcsolatok alakulása szempontjából is jelentőséggel bírtak. Rámutatott, hogy a kormányzó több esetben a magyar diplomácia óvatosabb álláspontjánál határozottabban képviselte elképzeléseit. Külön hangsúlyozta Horthy 1938. augusztusi németországi látogatását, amelyen a kormányzó elutasította Hitlernek azt a törekvését, hogy Magyarország katonai támadással vegyen részt Csehszlovákia felbomlasztásának előkészítésében.

Prof. Dr. Gulyás László, a Szegedi Tudományegyetem kutatója a Horthy–Hitler-kapcsolat egyik legfontosabb állomását, az 1938-as kieli találkozót elemezte. Előadásában hangsúlyozta, hogy a magyar–német kapcsolatok korántsem voltak konfliktusmentesek: a gazdasági elszámolások, a magyarországi német kisebbség helyzete és a magyar területi revíziós igények egyaránt komoly viták forrásai voltak. Részletesen bemutatta, hogy az 1938 augusztusában zajló tárgyalásokon a német vezetés különböző politikai és katonai eszközökkel igyekezett rávenni Magyarországot a Csehszlovákia elleni fellépésre. A magyar delegáció azonban elutasította a háborús részvételt. A történész a tárgyalások dokumentumainak és résztvevőinek visszaemlékezései alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy a két ország viszonyát nem lehet egyszerű, minden kérdésben egyetértő szövetségként értelmezni.

Dr. Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának történésze Magyarország közép-európai együttműködési lehetőségeit vizsgálta a második világháború éveiben. Előadásában bemutatta, hogyan próbált a magyar külpolitika a német nagyhatalmi befolyás erősödése mellett önálló kapcsolatokat kialakítani a térség államaival. Külön kitért a magyar–lengyel együttműködés kevésbé ismert katonai és diplomáciai vonatkozásaira, a lengyel menekültek támogatására, valamint az 1943-ban kibontakozó ukrán kapcsolatokra. Felidézte, hogy 1943 decemberében titkos ukrán küldöttség érkezett Budapestre, amelynek tárgyalásai nyomán meg nem támadásra irányuló megállapodás született. Szólt a varsói felkelés idején tanúsított magyar katonai segítségnyújtásról is. Összegzésében rámutatott, hogy Magyarország 1942–1943 folyamán egy összetett diplomáciai kapcsolatrendszer kialakításával igyekezett megőrizni mozgásterét, ezeket a törekvéseket azonban a háború alakulása végül meghiúsította.

Erdély visszatérése és az etnikai viszonyok átalakulása

Dr. Köő Artúr, a Magyarságkutató Intézet történésze egy különösen érzékeny, máig vitatott történelmi eseményt, az 1940-es bánffyhunyadi Munteanu-ügyet dolgozta fel. Aurel Munteanu ortodox lelkész halála a román történeti emlékezetben az észak-erdélyi magyar bevonuláshoz kapcsolódó erőszakos cselekmények egyik jelképes eseményévé vált. Az előadó a korabeli körülmények, a rendelkezésre álló források és az egymásnak ellentmondó beszámolók alapján vizsgálta az esetet, rámutatva arra, hogy a történtek pontos rekonstruálása máig számos kérdést vet fel. Rámutatott, hogy Munteanu alakja a román történelmi emlékezetben szimbolikus jelentőséget kapott, miközben a történeti tények és a később kialakult emlékezetpolitikai értelmezések nem minden esetben választhatók el egyértelműen egymástól. A történész a magyar–román párbeszéd és a történelmi kérdések árnyalt feldolgozásának fontosságára is felhívta a figyelmet.

Dr. habil. Kókai Sándor, a Nyíregyházi Egyetem kutatója Erdély, a Partium és a Bánság etnikai viszonyainak 1910 és 1941 közötti változásait elemezte. Előadásában hangsúlyozta, hogy a történeti Erdély és a trianoni békediktátummal Romániához került teljes terület nem azonos, ezért a demográfiai folyamatok értelmezésekor a Partium és a Bánság adatait is figyelembe kell venni. A népszámlálási statisztikák összevetésével bemutatta a térség etnikai összetételének átalakulását, különös tekintettel a városok népességi változásaira. Kiemelte, hogy az 1940-es második bécsi döntést követően Észak-Erdélyben a magyar lakosság aránya 53,6 százalékot tett ki, miközben Dél-Erdélyben jelentős román többség maradt. Az előadó az 1910-es, 1930-as és 1941-es népszámlálások adatai alapján arra is rámutatott, hogy a két világháború között számos erdélyi város etnikai összetétele jelentősen megváltozott.

Újabb nézőpontok a Horthy-korszak történetének megértéséhez

A konferencia előadásai jól érzékeltették, hogy a Horthy-korszak történetének feldolgozása továbbra is számos kutatási lehetőséget kínál. A politikai döntések mögötti személyes motivációk, az államközi kapcsolatok bonyolult összefüggései, a nemzetiségi kérdések és a történelmi események utólagos megítélése egyaránt hozzájárulnak a korszak árnyaltabb megértéséhez.

A márciusban megkezdett konferenciasorozat második rendezvénye így nemcsak a korábbi tanácskozás témáit bővítette, hanem újabb kutatási eredményekkel és forrásokkal is gazdagította a két világháború közötti magyar történelemről folytatott tudományos párbeszédet.

Könyvbemutatóval zárult a konferencia

A tudományos tanácskozás zárásaként a Magyarságkutató Intézet két új kiadványát mutatták be, amelyek „A trianoni békediktátum története (hét) tizennégy kötetben” című sorozat részeként jelentek meg. A Gulyás László szerkesztésében készült VII/1. kötet a magyar katonákkal, míg a VII/2. kötet a külföldi katonákkal foglalkozik, újabb szempontokkal gazdagítva az első világháború és a trianoni békediktátum történetének feldolgozását. A könyvbemutatón Dr. habil. Illik Péter, a Magyarságkutató Intézet kutatója beszélgetett a sorozat szerkesztőjével és a kötetek szerzőivel. A két új kiadvány további adalékokkal gazdagítja az első világháborút követő időszak, a történelmi Magyarország felbomlása és a trianoni békediktátum következményeinek tudományos feldolgozását.