Nemrégiben rendezték Szombathelyen a VII. Dialektológiai Szimpoziont, amelyen a Magyarságkutató Intézet három munkatársa is részt vett. A konferenciaként is értelmezhető program nevében a dialektológia szó szűkebb értelemben a nyelvjáráskutatást jelenti, de tágabb vonatkozásban számos kutatás kapcsolható ide, amelyek valamiképp ehhez a témához tartoznak.

Az ELTE Savaria Egyetemi Központban megrendezett konferencián előadást tartó nyelvészek több országból érkeztek, és számos kutatási területet képviseltek. (A nyelvjáráskutatás a társadalom széles rétegére vonatkozik, hiszen a magyar nyelvű beszélők egy része nyelvjárási háttérrel rendelkezik, mások beszéde regionális nyelvi elemeket is tartalmaz.)

A szombathelyi dialektológiai szimpozionoknak már nagy hagyománya van, az elsőt 1981-ben rendezték, majd a további évek tanácskozásai (1987, 1992, 2001, 2007, 2015) a magyarországi és a határon túli magyar nyelvjáráskutatás fontos rendezvényeivé váltak. Ezek a programok lehetőséget adnak arra, hogy a kutatók megismertessék a hallgatósággal a legújabb tudományos eredményeiket, új célokat fogalmazzanak meg, továbbá elősegítsék a nyelvjáráskutatók együttműködését. 

A VII. Dialektológiai Szimpozion címe Kárpát-medencei területi nyelvváltozatok napjainkban széles körű vizsgálati lehetőséget vetít előre, és ezekre a kutatási lehetőségekre mutatnak rá a konferenciát megnyitó plenáris előadások és az egyes szekcióülések prezentációi és témakörei is. A plenáris előadók a dialektológia jövője mellett a magyar nyelvjárástörténet kérdéseit is megvizsgálták, és a kisebbségi helyzetben élő magyarok nyelvével is foglalkoztak.

A szekcióülések előadásait két nagy tematika szerint csoportosították, az előadók A nyelv térbeli változatosságának alternatív megközelítései és a Nyelvjárásvizsgálatok az idő és a tér dimenziójában című műhelyek keretén belül mutatták be a legújabb kutatási eredményeiket. Beszámolók hangoztak el többek között a nyelvjárási hangfelvételekről, a dialektológia szerepéről az iskolai oktatásban – például az általános iskolában vagy a felsőoktatásban –, a tájszavakkal és a tájszótárakkal kapcsolatos kutatási lehetőségekről is szó volt, vizsgálták a nyelvjárások megítélését és a nyelvjárásváltozásokat, emellett a névtan és a nyelvjárások összefüggése is előkerült, hiszen a nyelvjáráskutatáshoz tartozik a helynévhasználat nyelvjárásiasságának tanulmányozása is. 

A szimpozion második napján kerekasztal-beszélgetést és könyvbemutatót is szerveztek. A kerekasztal-beszélgetés a dialektológiához köthető feladatokkal foglalkozott a felsőoktatást illetően. A beszélgetés témája a hatodik szimpozionon megtárgyalt problematika folytatása volt.Akkor az iskola és a nyelvjárások viszonyát tárgyalták, most pedig a felsőoktatás és a dialektológia viszonya került elő. A felsőoktatásban, ezen belül a magyar szakos oktatási programban ugyanis fontos kérdés, hogy a leendő magyar és nem magyar szakos tanárok, óvodapedagógusok elsajátítják-e azt a pedagógiai szemléletet, amely korszerű módon viszonyul a nyelvváltozatokhoz, és értéknek tartja az anyanyelven belüli kettősnyelvűséget (tehát az egyes nyelvváltozatok beszédhelyzetnek megfelelő használatát).    

A Magyarságkutató Intézetet három kutató képviselte. A tanácskozáson: dr. Pomozi Péter, a Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpont igazgatója, dr. Zékány Krisztina, a kutatóközpont tudományos munkatársa és dr. Pál Helén, a Nyelvtervezési Kutatóközpont tudományos munkatársa tartott egy-egy előadást. Dr. Pomozi Péter előadása a nyelvjárások írásbelisége kapcsán azzal foglalkozott, milyen dialektológiai, szak- és oktatásmódszertani szempontok figyelembevételével lehet olyan regionális magyar nyelvi (nyelvjárási) ábécé(ke)t kidolgozni, amelyek a lehető legtöbb szempontból megfelelnek gyakorlati céljuknak, azaz segíthetik nyelvjárásaink fennmaradását és az adott területeken a nyelvjárások fakultatív oktatási programokba emelését.

Dr. Zékány Krisztina a kárpátaljai közoktatás kapcsán tanulmányozta a magyar tannyelvű tanintézményekben tanulók helyzetét. Összehasonlította a magyar és ukrán anyanyelvű tanulókkal kapcsolatos elvárásokat, kitekintve a következő időszakra is, amikor a magyar anyanyelvű oktatásban korlátozások várhatók.

Dr. Pál Helén az írott történeti források közül a falukönyvek egy példáját vizsgálta. Mivel a falujegyzőkönyvek bejegyzéseit rendszerint a közösségből kikerült írástudók írták le, akik az adott közösség nyelvjárását beszélték, ezért ezek a szövegek nyelvjárási és nyelvtörténeti szempontból is hasznos források. 

A szimpozion előadásai írott formában is olvashatók lesznek, a tanácskozás szervezői szándékuk szerint önálló kötetben jelentetik meg az elhangzottakat.