A Dzsingisz kán által megalapított Mongol Birodalom hirtelen emelkedett fel a 13. század elején, és igázott le hatalmas területeket Kínától Európáig. A közkeletűen tatároknak nevezett mongolok az 1220-as évektől kezdődően vezettek hadjáratokat a kunok és a Kijevi Rusz államalakulatai ellen, majd 1235-ös nagygyűlésükön úgy döntöttek, hogy megindítják az úgynevezett nagy nyugati hadjáratukat is, amelynek elsődleges célja a Magyar Királyság elfoglalása volt.

Magyarország elleni inváziójuk megindítása előtt a mongolok többször felszólították IV. Bélát a meghódolásra, de a magyar király erre nem volt hajlandó, helyette inkább a határvédelmet igyekezett megerősíteni. A mongol hadak 1241 elején értek el a Kárpátokig, és egyszerre több irányból rohanták le Magyarországot. 

A döntő ütközetre 1241. április 11–12-én került sor a Sajó menti Muhi közelében, ahol a magyar hadak vereséget szenvedtek, és ahol számos magyar főnemes és főpap elesett. Itt szerzett sebesüléseibe halt bele a magyar király testvére, Kálmán herceg is. IV. Béla és családja a vereség után menekülésre kényszerült, mivel a tatárok fő célja a csata után IV. Béla elfogása és kivégzése volt. A magyar király és felesége, Laszkarisz Mária születendő gyermeküket, a későbbi Szent Margit hercegnőt az egyháznak ajánlották fel arra az esetre, ha ők és országuk megmenekülnek a mongolok szorításától.

1242 elején a tatárok váratlanul kivonultak hazánkból. Ezt követően még hosszú évtizedekig lehetett számítani egy újabb támadásra, de erre egészen 1284–1285 fordulójáig nem került sor. A mongolok tapasztalata ugyanis a muhi csatával és a magyarországi hadjárattal kapcsolatban negatív volt. Az 1241 áprilisi ütközetről szóló leírások szerint maguk is jelentős emberveszteséget szenvedtek, s az összecsapás egy pontján úgy látták, hogy ők lesznek kénytelenek visszavonulni. A muhi csatára nehezen kivívott győzelemként emlékeztek, amit az is jelez, hogy itt elesett katonáikat külön temetőben hantolták el. 

Annak ellenére, hogy IV. Béla csatát vesztett a Sajó mentén, a mongolok az országot nem tudták fennhatóságuk alá vonni. Nem az történt tehát velünk, mint a tőlünk keletebbre lévő hatalmakkal, akiknek az a sors jutott, hogy betagozódtak az Arany Hordába, vagy annak adófizetői lettek. A Magyar Királyság a mongol invázió ellenére is megőrizte közép-európai hatalmi pozícióját, és 1242-től megkezdődött az ország újraépítése.