Az inasléttől az Ásító inasig Ma kezdődik a Munkácsy 180 emlékév

A XIX. századi magyar festészet óriása 1844. február 20-án látta meg a napvilágot Lieb Mihály Leóként Munkácson. Édesapja, a bajor származású Lieb Mihály, a városban működő sóvámház alkalmazottja, már előnévként használta a Munkácsy nevet, amelyet később fia, Mihály törvényesen is felvett. Ezzel a névvel vált világhírűvé.

Munkács, a Latorca-parti város neve összeforrt a magyar történelemmel. A monda szerint Álmos vezér építtette a várat, amely számos híres magyar emlékét őrzi büszkén. Ma megkoszorúzhatjuk az impozáns várban a várvédő Zrínyi Ilona és kisfia szobrát, megcsodálhatjuk a rövid ideig itt raboskodó Kazinczy emléktárgyait, Petőfi Sándor mellszobra köszönti a várudvarban a látogatókat annak emlékéül, hogy egykor ő is letekintett innen a várdomb szőlőire. 

A legismertebb mind közül a turulszobor a munkácsi vár bástyáján, amely a legutolsó időkig a város őrzője volt, s ha megkérdeznénk, minden munkácsi tudná, hogy a monda szerint egykoron Rákóczi fejedelem elejtette kardját a labancokkal vívott csatában, s a segítségére siető turul vitt neki másikat. Ezért ábrázolják karddal a karmai között a madarat. 

Ilyen gazdag múltú várost tudhatott sajátjának az asztalos inasból festőfejedelemmé vált Munkácsy Mihály.

Korán árvaságra jutott. Alig volt hétéves, mikor négy testvérétől elválasztva anyai rokonokhoz került. A békéscsabai Reök családnál nevelkedett kis ideig, míg anyai nagybátyja oda nem adta három évre asztalosinasnak. Így indult a szegény vándorlegény mesebeli útjára, bejárta a fél világot, vándorfestő lett. Mecénásokat és kiváló festőtanárokat sodort útjába az élet, akik felismerték tehetségét, míg végül eljutott a párizsi fényűzés világába, ahol hetente fogadásokat adott palotájában a párizsi művészvilág jeles képviselőinek.

Az igazi sikert az Ásító inas hozza meg számára, amelyet 1868-ban festett, s amelyhez korábbi mesterségének világa szolgált ihletésül. Legnagyobb alkotásai között van néhány olyan is, amely saját életéből, emlékeiből, gyökereiből fakad. Az utókor feljegyezte például, hogy az Országház számára készített Honfoglalás című festményéhez felhasználta a Lehoczky Tivadartól 1891 nyarán, a szolyvai ősmagyar sírban lelt lovas vitéz felszereléséről kapott rajzokat és adatokat is.

munkacsy_2

Munkács sem feledte híres szülöttét. 1880. november 4-én a város képviselőtestülete a művészt a város díszpolgárává választotta.

Híres festőként és már magyar nemesként 1882-ben egy népes társasággal hazalátogatott. A háromnapos ünneplés egyik legmeghatóbb pillanata volt, amikor a művész jelenlétében a város Munkácsy Mihály szülőházán elhelyezett emléktábla leleplezésével adózott híres szülöttének.

Az emléktáblán Szász Károly költő sorai voltak olvashatók:

„E házban született 1844. február 20-án

Munkácsy Mihály

Honszervező Árpád e helyütt pihené ki nagy útját,

Sas szeme itt villant őse hazája felé.

Itt született Munkácsy Mihály, innen kelt útra,

S új eszményi hazát hódíta láng ecsete.

1882. március 3.”

A világhírű festőművész 1900. május elsején halt meg. Lelki üdvéért a munkácsi római katolikus templomban is tartottak szentmisét, földi maradványait a budapesti Fiumei úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Temetésén József főherceg és felesége, Auguszta főhercegasszony mellett, bárók, grófok, nagyúri méltóságok, a magyar országgyűlés képviselőháza küldöttségének tagjai jelentek meg. 

A hatalmas babérokból és pálmákból font gyönyörű koszorút József főherceg az alábbi szavakkal helyezte el a síremléken:

"Hazánk nagy fiának, a lángésznek, a nagy alkotónak, hálás megemlékezésül!"

Munkacsy_3

1969-ben Munkácson, az időközben lebontott szülői ház és az elveszett emléktábla helyére (Béke utca 15.) ukrán nyelvű emléktábla került: „Ezen a helyen állt az a ház, amelyben 1844. február 20-án született Munkácsy Mihály, az ismert magyar realista festő”. Ma az épületben képzőművészeti iskola működik. A falakon belül egy Munkácsy-emlékmű gipszöntvénye látható.

A főutca katolikus templom felőli bejáratánál, a valamikori országzászló helyén, a művész születésének 150. évfordulójára, 1994-ben állították fel mellszobrát. Néhány évtized múlva aztán eltávolították, hogy a nagy tér közepén helyet biztosítsanak Szent Márton lovasszobrának. A bronzból, gránitból és andezitből készült Munkácsy-mellszobor pedig átkerült a helyi művészeti iskola bejáratához, amely mind a mai napig a festőfejedelem nevét viseli.

A ma kezdődő Munkácsy 180 emlékév kapcsán a világ számos pontján megemlékeznek majd róla. Sokan lesznek kíváncsiak a világhírű képekre, amelyek erős tartalmat és üzenetet sugároznak. 

Dr. Zékány Krisztina, Magyarságkutató Intézet
a Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpont tudományos főmunkatársa
 
 
Felhasznált irodalom:
https://karpataljalap.net 
https://www.karpatinfo.net
https://karpataljalap.net
https://hatvanymuzeum.net
https://epa.oszk.hu
https://mmi.elte.hu
https://mult-kor.hu
https://mek.oszk.hu