Az Arisztokrata nők mint anyák és nagyasszonyok a XVIII. században című konferencia második napján Kápolnás Olivér, a Magyarságkutató Intézet kutatója a kelet-ázsiai történelem egy különleges fejezetét mutatta be. Előadásában azt vizsgálta, milyen szerepet játszhatott egy erős jellemű, a forrásokban kedvezőtlenül ábrázolt mostohaanya egy későbbi birodalomalapító életútjának alakulásában.

Az előadás középpontjában Nurhacsi (1559–1626), a mandzsu állam megalapozója állt. A történeti források szerint gyermekkorát alapvetően meghatározta édesanyjának korai halála, valamint mostohaanyjának vele szemben tanúsított ellenséges magatartása. A családi örökségből való kiszorítása és apjának a mostoha befolyása alatt meghozott döntései következtében Nurhacsi rendkívül szerény körülmények között kezdte meg önálló életét.

Kápolnás Olivér hangsúlyozta, hogy a nyugati és a magyar néphagyományból egyaránt ismert „gonosz mostoha” alakja ebben az esetben nem pusztán irodalmi motívumként jelenik meg. Bár a mandzsu nyelvben a mostohát jelölő kifejezés önmagában nem hordoz negatív jelentést, a fennmaradt történeti leírás egy olyan asszony képét rajzolja meg, aki meghatározó módon befolyásolta Nurhacsi sorsát. A mostohára vonatkozó részletek mindössze egyetlen mandzsu történeti forrásban maradtak fenn, ami különösen értékessé teszi ezt a beszámolót.

Az előadás a 16. századi Mandzsúria társadalmi viszonyait is bemutatta. A térségben ekkor nem létezett egységes központi államhatalom: egymással versengő klánok, vadászó és állattartó közösségek éltek, amelyekben a katonai rátermettség, a családi összefogás és a személyes tekintély jelentette a felemelkedés alapját. Ebben az alapvetően patriarchális társadalomban a nők elsősorban a családon belül töltöttek be meghatározó szerepet, özvegyként vagy a családi döntések befolyásolásával azonban a politikai folyamatokra is jelentős hatást gyakorolhattak.

A kutató szerint Nurhacsi későbbi sikereihez éppen azok a nehézségek is hozzájárulhattak, amelyeket mostohaanyjának magatartása idézett elő. Kisemmizése miatt fiatalon önálló életet kellett kezdenie, és saját erejére támaszkodva kellett megteremtenie boldogulásának feltételeit. Amikor apja később felajánlotta számára az elmaradt örökséget, Nurhacsi büszkeségből visszautasította azt. A kényszerű önállóság, a megszerzett tapasztalatok és a rendkívüli kitartás együttesen járulhattak hozzá annak a személyiségnek a kialakulásához, amely később képessé tette a mandzsu állam alapjainak megteremtésére.

Az előadás arra is felhívta a figyelmet, hogy a történelem alakításában a nők szerepe sokszor közvetett módon válik láthatóvá. Egy családon belüli konfliktus vagy meghatározó személyes kapcsolat hosszú távon akár nagy horderejű történelmi folyamatokat is elindíthat. Nurhacsi mostohaanyjának története jól példázza, hogy a háttérben maradó szereplők döntései és cselekedetei is messzemenő következményekkel járhatnak.

Kápolnás Olivér előadása újabb példáját adta annak, hogy a Magyarságkutató Intézet konferenciái a magyar történelem mellett olyan egyetemes történeti jelenségeket és távoli párhuzamokat is bemutatnak, amelyek hozzájárulhatnak a magyar őstörténet tágabb eurázsiai összefüggéseinek megértéséhez. A különleges történeti eset egyszerre világított rá a családtörténet, a társadalomtörténet és a politikai fejlődés összefonódására, valamint arra, hogy a női szerepek jelentősége a világ különböző kultúráiban jóval árnyaltabb volt annál, mint amit a hagyományos történeti elbeszélések gyakran sugallnak.