Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke Dr. Pomozi Péternek, intézetünk Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontja igazgatójának „a magyar nyelv és kultúra megmaradása, illetve továbbadása érdekében végzett több évtizedes, magas színvonalú tudományos kutatói, oktatói és tankönyvírói munkája elismeréseként” a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes augusztus 18-án a Hagyományok Házában adta át.

Az ebben az évben hatvanadik születésnapját ünneplő Dr. Pomozi Péter 1988 óta tanít az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, jelenleg a Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet Finnugor Tanszékének egyetemi docense. Emellett volt az észtországi Tartui Egyetem magyar lektora (1993–1998), és kezdeményezte a graggeri hungarológiai koncepció szerinti magyar nyelv és kultúra szak megalapítását is, erre 1994-ben került sor. A Berzsenyi Dániel Főiskola tanára (1998–2004), valamint gimnáziumi tanárként is tevékenykedett. 2019 óta a Magyarságkutató Intézet Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatója.

Számos kiadvány, köztük gimnáziumi tankönyv és munkafüzet írója és szerkesztője. Legfontosabb oktatási és kutatási területei a nyelvtörténet, folklórlingvisztika, nyelvpolitika, nyelvi tervezés, nyelvjárástan, valamint a magyar mint idegen és környezeti nyelv. Tudományos munkásságán túl jelentős a teljes Kárpát-medencére kiterjedő tudománynépszerűsítő tevékenysége is. Azon tudósok közé tartozik, akik nem az internet kirakatában, hanem Székelyföldön, Felvidéken, Kárpátalján és Délvidéken keresik fel a magyar közösségeket. A tanárképző előadásokon, tudományos konferenciákon vagy akár a legkisebb bánsági falu kulturális rendezvényén arra hívja fel a figyelmet, hogy őrizzük meg anyanyelvünk kincseit, próbáljuk a tudatos nyelvhasználat részévé tenni azt a hihetetlen gazdagságot, amelyet a nyelvjárás íze, hangulata jelent számunkra, s ezáltal közösségünk számára is. 

Előadásaiban rávilágít az egyes országokban alakuló nyelvtervezési és státustervezési folyamatokra, az esetleges asszimiláció elkerülhetetlen következményeire, s hogy mindez hogyan érinti az őshonos nemzeti kisebbségek jogait, kilátásait, túlélési esélyeit, s milyen nyelvi konfliktusok alakulnak ki e státustervezési folyamat során. Hangsúlyozza az iskolaválasztás fontosságát azokon a területeken, ahol az anyanyelv ma már sajnos választás kérdése. Rendületlenül hiszi, hogy „nem a fogyás okozza a nyelv elnémulását, hanem az elnémulás a nemzet fogyását.”

Nevéhez fűződik a Magyar nyelvű otthon című nyelvpresztízs-sorozat (Magyarország [2017], Vajdaság [2017], Székelyföld [2017], Felvidék [2019], Kárpátalja [2023]). Az Anyanyelvápolók Szövetsége gondozásában eddig öt kötetben megjelenő tudományos ismeretterjesztő kiadvány célja, hogy sok képpel ellátott, közérthető olvasmányokon, érdekes történeteken keresztül mutassa be egy-egy régió, terület kulturális, történeti, nyelvi érdekességeit. 

A Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpont igazgatójaként több kötet szerzője és szerkesztője: Palóc olvasókönyv. Nyelvi és irodalmi kalandozások (2019); A magyar nyelv a Kárpát-medencében Trianon előtt és után. Nyelv- és oktatáspolitikai tanulmányok (2021); Keleti palóc betyármesék és hiedelemmondák. Máté László gyűjtései (2021); Magyar nyelvjárások napja 2020: Örökség és jövőkép (2021); Magyarságtudományi tárgyak az új NAT-ban és a KET-ben (2023). Ezenkívül még más MKI-s történeti, őstörténeti kötetekben is publikált tanulmányokat.

Több észtországi és hazai folyóirat szerkesztői kollégiumának, 2019 óta pedig a Magyarságkutató Intézet szerkesztőbizottságának is tagja.

1999 óta rendszeresen publikál a Magyar Nemzetben, 2018 óta pedig a vajdasági Magyar Szó Kilátó mellékletében is. Az itt megjelent írásaiban keserédes, hársillatú családtörténeteken keresztül, gyermekkora emlékei, kirándulások, véletlen találkozások, vonaton elcsípett történetek közt „csalinkázva” világít rá arra, hogy nyelvészként, tanárként, íróként is rengeteget lehet tenni a világ nyelvi-kulturális sokszínűségének, valamint a hagyományos európai értékeknek a megőrzéséért. Saját bevallása szerint szerencsés, mert palóc nagypapája és dédnagymamája is mondott az eresz alatt régi történeteket. „Ennél jobban csak azt szerettem, mikor méhecskés délutánokon nagyapám hársfája alá gyűltünk unokatestvéreimmel. Nagyapám mesélt a legeslegszebben.” 

A magas állami elismeréshez szívből gratulálunk, munkájához erőt, egészséget és további szakmai sikereket kívánunk.